2010. február 19.

"Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát?(...) sem rágalmazók (...) nem fogják örökölni Isten országát." 1.Korinthusi levél 6,9-10

A bibliai idézetnek van egy olyan része, amely sok embert nem motivál: örökölni Isten országát. Talán sokan mondják: "hiszem, ha látom"; "nem lehet azt tudni"; "senki sem tudja, mi lesz a halál után". A keresztyén ember nem így hiszi, hanem amint a Biblia mondja.

De most figyelmünket fordítsuk másfelé: a bibliai idézet egy másik problematikával - nevén nevezve: a bűnnel - foglalkozik. Ez a bűn a rágalmazás. Több bűnt is felsorol az igeszakasz, de most itt ezt hadd emeljem ki. Miért? Mert eljutott oda magyar nemzetünk, hogy a beszéd megromlása magyar nyelvünkben egyre nagyobb méreteket ölt.

Nem az a nagy baj, ha valaki hibásan ragoz, kamaszok divatos szlengjét használja vagy éppen szűkös szókinccsel fejezi ki magát. Meglátásom szerint az igazán nagy baj a beszéd hitelességének elvesztése. Az, amikor az adott szónak nincs hitele, a megtett fogadalomhoz nem hűséges az ember.

A korinthusi emberek életében a rágalmazás formájában jelent meg a beszédben elkövetett bűn. A rágalmazás az, amikor hamisan állítunk valami rosszat valakiről. Természetesen nem véletlenül, hanem szándékosan. Oly' gyakran hallani: "Ami a szívemen, az a számon!" - jól hangzó szöveg, de vajon nem úgy kéne lenni, ahogy Péter apostol írja egyik levelében: "a szeretet sok bűnt elfedez"?! (1.Pét. 4,8)

A keresztyén embernek vigyáznia kell beszédére, mert tudja: "Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat: a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől." (Jak. 3,5-6)

Dancs Róbert