Obszervatórium a Pop Iván hegyen

Lengyel emlék a Csornahorán

Lengyelországban - bár történelme során többször is idegen uralom alatt állt - soha nem szünetelt a tudományos munka. Több tudományágban születtek lengyel tudósoktól jelentős eredmények, köztük a csillagászat terén. Elég, ha csak Nikolausz Kopernikuszra vagy Mátyás király udvari asztrológusára, Ilkusch Mártonra (lengyel nevén Martin Olkusz de Bylicza) gondolunk. Amikor az I. világháborút követően Lengyelország függetlenné vált az orosz fennhatóságtól, még inkább fellendült a tudományos munka ezen a téren. Ennek legszebb - és egyben tragikus - példája a 2022 méter magas Pop Iván hegycsúcson lévő lengyel csillagvizsgáló története.

A frissen függetlenné vált lengyel államban a 20-30-as évek elején egyedül a fővárosban, Varsóban működött csillagvizsgáló. Ez egy ideig tökéletesen el is látta feladatát, azonban amikor a "nagy háborút" követő időkben egyre több új lakó- és iparnegyed épült Varsóban, a város fölötti légtérben felgyülemlett nagy mennyiségű füst és por egyre jobban zavarta az obszervatórium működését. Szükségessé vált egy új építése, s ennek helyét az illetékes szakemberek az Északkeleti-Kárpátokban képzelték el (a terület ekkor még Nyugat-Ukrajnával együtt Lengyelországhoz tartozott). Az építési szándékot azonban hátráltatta az anyagiak hiánya, aminek oka nagyrészt az 1929-32-es gazdasági világválság volt.

Leon Berbeckij tábornok, a Lengyel Államvédelmi Liga képviselője azzal a javaslattal fordult Mihajlo Kamenszkijhez, a fővárosi csillagvizsgáló igazgatójához, hogy az obszervatóriumot a Kárpátokban hamarosan felépíteni szándékozott meteorológiai megfigyelőállomás mellett hozzák létre a Pop Iván hegyen (melyet a népnyelv Fehér Elefántnak is nevezett), s így a két építmény egy helyen történő építésével jelentős összegeket is megtakaríthatnak. Az alapkövet 1936-ban rakták le.

Az egymillió zloty építési költséggel induló munkálatok 1936-1938-ig tartottak. Építőanyagként mészkőblokkokat használtak fel. A mérnökök az épület nagyobb részét két, a nyugati lejtőn elhelyezkedő részét pedig ötemeletesre építették, a falak vastagsága 1-2 méter. Nagy megterhelést - és még nagyobb precizitást - igényelt a 6 méter átmérőjűre tervezett kupola részeinek eljuttatása a csúcsra, de ezt a nehézséget is sikerült megoldani. Az egyik legfontosabb műszer egy 330 mm-es brit gyártmányú távcső volt. A kupolát rézlapokkal borították be, melynek fontosságát az adta, hogy a réz nem, ill. kevésbé rozsdásodott, mint a vas. A teleszkópot személyesen az angol gyártó, a Sir Howard Hrabb Parson&Co vállalat megbízott munkatársa állította be 1938-ban. A szerkezet mozgatását elektromos motorok biztosították, akárcsak a kupoláét. Az első tudományos megfigyelésekre már 1937-ben sor került, melyek eredményeit dokumentálták és publikálták is.

Az ünnepélyes megnyitó 1938. július 29-én volt, majd Vladislav Midovic meteorológusnak, az obszervatórium vezetőjének és helyettesének, Stefan Scirbaknak irányításával kezdetüket is vették a tudományos munkálatok, melybe többek között meteorológiai és csillagászati megfigyelések tartoztak. Nagy jelentőségű volt még, hogy ilyen jellegű építménnyel Európában Lengyelországon kívül csupán Franciaország rendelkezett a Pireneusokban, s az egész világon ez volt a hatodik ilyen csillagvizsgáló.

A történelem azonban közbeszólt, 1939. szeptember 1-jén Németország megtámadta Lengyelországot, és a villámháborús elképzelésnek megfelelően gyorsan nyomult előre Varsó felé. A hadi helyzet rosszabbodásával - különösen, miután a Szovjetunió a Molotov-Ribbentrop paktum értelmében benyomult a Lengyelországhoz tartozó Nyugat-Ukrajnába és Nyugat-Belorussziába - az obszervatórium munkatársai megszervezték az adott körülmények közötti rögtönzött evakuációt. A legfontosabb mozdítható felszerelési tárgyakkal a lengyel uralom alatti, még meg nem szállt területekre igyekeztek, majd az államhatár átlépése után Magyarországra menekültek. A magyar hatóságok a tárgyakat először Budapestre, majd a háború vége felé a szovjet hadsereg elől Bécsbe menekítették, ahonnan a háború végén kerültek vissza az immár Lengyel Népköztársaságba.

Területileg a Pop Iván hegycsúcs és rajta az obszervatórium a német-szovjet paktumnak megfelelően a Szovjetunió érdekszférájába került. 1941 nyaráig szovjet meteorológusok tevékenykedtek itt, majd a Barbarossa fedőnevű német támadást követően magyar alakulatok vették birtokba és használták. 1942 tavaszán az objektum működését fölöslegesnek ítélték és beszüntették, a távcső fémszerkezetét pedig Lembergbe szállították. A helyőrség elhagyta a területet, a környező lakosság pedig "jó szláv szokás szerint" ellopott belőle minden mozdítható értéket, többek között a nagy értéket képviselő rézborításokat is. A háború vége felé rövid ideig ismét a magyar hadsereg egyik legfontosabb keleti légi megfigyelőállomása lett, majd ismét a szovjet alakulatok birtokába került.

A Szovjetunióhoz került obszervatóriumot több mint hatvan éven keresztül elhanyagolták, bár a felújítás költségeit felmérték. Abban azonban mindenki egyetért, hogy most, a piacgazdaság korában nagy lehetőségeket rejteget. Egyesek a turizmust szándékoznának vele növelni, mások visszaállítanák eredeti funkcióját. A megvalósítás formája még a jövő kérdése, s így egyelőre csak a vállalkozó kedvű turisták látogatják, mert az elmondások szerint megéri: időjárástól függetlenül minden évszakban impozáns építmény, melyből megcsodálható a környező vidék festői szépsége.

halász