Timosenko és a válság marad

Az ellenzéknek végül mégiscsak sikerült a törvényhozás elé citálnia Julija Timosenko miniszterelnököt, aki azonban egyáltalán nem látszott megszeppentnek, amikor múlt csütörtökön megtartotta beszámolóját a képviselők előtt az országban kialakult helyzetről, illetve a kormányzat kríziskezelő intézkedéseiről. A kormányfő mondandója tömören úgy foglalható össze, hogy a helyzet kézben tartható, a pénzügyi-gazdasági problémák zöme pedig Viktor Juscsenko államfő aknamunkájának eredménye.

A képviselők ezek után majdnem összeverekedtek azon, hogy ki intézhet elsőnek kérdést a szónokhoz, végül azonban mégsem alakult ki igazi vita az ülésteremben, hanem a már megszokott kölcsönös vádaskodás folytatódott az ellenzéki és kormánypárti honatyák között.

A beszámolót követő szavazás a kormány elleni bizalmatlansági indítványról ugyancsak minden tekintetben a kormányfő optimizmusát támasztotta alá, amennyiben a teremben tartózkodó képviselők többsége nemmel szavazott az indítványra. Figyelemre méltó, hogy még az ellenzék fő erejét alkotó Régiók Pártjától is csupán 172-en szavaztak az indítvány mellett, s ugyancsak sokat nyomott a latban, hogy a kommunisták közül is mindössze húszan vettek részt a szavazásban. Így, bár látszólag Timosenko távozását sürgették a marxisták, valójában távolmaradt képviselőik révén elősegítették pozícióinak megerősödését. Mint várható volt, az elviekben elnökpárti, ám erősen megosztott Mi Ukrajnánk - Nemzeti Önvédelem ezúttal sem volt képes egységesen szavazni. A párt továbbra is elnök- és Viktor Baloga-párti része, azaz tíz képviselő a kormány menesztése mellett foglalt állást, míg a Timosenkóhoz húzó képviselők Vjacseszlav Kirilenko vezette csoportja nemmel szavazott. Sokan úgy vélik, éppen e csoport állásfoglalása mentette meg Timosenkót a bukástól, ami azonban rossz nyelvek szerint egyáltalán nem tekinthető véletlennek, ha figyelembe vesszük, hogy az éppen a napokban esedékes kormányátalakítás során dől el a Kirilenkóékhoz közeli miniszterek sorsa.

A szavazás napjának reggelén állítólag a Régiók Pártjában is tisztában voltak vele, hogy elbukták az általuk kezdeményezett összecsapást a BJUT-tal, ekkor azonban már késő lett volna meghátrálni. Az elemzők a történteket egyértelműen Julija Timosenko magabiztos győzelmeként értékelik. Mint rámutatnak, a sikertelen szavazás után a jogszabályok értelmében legközelebb júliusban kezdeményezhető újra a parlamentben a kormány menesztése, addig tehát Timosenkóék helyzete stabil - hacsak a gazdasági válság magával nem sodorja a politikust pártjával együtt.

Márpedig a kormánynak most már végre a válsággal is kezdenie kellene valamit. Talán csak véletlen egybeesés, de éppen a napokban, amikor eldőlni látszik, hogy Ukrajna nem számíthat a Nemzetközi Valutaalap által megítélt hitelkeret második részletének lehívására a vállalt kötelezettségek teljesítésének elmulasztása miatt, Kijevben egyre többet beszélnek arról, hogy Timosenko Moszkvához fordulhat hitelért. Mint azt több sajtókiadvány is megszellőztette, Timosenko januári moszkvai útja során nem csupán a gázszállítási megállapodásról tárgyalt Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, hanem egy 5 milliárd dolláros hitel folyósításáról is.

Bár kormánykörökben cáfolták az értesülést, elemzők szerint érthető volna, ha a gazdasági helyzetre való tekintettel a kormány minden kínálkozó lehetőséget megragadna, hogy a költségvetési rések betömködésére kölcsönhöz jusson. Viktor Juscsenko elnök érthetően nem mulasztotta el a lehetőséget, hogy rúgjon egyet politikai ellenfelén. Mint mondta, felháborító, hogy a kormány titokban tárgyal a kölcsönről, s azzal, hogy a miniszterelnök az orosz-ukrán kapcsolatok jelen helyzetében egyáltalán szóba áll az oroszokkal, tehetetlenségének újabb jelét látja.

szcs