Gyász gyermekkorban

"Nemrég meghalt édesanyám. Ötéves kislányom nehezen viseli nagymamája halálát. Az esethez hozzátartozik, hogy a szülés után korán visszamentem dolgozni, így anyukám szinte "pótmamája" volt a lányomnak, hiszen Ő viselte gondját. Hogyan enyhíthetnék kislányom fájdalmán?" - kérdezi egy técsői anyuka.

Aki válaszol: Kenéz Katalin iskolai pszichológus, szociális munkás, Nagyszőlős

- A kérdés összetett. A probléma már ott elkezdődött, amikor a néhány hónapos gyermeket az anyuka a nagymamára bízta. A csecsemő, a kisgyerek számára az anya távolléte kellemetlen, kínos élmény. Amikor a gyerek a szeretett személy után vágyódik, igazi szorongásos feszültség lép fel a lelkében, mialatt a várakozás csalódottságérzéssel párosul. Egy óvodáskorú gyermeknek nincs haláltudata, ha valakit elveszít, olyankor tehetetlenséget érez, él meg.

Gyakran a felnőttek sem tudnak gyászolni, nem képesek enyhíteni veszteségérzetüket. A gyermek fájdalmában a gyászoló felnőtt tud a legjobban segíteni. A kisgyermeknek szabad és kell is emlékeznie az elveszített szeretett személyre! Beszélgetni kell az elhunytról, emlékezni a hozzá fűződő kellemes élményekre, nézegetni kell a fotóit stb. A játék oldja a halálfélelmet és figyelemelterelő egyben. Gyermekeknél jó terápia a rajzoltatás: miközben rajzol, "kiadja" magából bánatát és örömét egyaránt. A gyermekrajzból kiolvasható, hogy mi foglalkoztatja őt. Ilyenkor célszerű összegyűjteni a rajzokat és konzultálni egy szakemberrel.