Őrző a strázsán

Püski Sándor halálára

2009. augusztus 14., 10:00 , 448. szám

A legtöbb embernek ma a Püski névről a Püski Kiadó jut eszébe. A kiadóé, amely az örök magyar értékeket valló és megfogalmazó írók-költők műveit jelenteti meg megingathatatlan következetességgel. A kiadó 1975-től viseli ezt a nevet, de elődje, az 1939-ben alapított Magyar Élet Kiadó indulása révén Püski Sándor 70 éve van jelen a magyar könyvkiadásban. A második világégés, a pusztulás előrevetülő árnyékában a magyar élet, a megmaradás magvait igyekezett elvetni a megriasztott, összezavarodott magyar világban. Nemcsak a kiadással, hanem a könyvek terjesztésével, az olvasótáborhoz való eljuttatásával is foglalkozott, mert vallotta, hogy a szellemi magvető feladata az is, hogy termő talajba juttassa a leendő termést csakis így biztosító magvakat.

Püski Sándor könyvkiadójának első megjelentetett kötete Sinka István Vád című műve volt, s a későbbiekben is főként a népi írók és a nemzeti elkötelezettségű gondolkodók – Németh László, Szabó Dezső, Karácsony Sándor, Kodolányi János, Veres Péter, Erdélyi József, Szabó Pál, Darvas József, László Gyula őstörténész – műveit jelentette meg. A Soli Deo Gloria református egyesülettel együttműködve 1943 augusztusában Szárszón megszervezte a híres Magyar Élet konferenciát, amelyre a nemzet sorsán, jövőjén való közös gondolkodásra hívta meg a magyar értelmiség jeles képviselőit és a leendő értelmiségieket: fiatalokat, diákokat.

Ezen a nevezetes konferencián részt vett a viski Krüzsely Erzsébet, és meghívást kapott – a veszprémi népfőiskola diákjaként – a szintén viski id. Sari József, aki azonban akkor már katona volt, így nem tudott jelen lenni Szárszón. De az előző év telén részt vett egy Soli Deo Gloria által szervezett rendezvényen, s ott személyesen találkozott a népi írókkal, Németh Lászlóval, Kodolányi Jánossal, valamint Püski Sándorral is. A későbbi idők során többször is találkozott a könyvkiadóval, s jelen volt az 1993-ban szervezett jubileumi találkozón is, melyet az első szárszói konferencia 50. évfordulója tiszteletére tartottak.

– Püski Sándornak szívügye volt a magyar kultúra ápolása, a népi mozgalom. Még Amerikába menekülve is összegyűjtötte maga köré az ottani magyarságot. Áldásos tevékenységet folytatott a feleségével együtt. Különösen fontosnak tartotta a fiatalok nevelését, azt vallotta, hogy a magyar jövő csak úgy biztosított, ha a magyarság ügyéért szolgálatra kész fiatal generáció nő fel. Jómagam is ezt hangsúlyoztam az 50 éves találkozón elmondott beszédemben, amely elolvasható a találkozóról kiadott emlékkönyvben – mondta el lapunknak id. Sari Jóska bácsi.

Püski Sándor lendületét talán megzavarta, de meg nem törte a moszkovita Magyarország felépítésén munkálkodó új hatalom 1944 után sem. 1950-ben kiadóját államosították, őt magát 1962-ben – koholt vádak alapján – börtönbe zárták. 1970-ben az USA-ba menekült a mellette mindvégig, mindenhol kitartó feleségével együtt, s New Yorkban teremtették meg újra a magyar népnemzeti gondolat mentsvárát. Kis könyvesboltja néhány év alatt a magyar szellemi élet igazi nagykövetségévé vált. Az anyaországi alkotók – pl. Csoóri Sándor – művei mellett a határon túlra, kisebbségbe szakadt írók-költők alkotásait is felvállalta: megjelentette többek között Sütő András (Erdély), Janics Kálmán (Felvidék) nagy visszhangot kiváltó műveit.

Csak addig maradt a kényszerű száműzetésben – ahol azért hamar megteremtette a saját új magyar világát –, míg az enyhülést sejtető első jelekre meg nem látta a folytatás esélyét Magyarországon. 1987-ben részt vett a lakitelki találkozón. 1988-ban Budapesten, a Krisztina körúton indította újra kiadóját és könyvkereskedését, 1990-ben pedig végleg hazatelepült, s a régebben kiadott művek újramegjelentetése mellett sorra adta ki többek között Csurka István, Czine Mihály, Für Lajos, Pozsgay Imre, Csengey Dénes, Raffay Ernő, Salamon Konrád, Duray Miklós és mások könyveit. Feleségével, Ilus nénivel – ahogy Kiss Gy. Csaba írja – a magyar szellemi élet Philemonja és Baucisaként, fáradhatatlanul és következetesen szolgálták a magyar szellemet. Missziójukat később folytatták fiaik és unokájuk.

Püski Sándor és felesége munkáját számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el. De mindennél maradandóbb emlékként élteti alakjukat az a több milliónyi könyv, amely ott sorakozik a magyar családok polcain. Ezek a könyvek a Püski Kiadó emblémájával az agancsán a holdsarlót és a napkorongot hordozó szkíta szarvasfővel – mely egyszersmind egy szentségtartóba helyezett áldozati ostyára is emlékeztet...– még remélhetőleg generációkon keresztül őrzik és terjesztik a magyar szellem legmaradandóbb kincseit.

rm-fzs

Püski Sándor

Püski Sándor 1911-ben született, a Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi Karán szerzett diplomát 1935-ben. Rá négy évre megalapította a Magyar Élet Könyvkiadót, amely főleg a népi írók műveit jelentette meg. 1942-ben és 1943-ban a szárszói konferenciák egyik szervezője volt.

Koholt vádak alapján 1962-ben bebörtönözték, ahonnan 1963-ban szabadult. 1970-ben feleségével kivándorolt New Yorkba, ahol 1975-ben megalapította a Püski Kiadót, emellett kiállításokat, filmvetítéseket, előadásokat szervezett, és számtalan magyar művészt, írót, tudóst látott vendégül. A Püski Kiadó 1988-ban Budapesten, a Krisztina körúton alapította meg kiadóját és könyvkereskedését.

Püski Sándor részt vett a Nemzeti Demokrata Szövetség alapításában, amelynek 1991 és 1996 között tagja volt, 1995-ben pedig beválasztották a Magyarok Világszövetségének elnökségébe.

1990-ben Bethlen Gábor-, 1995-ben Petőfi Sándor Sajtószabadság-, 1996-ban Magyar Örökség és Bocskai István-díjat, valamint Pro Urbe Budapest kitüntetést kapott. 2001-ben az I. kerület díszpolgára lett, 2002-ben a Magyar Művészeti Akadémia aranyérmét nyerte el, 2003-ban az Év Könyve díjjal, 2004-ben Magyar Művészetért elismeréssel jutalmazták.

2005-ben feleségével együtt Szent István-díjat kapott, kilencvenedik születésnapján, 2001 februárjában pedig Mádl Ferenc államfő a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntette ki.

Püski Sándor 2002-ben megírta Könyves sors, magyar sors című munkáját életéről, munkásságáról és a népi mozgalom fejlődéséről. Forrás: MTI