Üres bankkártya Vancouverért...

Az olimpia volt a legszebb szülinapi ajándék

A februári vancouveri téli olimpián részt vevő ukrán csapat öttagú kárpátaljai különítményében nem kis meglepetésre a legfiatalabb résztvevő, Csundák Annamária szereplése volt a legjobb. Pedig az akkor még nem egészen 20 éves snowboardos (hódeszkás) olimpiai részvétele csak pár nappal az ötkarikás játékok előtt vált biztossá. A négyévenkénti legnagyobb téli megmérettetésen most bemutatkozó szakág legjobbjai közül ugyanis csak a világranglista első 30 helyezettje válthatta meg a kanadai repülőjegyet, és a 2009-2010-es idény eredményei alapján Annamária éppen harmincadikként szerzett kvótát a játékokra...

Ennek fényében már az is bravúrnak számított, hogy az ungvári kislány az előcsatározások során kiharcolta a 16-os fináléba kerülést. Balszerencséjére a nyolcaddöntőben végül a későbbi bronzérmes osztrák Kreiner Marion ellenfeleként (a versenyzők páronként, egyenes kiesési rendszerben siklottak le a pályán - a szerk.) maradt alul - végül a 16. helyen végzett -, de a teljesítménye így is dicséretesnek nevezhető.

Mindezek után téved, aki úgy gondolja, hogy az olimpiát követően jöhetett a jól megérdemelt pihenő, hiszen Annamária gyakorlatilag a márciust is végigversenyezte hazai és külföldi helyszíneken a Világkupa, Európa-kupa és egyéb rangos események résztvevőjeként.

Március legvégén aztán végre a pihenés ideje is eljött. Történetünk hősével Beregszászban sikerült elbeszélgetnünk: ott élő nagymamájához érkezett látogatóba, éppen amikor 20. szülinapját ünnepelte.

- Gratulálunk a legeredményesebb kárpátaljai olimpikonnak és egyben boldog születésnapot is kívánunk!

- Köszönöm szépen! Igazán nem panaszkodhatom, hiszen az utóbbi hetekben-hónapokban sok-sok pozitív élményben volt részem. Külön öröm számomra, hogy az olimpia utáni egyik legelső interjúmat egy magyar nyelvű kárpátaljai lapnak adhatom.

- Mennyire vagy elégedett a vancouveri szerepléssel?

- Mivel csapattársammal, az ugyancsak kárpátaljai Penyák Józseffel együtt (a férfi snowboardos a 22. lett - a szerk.) éppenhogy sikerült kijutnunk az olimpiára - ő a 29., jómagam a 30. helyen -, így már maga a részvétel is csodálatos dolognak számított a számunkra. Az ottani szereplés csak hab volt a tortán.

- Megosztanád olvasóinkkal a legemlékezetesebb ötkarikás élményeidet?

- Csodálatos környezetben, kifogástalan körülmények között, az olimpiai falu sokszínű kavalkádját is élvezve voltunk elszállásolva. Az időeltolódás miatt kellett 2-3 nap az akklimatizálódásra, de utána hamar hozzászoktam az ottani körülményekhez. A döntő ideális versenypályán, ám irreális körülmények között zajlott, hiszen a végig szakadó eső, hideg szél mindenki számára megnehezítette a pályán való lesiklást. Sajnos az olimpia előtt néhány nappal eltört az egyik ujjam, aminek a rajtnál történő elrugaszkodásnál van nagy jelentősége. De összességében csodálatos napokat tölthettem Vancouverben.

- Hogyan fogadtak benneteket itthon, milyen volt az olimpikonok jutalmazása?

- Virággal és gratulációkkal... de igazából ennél többről nem számolhatok be. Kaptunk ugyan egy bankkártyát, de az egyelőre üres, nem szerepel rajta semmilyen pénzösszeg. Talán az is közrejátszott ebben, hogy összességében az ukrán csapat szereplése elmaradt a várakozásoktól, a 47 fős küldöttség által megszerzett egy 5. és egy 6. helyezésnél többet várt a sportvezetés. No meg ugye az olimpia után közvetlenül zajlott le a kormányváltás is, és így szép csendben elfeledkezett rólunk mindenki. Bár tudomásom szerint 4 éve minden ukrán olimpikon egy lakást kapott ajándékba...

- A semminél azért valóban többet vártunk - kapcsolódik be a beszélgetésbe Annamária édesanyja és egyben edzője, Csundák Marina. - Még jó, hogy az évente körülbelül 6 ezer eurónyit felemésztő sportfelszerelés (hódeszkák, lábbeli, ruházat stb.) költségeit finanszírozza számunkra a sportminisztérium, a síszövetség és kisebb részben a Kárpátaljai Olimpiai Bizottság, bár ezeket a kellékeket is csak fél évvel az olimpia előtt kaptuk meg teljesen hiánytalanul. Ez egy olyan sportág, amely rendkívül megterhelő még egy fiatal, edzett szervezet számára is. Egy-egy hosszúra nyúlt szezon után például a sok apró sérülés miatt néhány hetes szanatóriumi kezelésre, rehabilitációs feltöltődésre van szükség az izomzat, csigolyák és egyéb ízületek rendbetételéhez - mindez persze saját zsebből.

(Az edző és édesanya ebbéli gondjai alighanem csak szaporodni fognak az elkövetkezendő években, hiszen Annamária húga, a most 18 éves Alexandra is nővére nyomdokain halad és egyre erőteljesebben bontogatja a szárnyait ebben a sportágban. Erről az országos juniorbajnokságon elért 2. helye is tanúskodik.)

- Egy év alatt körülbelül mennyi időt töltesz távol a családtól? - kérdezem újra Annamáriát.

- Az Európa-kupa, Világkupa és egyéb sorozatokon való részvétel miatt - bár én közel sem tudok részt venni minden etapon - egy év alatt gyakorlatilag alig három hónapot vagyok itthon. Ilyenkor igazi kikapcsolódás és feltöltődés a számunkra, ha ide, Beregszászba utazhatunk nagymamámhoz, hiszen ez a második otthonunk.

- Ennyi elfoglaltság mellett jut-e idő a tanulásra, magánéletre?

- Szerencsére az élsport mellett a tanulásra is igyekszem odafigyelni, hiszen gondolnom kell a jövőmre. Az Ungvári Állami Egyetem testnevelési karának másodéves hallgatója vagyok, emellett még ugyanitt a könyvelői és közgazdasági kar levelező tagozatán is tanulok, ahol már negyedéves vagyok. A versenyek között legtöbbször a tanulás tölti ki az időmet.

Ami a kérdés második felét illeti, már két éve van egy barátom - igaz, ő még síelni sem tud, bár sokszor az az érzésem, hogy a vele való kapcsolatom is ,,levelező tagozaton" működik.

- Milyen eredményedre vagy a legbüszkébb?

- A pálmát természetesen az olimpiára való kijutás, az ottani szereplés viszi, számomra ez volt a legfőbb szülinapi ajándék. Ugyancsak büszke vagyok a tavaly januárban Koreában rendezett felnőtt világbajnokságon elért 15. helyezésemre.

- Mikor állsz rajthoz legközelebb rangos versenyen?

- Az idén már ,,kiöregszem" a juniorok mezőnyéből, de azért az augusztus végén, Új-Zélandon rendezendő junior vb-n még rajthoz állhatok. Ott szeretnék szépen búcsúzni ettől a korosztálytól, és aztán majd a felnőttek között is jó lenne minél több sikert elérni.

(tamási)