2004. november 5.

"Szeresd felebarátodat, mint magadat!" Máté 22:39.

Az imént idézett igevers az egyik legismertebb parancs minden ember előtt. Egy olyan felhívás ez, aminek megléte minden hívő ember, hívő közösség ismérve. Ezen mérhető le valamennyiünk hitének igaz és élő volta. A Szentírás tanítása szerint a hit, remény, szeretet közül is csak a szeretet az állandó, amely mindenek végén meg fog maradni. Egyszer majd hitre sem lesz szükség, mert meg fogjuk látni Istent színről színre. Egykor reménységre sem lesz szükség, mert a reménységünk is valósággá lesz a mennyek országában. Egyedül a szeretet az, amit megnyerhetünk már itt és élnünk lehet általa mindvégig, sőt az örökkévalóságban is. Ezért mindig fontos kérdés, hogy állok a szeretettel? A szeretet Istene körülvesz naponként, jóságából élünk, testet öltött szeretetében, az Úr Jézusban bizonyságot tett arról, hogyan kell egymáshoz és Teremtőnkhöz naponként viszonyulnunk. Így egyben mércét is állított elénk, hogy hogyan szeressünk! Igazodom-e ahhoz, aki úgy szeretett, hogy önmagát adta értem, s aki arra tanít, hogy szeresd felebarátodat, mint magadat! Egy olyan világban, ahol egyre jobban halványul a szeretet, neked, nekem szempont-e, hogy Jézus Krisztus legyen a mérce a szeretet kérdésében? Ne máshoz mérjük magunkat, azzal a közmondással, hogy "amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten", hanem nézzünk Jézusra, s Ő legyen a "mérték" minden élethelyzetben. Induljunk mindnyájan naponként ezzel a vággyal: Uram, adj erőt, hogy úgy szeressem felebarátomat, mint magamat, és ne engedd, hogy belenyugodjam, ha nem így volt!

Kőrözsi Sándor