Soós Károly az egyház társadalmi tanításáról

Egy konferencia margójára

December 3-án a II. Rákóczi Ferenc Főiskolán tartott előadást Kádár Béla közgazdász akadémikus professzor, valamint Soós Károly, a budapesti Márton Áron Társaság elnöke. Sajnáltos technikai hiba miatt tudósításunk második részébe több hiba is csúszott. Most ezt kívánjuk korrigálni.

Soós Károly az egyház társadalmi tanításáról beszélt bemutatva, hogy ez a társadalommal foglalkozó keresztény tanítás milyen antropológiai, filozófia, teológiai, szociológiai ismeretekre épül, és alapelveinek figyelmen kívül hagyása vezetett el a jelenünk legnagyobb gazdasági-társadalmi válságához. Többek között azt mondta: amikor az egyházi vagy keresztény társadalmi tanításról beszélünk, akkor arról van szó, hogy a kereszténységnek mint világnézetnek és mint vallásnak, kultúrának, megszületése pillanatától volt mondanivalója a társadalmi kérdésekről. Szorosabb értelemben katolikus társadalmi tanításról a XIX. század óta beszélhetünk. Ha azonban keresztény vagy egyházi társadalmi tanításról van szó, abba bele értjük az összes történelmi keresztény egyház ezirányú tanítását, a katolikus társadalmi tanítástól kezdve a protestáns (elsősorban is evangélikus) szociáletikát, az anglikán és az ortodox vagy más néven pravoszláv keresztény megnyilatkozásokat is, elsősorban a társadalmat érintő kérdésekben. A történelmi és egyháztörténeti fejlődés révén ma a legteljesebb, egyetemes érvényű tanítása a katolikus egyháznak van a társadalomról, fejlődésről. A köznyelvben ezt szokták érteni az egyház társadalmi tanításán. A keresztény társadalmi tanítás társadalometikai elvek és belőlük adódó társadalomszervezeti követelmények rendszere. Nem segélyprogram. Nem egyedi problémák leltára, vagy megoldások receptje. Hanem a társadalom – sőt a globális társadalom, az emberiség – életének optimalizálását szem előtt tartó egységes állásfoglalás, a világról, az egyház és a világ viszonyáról. Az iparosodás előtt a vallás és az egyház természetes részese volt a társadalom életének anélkül, hogy tevékenysége elkülönült volna a gazdaság, a kultúra, a politika világától. A modem korban az élet megannyi dimenziója – a technikától a tudományig, a szórakoztató ipartól a gazdaságig, a kultúrától a médiáig – önállósult, azaz látszólag erkölcsi normáktól és a vallási és abból következő etikai céloktól függetlenítve is működőképesnek véli magát. Sok esetben a jogalkotásban is hasonlóakat tapasztalhatunk. Erre a bizonytalanságra adott válasz az egyház társadalmi tanítása. Határozott nyilatkozat arról, miszerint az ember nemcsak anyagi és evilági lény, hanem szellemmel és lélekkel rendelkező, a természetfeletti valóságra nyitott személy. Isten gyermeke! Isten képmása. Az ember iránti felelősség az egyházat társadalmi állásfoglalásra készteti. A keresztény társadalmi tanítás természetes módon hordozza korának tudományos ismereteit, szemléletét. A keresztény társadalmi tanítás az elmúlt bő száz év során önálló tudománnyá fejlődött és tudományos megalapozottsággal rendelkező tanítás.

Szoros értelemben a katolikus társadalmi tanításon érteni szokás a pápák szociális enciklikáit (körleveleit) így XIII. Leó pápa 1891-ben kiadott Rerum Novarum körlevelétől II. János Pál pápa Laborem Exercens 1981, Solicitudo rei Socilalis, vagy 1991-ben kiadott Centesimus Annus körleveléig, valamint a II. Vatikáni Zsinat Egyház a mai világban határozatát, a Püspöki Szinódus 1971-ben kiadott záródokumentumát, a Hittani Kongregáció két nyilatkozatát, valamint az Egyház Társadalmi tanításának Kompendiumát.

Az alapelveken kívül számos más kérdéssel kapcsolatos állásfoglalást, eligazítást találunk még. A teljesség igénye nélkül néhány olyan témakört említünk, amellyel a "társadalmi tanítás" foglakozik, így a munka és a tőke kapcsolatával, vagy a munkavállaló helyzetével kapcsolatos kérdések, de az emberi méltóság, az igazság és igazságosság társadalmi kérdései a környezetvédelem is mind megtalálhatók benne. Ez a kincsestár tárgyi bizonyítéka annak, hogy a keresztény egyháznak van mondanivalója, méghozzá korszerű és időtálló a társadalmat érintő kérdésekről. A tanítás folyamatosságát biztosítja néhány antropológiai-társadalomelméleti alapelv: a személyiség, a szolidaritás, a szubszidiaritás (kisegítés) és a közjó elve. Az előadó az alapelvek ismertetése után felvázolta, hogy a II. világháború után ezeknek az elveknek az ismeretében alakították ki Wilhem Röpke és Ludwig Erhard német közgazdászok azt a gazdasági modellt, amelyet szociális piacgazdaságnak (a szabályozott kapitalizmusnak) vagy "rajnai modellnek" ismerünk. E gazdasági modell építette fel Nyugat-Európa jó létét is. De ezekre az elvekre kezdte építeni az egységes Európa gondolatát Robert Schuman francia miniszterelnök és külügyminiszter, illetve a német Konrad Adenauer és az olasz Alcide de Gasperi. S ezekre az elvekre épül a sok nehézséggel küzdő Európai Unió is. Az előadó összegzésként kifejtette – csatlakozva Kádár Béla professzor előadásához –, hogy ma a liberális piacgazdaság, a liberális kapitalizmus válságának vagyunk részesei. A válság mögött társadalmi válság van, amely mögött etikai válságot találunk. A változáshoz az örök és időtálló értékek újra megtalálására van szükség. Közgazdasági értelemben pedig itt van számunkra a "rajnai modell", amely követhető megoldás a jövőben térségünk és nemzetünk számára. Ne feledjük: 1990-ben Antall József a szociális piacgazdaság útján indította el Magyarországot, de a folyamat később megtört. Az egyház társadalmi tanítása ezért ebben a válságos időben különösen is fontos számunkra, mind elvei, mind az abból levezethető és már bizonyított gyakorlata miatt.

F. Zs.