Hegedûvirtuóz Kárpátaljai gyökerekkel!
Edvin Marton Kárpátalján
A beregszászi vállalkozók VIII. bálján egy nemzetközileg elismert hegedűvirtuóz, Edvin Marton szórakoztatta a vendégeket, aki egykor innen, a kárpátaljai Tiszaújlakról vágott neki a nagyvilágnak.
– Mikor jöttek az elsõ sikerek?
– Elég korán. 14 évesen már Cipruson és Angliában léptem fel, késõbb Franciaországban megnyertem egy európai hegedûversenyt, majd Montrealban és Rómában értem el elsõ helyezést nemzetközi versenyeken. Három lemezt készítettem idáig. Az idei 11 országban jelent meg, s aranylemez lett Svájcban és Németországban is.
– Milyen érzés 13 év után ismét Kárpátalján járni?
– Csodálatos érzés hazatérni, miután minden kontinenst bejártam már. Számos hozzátartozóm él még itt, Kárpátalján, édesapám testvérei, unokatestvérek.
– Korábban miért nem jártál itthon?
– Így alakult az életem. Utaztam, tanultam, versenyeztem, zenét szereztem, kiadókkal tárgyaltam. De a gyerekkorom ide köt. Sok idõt töltöttem a mezõn, ahol kecskéket legeltettünk, és a legjobb barátom egy pásztor volt.
– Pihenés, szórakozás?
– Erre gyakorlatilag nem jut idõm. A decembert a fellépések töltik ki: Monte-Carlóba, majd Frankfurtba, Zürichbe utazunk. Ezek a fellépések eléggé kiszívják az energiámat, nagyon kell koncentrálni, hogy a közönség meg legyen elégedve, érzéseim a színpadon mindig frissek legyenek.
– Nem bántad meg, hogy így alakult az életed?
– Egyáltalán nem, bár a mindennapok dinamikája, zsúfoltsága persze kiborít néha, hisz rengeteg dolog történik egy nap.
– Nem tartod fontosnak, hogy itt, Kárpátalján is megismerjenek?
– Ez csak idõ kérdése. Sajnos a média számára sem fontos, hogy mindig feltüntessék a születésem helyét.
– Számodra mi a legfontosabb?
– Nagyon fontosnak tartom, hogy az emberek szeressék a zenét, s hogy ezáltal a mindennapi nehézségeinket el tudjuk felejteni, le tudjuk küzdeni. Sokáig szeretnék a színpadon maradni, s minél több örömet szerezni a közönségnek…
Ferenczi Katalin
Edvin Marton, azaz Csûri Lajos Edvin Nagyszõlõsön született 29 évvel ezelõtt. Nagymamáját Márton Ilonának hívták, innen ered a mûvésznév. Hétéves koráig Tiszaújlakon élt, azután Moszkvában tanult. A rendszerváltás idején Magyarországra került, majd Bécs, Salzburg, New York következett. Kedvenc idõtöltése a lovaglás és a futás.