2010. április 23.

Az inaszakadt vasárnapja (Jn 5,1-15)

Jézus ma a templom közelében levő Betszaida (Beteszda) fürdőhöz érkezik. Tény, hogy eme helyen történtek csodás gyógyulások - a farizeusok ezt úgy magyarázták, hogy Isten angyala szállt le időnként a tó vizére, ezért gyógyulhattak meg egyesek.

A 38 éve itt fekvő inaszakadt (félig lebénult) ember számára ez az ellentmondás helye lett. "Beteszda" azt jelenti: az irgalmasság helye - de ő nem talált irgalomra; szüksége lenne szolidaritásra, de mindenki önző; szüksége lenne társakra, de egyedül maradt; ez a tó lenne számára a remény helye, de ő már elvesztette a reményt; még fekvőhelye, az a hordágy is olyan, mint egy koporsó: az inaszakadt egy élő halott. Azt is mondhatnánk: ez a béna hozzászokott ahhoz, hogy ennek a fürdőnek az állandó lakója lett. Belefásult a betegségébe, nem látott reményt egy új élet kezdetéhez. S hogy milyen reményvesztett volt? Jézus megkérdezi: "Akarsz-e meggyógyulni?" Ő pedig ahelyett, amit minden "normális" beteg válaszolna (akarok!), lemondóan felel: "Uram, nincs emberem..." A bizánci liturgia egyik éneke tovább gondolja ebben a helyzetben Jézus személyiségét, s ezt a választ adja ajkára: "Te miattad lettem emberré, te miattad öltözködtem testbe, és te azt mondod: Uram, nincs emberem!"

A liturgia arra tanít, hogy életünk folyamán, amikor elvesztjük a reményt, olyanokká válunk, mint az inaszakadt. Aki csak a saját balsorsán kesereg és elmerül saját gondjaiban, nem veszi észre az Üdvözítőt, aki talán már ott áll mellette. A keresztség által viszont minden keresztény embernek - Krisztus révén - hatalmas lelki energiák állhatnak rendelkezésére. Csak fel kell emelni szemünket; csak fel kell venni ágyunkat és járni. Csak vegyük észre, hogy van emberünk, mert Jézus Krisztus születése óta senki sem mondhatja, hogy nincs emberem. VAN EMBEREM!!!: az érettünk emberré lett Isten Fia, aki lelkünk és testünk gyógyulását akarja.

Bakancsos Sándor