111 év után ismét kutakat ásnak

Összeomló vízhálózat Aknaszlatinán

Már 1896-ban, a millennium idején is működött vízvezetékrendszer a sóbányászata miatt egykor gazdag településnek számító Aknaszlatinán. De az kezdetben még nem látta el az egész községet, csak a központját, illetve a bányaigazgatóságokat és az iskolát. Az 1910-ben átadott vízmentesítő stólok miatt kiszáradtak a községben a hagyományos ásott kutak. Ezért 1912-ben felépítették a ma is látható, téglából épült víztornyot. Ennek köszönhetően már a község 60 %-a kapcsolódhatott rá a vízvezetékrendszerre. 1925-26-ban a Magura-dombon egy 700 m3 űrtartalmú tartályt alakítottak ki, amelyben a felhalmozott ivóvíz statikai nyomása biztosította az egyenletes nyomást a községet ekkor már teljesen behálózó vízvezetékrendszerben. Ez 70 kilométeres hosszával még ma is a harmadik leghosszabb Kárpátalján. 1960-ban kiiktatták ezt a víztartályt, és közvetlenül szivattyúkkal biztosították a nyomást, ami azonban egyenetlenné tette a nyomáseloszlást. Többek között ez is gyorsította a csőhálózat elöregedését. Mostanában gyakoriak és rendszeresek a csőtörések, szivárgások. Sokak szerint ez is elősegítheti a község alatti sótömb karsztosodását, ami miatt újra és újra beszakad a bánya.

A vízellátás kapcsán Benedek Imre községi képviselő, a helyi magyar középiskola igazgatója fordult lapunkhoz, hisz az utóbbi időben az aknaszlatinai háztartásokban egyre ritkábban folyik víz a csapokból. A szolgáltatást éjszakára rendszeresen kikapcsolják, és nappal is egy átláthatatlan rendszer szerint, a község különböző részein biztosítja a szolgáltató a vizet. Sok az üzemzavar, ilyenkor az egész községben szünetel a vízellátás, esetenként napokig. Nem ritka, hogy a csőrepedésekkor szennyvíz szivárog a rendszerbe. Nyáron a jelentősen megnőtt idegenforgalom miatt szinte egyáltalán nincs vízszolgáltatás a kisszlatinai részen. Ennek ellenére az emberektől beszedik az általánydíjat, a vízórák felszerelését akadályozzák. A lakótelepen lévő magyar középiskolában is általában csak délután, vagy még akkor sincs víz, ami a vízöblítéses mellékhelyiségek miatt közegészségügyi veszélyt is jelent. Tavaly például az egyébként kötelező nyári táborozást is betiltotta a KÖJÁL az Aknaszlatinai Bolyai János Középiskolában, a vízhiányra és az ivóvíz rossz minőségére hivatkozva. Ma, 111 évvel a vízvezetékrendszer kiépítését követően, ismét kutakat ásnak az aknaszlatinai portákon.

Badó Zsolt