2009. március 20.

Krisztus szerint böjtöljünk Máté 6:16-18.

A böjt alatt általában az szokott eszünkbe jutni, hogy bizonyos napokon tartózkodik az ember bizonyos eledelektől. Nagyon szűk megfogalmazás ez a böjttel kapcsolatban, mert a böjt hozzátartozik a vallásos élethez. Mi, református emberek böjt alatt értjük az életnek azt a törvényét, melyben korlátozzuk a testi életet egy magasabb és igazabb élet érdekében. Hogyan böjtölünk? Ez a nagy kérdés, mert vannak:

1. Akik zúgolódva végeznek vallásos cselekedeteket. Az csak természetes, hogy az ember nagyon szeret kapni, de van aki savanyú képet vág, mikor adni kell. Hányan vannak, akik munka nélkül jó fizetést, hűség és szeretet nélkül jó házasságot, erkölcsi rend nélkül szabadságot és demokráciát stb. szeretnének kapni. Az ilyeneknek nehezére esik a lemondás, a fáradság, vagy pl. az adakozás. Isten akkor lesz a miénk, ha szüntelen előttünk áll a meggyújtott gyertya képe, mely önmagát felemészti, hogy másoknak világítson.

2. Aztán vannak olyanok, akik az élet nagy böjtjét dicsekedve végzik. Ilyenek voltak Jézus korában a képmutató farizeusok. Másokat mindig önmagukhoz mérték, és akik ettől valamiben eltértek, azok nyilvánvalóan istentelenek. Az ilyenek - ma is vannak jó néhányan - Istennek is benyújtják a számlát, hogy vegye már észre, hogy ők milyen áldozatokat hoznak. Istent nem lehet vallásos cselekedetekkel félrevezetni és kötelessége betartására kényszeríteni. Isten nem szerződő fél, hogy "megtérünk" és nála leszerződünk, mert ez gőghöz vezet. A lelki gőgös ember csak olyan Istent tűr meg, aki neki engedelmeskedik. Isten teremtő és megváltó, amit neki adunk, azt Ő adta, előtte nincs mivel dicsekednünk.

3. Az igaz keresztyén nem csodáltatja magát, amíg valaki zúgolódva vagy dicsekedve vallásos, addig azt mondja a lelki ember: ne lássák, ne hallják, ne dicsérjék, egyedül Istenre tartozik böjtje. A titkon látó Isten előtt örömmel hordozza az Úr "igáját", s így nyeri a legnagyobb ajándékokat, magát Istent, bűnbocsánatot, kegyelmet és jóra vezérlő Szentlelket.

Józan Lajos