Szalagtűző ünnepség a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceumban
"Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok néhány percét: a rendkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval és az udvariassal - tehát az ünneppel." (Márai Sándor)
A Karácsfalvai Líceum tizenkét végzős tanulója - 2010. október 17-én - diákéveiknek egyik legszebb ünnepét élhette át: a szalagtűző napját. Ezt a napot már hagyományként tartják számon a líceumban sorra kerülő programok között, amely az idei tanévben immár hatodik alkalommal került megrendezésre.
Diákok és tanárok, lelküket is ünneplőbe öltöztetve, előbb szent liturgián vettek részt, amely méltó kezdését jelentette a rendkívüli eseménynek. Trescsula László atya, az intézmény lelki vezetője prédikációjában a magvető példázatáról beszélt. A jó magvetőre (iskola, tanárok), a jó talajra (szív, lélek), a jó magra (tudás, ismeretek) és a jó termésre (emberség, kereszténység) hívta fel a jelenlévők figyelmét. Mindezekre együttesen kell figyelni ahhoz, hogy az emberi növekedés teljes legyen. A mindennapok egyszerűsége rejti az igazi gazdagságot.
A szertartást követően az iskola dísztermében ünnepi műsor következett, melyet Egressy Miklós atya, intézményvezető nyitott meg. A végzősökhöz intézett szavaiban arról az útról beszélt, amelyet már eddig megtettek, és arra az útra mutatott, ami még előttük áll. A zöld-fehér szalag erkölcsi értékére figyelmeztette a diákokat, amely a fiatalság-tisztaság színe. A szalagot büszkén kell hordani, végzősökhöz méltóan.
A harmadikos diákok, szalagjuk mellé mély gondolatokat, tartalmas, lelkiekben építő szavakat, bölcsességeket is kaptak diáktársaiktól és tanáraiktól. A végzősök arcán a hála, az öröm jelei mutatkoztak, mert elérkeztek együtt ahhoz az eseményhez, amelyet már annyira vártak. Az út, amelyet megtettek eddig két év alatt nemcsak a felhőtlen diákévekről szólt. Nehézségek is akadtak, de a jó Isten szeretete, kegyelme erőt és kitartást adott mind a tizenkét tanulónak, s hitben abban, hogy imájuk mindig meghallgatásra talál, ezért nincs okuk félelemre. 2008 szeptemberétől egy közös osztályjelmondattal indultak útnak: "Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket nagy szeretettel!"(Teréz anya)
A zöld-fehér szalag feltűzése után következett az ünnep fénypontja, a várva várt keringő. A gyönyörű hófehér ruhákban megjelent lányok szinte világossá varázsolták a dísztermet. Fény áradt a szívükből és a mosolyukból is. Boldogan táncoltak párjukkal, s ezzel a szülők és a tanárok arcára is mosolyt csaltak.
A zene elhallgat, a tánc véget ér, a szép ruha helyett felkerül a előköznapi és az ünnep elmúlik. Minden mulandó, de megmaradnak a szép emlékek, és a zöld-fehér szalag. Így indulnak tovább a líceum végzős diákjai.
"Ha elhangzott a zene, zeng az emlékezete." (P. B. Shelley)
Fóris Csilla osztályfőnök