Szöllõsy Tibor: „Ki a Tisza vizét issza...”

Máramarosi helytörténeti mozaikkockák

2003. június 13., 02:00 , 126. szám

„Ahol az írott történelem megszűnik, ott kezdődnek a száj­ha­gyományok, ahol ezek végződ­nek, ott beszélni kezdenek az épületek romjai, a kézművek hát­ra­hagyott példányai, ahol ezek is elhallgatnak, ott megszólal a föld.” (Joseph Ernest Roman)

Nem véletlenül választotta a fenti idézetet könyve mottójául Szöllősy Tibor. A szerző a kötetbe gyűjtött mintegy félszáz írásban a levéltári okiratok, krónikák tanul­mányozása mellett a honismeret megszállott kutatójára jellemző türelemmel és kitartással faggatja a történések még élő ismerőit, a régi épületeket, korhadt fake­reszteket, elrojtosodott zászlókat. Az írások mindegyike a törté­nelmi Magyarország legfiatalabb megyéjéhez, Mára­ma­roshoz kö­tő­dik, mely Szöllősy szavaival élve „sosem volt a csapongó törté­nelem kegyeltje, őslakosai nem játszhattak és nem játszanak meg­­ha­tározó szerepet az egységes haza történelmében és minden­nap­jaiban.”

A válogatásban olvashatunk Máramaros híres szülötteiről, illetve e vidékhez valamiképpen kötődő neves személyiségekről: Hollósy Simonról, Hazslinszky Frigyesről, Prielle Kornéliáról, Szilágyi Istvánról, Zichy Mihály­néról, megismerhetjük Juhász Gyu­la Máramaroshoz fűződő ver­seit. Figyelmet érdemelnek a családtörténeti kutatások: Szentpé­tervártól Taracközig, Adalékok a técsői Móricz-család történetéhez.

Külön dolgozat tárgyalja a reformáció kezdetét és térhódítását Máramarosban, a sóbányászat ki­ala­kulását és körülményeit, a Técső környéki földrajzi neveket, a kuruc kort és a 48-as eseményeket.

Több írás kapcsolódik a Té­csőn található szobrokhoz, emlék­táblákhoz, zászlókhoz.

Szöllősy Tibor szívesen merít az élő szájhagyományból. Így megismerhetjük a Tisza egyik szép eredetmondáját, Úrmező, Bus­tya­háza, Száldobos, Kerek­hegy nevének népi magyarázatát.

A kötetbe gyűjtött helytörté­neti és művelődéstörténeti fel­jegyzések a szerző szándéka szerint azt kívánják bizonyítani, „hogy nem retúrjeggyel érkez­tünk” erre a tájra.

Pm.