Interjú Zán Fábián Sándor református püspökkel

"A legfontosabb célom, hogy az egyházunk egységes maradjon és bibliai alapokon állva szolgáljon."

Az elmúlt év őszén az egyházközségek presbitériumainak többsége úgy döntött, hogy a 33 éves Zán Fábián Sándor álljon a Kárpátaljai Református Egyház élére. A január 21-i beiktatási ünnepsége előtt beszélgettünk az új kárpátaljai püspökkel terveiről és elképzeléseiről.

- Püspök úr nagyon nehéz időszakban állt az egyház élére. Az elmúlt évben sok volt a vita a lelkészi karban, gyülekezetek és lelkészek szakadtak ki az egyházból. Hogyan értékeli a Kárpátaljai Református Egyház mostani helyzetét?

- Ha visszatekintek a múltba, azt látom, hogy Kárpátalján eddig egyetlenegy püspöknek sem volt könnyebb dolga. Úgy látom, az elmúlt esztendő sajnálatos eseményei megrendítették a lelkészi kart és a gyülekezeteket is. Mindez figyelmeztetés a számunkra, hogy a református egyház tanításának a gyakorlatban minél inkább meg kell valósulnia. Minden szakadás, így az említett is, azt mutatta meg a számunkra, hogy rések voltak a falon. Tehát a várfalakra kell állni a kárpátaljai református egyház lelkészeinek, presbitériumainak, és biblikus egyházi rendet, egyházfegyelmet kell gyakorolni. A sákramentumok kérdésében kell még rendet tennünk. Remélem, ha nem is egyik napról a másikra, de jó irányba haladunk majd előre. Bízom abban, hogy akkor nem történik meg többé, hogy lelkészek otthagyják az őrhelyüket, elkedvtelenedjenek, önálló harcot próbáljanak vívni.

- Püspökként milyen tervekkel vág neki a következő időszaknak?

- A legnagyobb tervem az, hogy a Kárpátaljai Református Egyházban az igazsághoz ragaszkodva, szeretetben növekedjünk fel a Krisztushoz. A püspöki programomat is erre építettem. A legfontosabb célom, hogy az egyházunk egységes maradjon és bibliai alapokon állva szolgáljon. A mi egyházunk nem a népet kívánja szolgálni, hanem az Istent. Az Istentől kapott küldetés alapján, szeretettel a nép iránt kell hirdetnünk a megtérés evangéliumát. A mi egyházunk nem kíván szolgáltató iparrá válni. Nem azt szeretném tenni, amit a nép többsége elvár, hanem azt akarom csinálni, amit az Isten rám bízott, és amit a Szentírásban tudtomra ad. Összegezve: nekünk nem egy túlracionalizált, elvilágiasodott egyháztervünk és -képünk van. Azt szeretnénk, hogy ha netalán már mindenfelé porosodnak is a Bibliák, itt akkor se porosodjanak - ez a hosszú távú tervünk. Igazi közösséget kell formáljunk a lelkészek között. Megpróbálunk minél több laikust bevonni az egyházi életbe.

- A kárpátaljai magyarság fogy. Hogyan látja Kárpátalja és azon belül a magyar reformátusság jövőjét?

- A demográfiai mutatók valóban arra figyelmeztetnek bennünket, hogy a kárpátaljai református nép, az itteni magyarság fogyóban van. Az arányok nem olyan rosszak, de a kis jelekre is oda kell figyelni. Az egyházkerületünknek vannak olyan gyülekezetei, ahol fennáll a szórványosodás veszélye, illetve már most vannak szórványgyülekezeteink is. A legsúlyosabb problémánk az elöregedés: nagyon nagy az elvándorlás és nagyon kevés a gyermekszületés.

A Kárpátaljai Református Egyháznak akkor van esélye a megmaradásra, ha biblikusan fogják élni a családok az életüket. Nem családterápiáról kell beszélni, hanem személyes lelkigondozásról, bátorításról. El kell magyaráznunk minden fiatalnak azt, hogy a gyermek a legnagyobb befektetés, és nem a szülési támogatás miatt. Ha majd úgy tudják a kárpátaljai férfiak és asszonyok szemlélni az életet, hogy az anyaméh gyümölcse jutalom, és a gyermek az Isten ajándéka, akkor ez nem lesz nekik teher és gond.

A másik problémánk a felgyorsult kivándorlás. Az egyház sokat tehet azért, hogy a kárpátaljai magyar ember jól érezze magát a szülőföldjén, és ebben segítenie kell bennünket a magyar kormánynak is. Tennünk kell azért, hogy az itt élő magyar fiatalok tanulhassanak anyanyelvükön, a református emberek találjanak megfelelő munkát, öregeink érezzék magukat biztonságban.

- Tehát az egyháznak politikai szerepet is kell vállalnia, hogy változtathasson a közösségünket hátrányosan érintő folyamatokon?

- Nem feltétlenül politikai, inkább érdekvédelmi szerepet kell felvállalnia az egyháznak. Ha csorbát szenved valahol a kárpátaljai magyarok érdeke, akkor a református lelkész kell, hogy elsőként szóljon. Tudnia kell, hogy mi történik az adott település iskolájában, óvodájában, hogy mi történik a családokban. Az érdekképviseletet én püspökként is kötelességemnek tartom. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindezt egyedül szeretném csinálni. Mindenkivel együtt akarunk működni, aki a kárpátaljai magyarság érdekeit képviselni kívánja, és jót akar neki. Ugyanezt várom el másoktól is, hogy református egyházunk törekvéseit minden időben támogassák az egyszerű emberek és a társadalmi szervezetek is. Azt a reneszánsz püspökséget, amit egykor éltek a püspökök, hogy elérhetetlenek és sokszor érthetetlenek voltak az egyszerű emberek számára, azt én nem kívánom élni. Egyházunkban az elődeim is ott voltak az emberek között, ezt a hagyományt szeretném követni én is.

- Tervei megvalósításához milyen segítséget vár a magyarországi testvéregyházaktól? Milyen együttműködésre lát lehetőséget?

- Nekünk megvannak a konkrét céljaink, ezeket a Magyarországi Református Egyház zsinata elé fogjuk tárni. Ők pedig eldöntik, hogy miben tudnak nekünk segíteni. Elsősorban iskoláink fenntartásához van szükségünk támogatásra, de templomaink, parókiáink felújítása és építése is szinte minden esetben meghaladja a gyülekezetek erejét. A lelkészképzést és lelkésztovábbképzést sem tudjuk anyaországi segítség nélkül megoldani.

Tapasztaljuk azt, hogy Magyarországra települnek át Kárpátaljáról lelkészek. Ezt mi nem kívánjuk erőszakos módon megakadályozni. Inkább azon igyekszünk dolgozni, hogy a kárpátaljai lelkész ne akarjon elmenni innen, ne legyen a kisebbségi sors miatt óriási hátrányban. Mindehhez sajnos apró és nagy problémák megoldásában továbbra is rá fogunk szorulni a magyarországi testvérek segítségére. De legelsősorban és mindeneken túl bízunk Isten kegyelmében.

Badó Zsolt