„Ha én egyszer kinyitom a számat...”

Ki ne emlékezne Salamon Bélára, a komikusra és filmszínészre? A televíziónak köszönhetően nemcsak Magyarország, hanem a kárpátaljai magyarok is láthatták sok-sok kabarétréfáját, amelyek közül több a műfaj igazi klasszikusának számít, emlékezetes szerepmondatai őt is túlélve igazi szállóigékké váltak: „Szintén zenész”, „Ha én egyszer kinyitom a számat...”, „Lepsénynél még megvóóót” stb., de emlékezetesek filmszerepei is. Kevésbé közismert ugyanakkor, hogy Salamon Béla a Munkács melletti Beregrákoson született 1885. március 4-én, ahol máig áll a szülőháza. Rákoson 2006-ban emléktáblát is állítottak neki, ám sajnálatos módon a táblát később ellopták.

A beregrákosi évek

Vasárnap lesz 127 éve annak, hogy a szovjet időszakban kolhozirodaként használt beregrákosi épületben megszületett a későbbi híres komikus, színész, színházigazgató. Édesapja zsidó boltos volt a faluban. Életrajzi regényében írja, hogy apjának kis üzlete, amolyan „krejzlerája” volt a faluban, és a Munkácsról hozott hordónyi petróleummal, vagy éppen egy ládányi cukorral, kocsikenőccsel, vagy kősóval kereskedett. Egy munkácsi utazás, egy árubeszerző út hozza a kislegény első színházi emlékét, ugyanis egy alkalommal az apa a gyermek nagy könyörgésére – s már a szomszédokéra is, csak ne hallják végre a kisfiú keserves jajveszékelését – magával viszi őt Munkácsra, ahol éppen egy cirkusz szórakoztatja a közönséget. Itt lát életében először színészt, így ismerkedik meg a kezdetben riasztó fogalommal, amely egy fekete arcúra festett „emberevő művész” képében kerül elé.

Nem tanult jól…

Hatéves korában már Berettyószentmártonban él szüleivel és testvéreivel, s innen jár be a tőlük 3 kilométernyire lévő újfalui elemi iskolába húgával, Bertával és öccsével, Jenővel. Tanítójuk nem szigorú órarend szerint tartja az órákat, hanem mindig éppen azt a tantárgyat tanítja, ami eszébe jut. Így aztán készülni sem igen tudnak a nebulók a feleletekre, és ebből fakad, hogy a gyermek Béla sokszor rögtönöz az órákon, ha éppen rá kerül a sor feleléskor, s frappáns válaszokkal vágja ki magát.

Öt elemi és a ráadás év elvégzése után Pali bátyja Pestre viszi, hogy orvosnak tanuljon. A Wesselényi utcában működő izraelita polgári iskola tanulója lesz, ahol padtársa egy Kann Gyula nevű fiú. Az a bizonyos Kann Gyula, akiből később Kabos Gyulaként lesz ismert humorista és színész. A két „marháskodó” jómadár hamar az első padba kerül, de nem a kiváló tanulmányi eredményük miatt, ellenkezőleg. A család tanakodik, ha nem lesz orvos, legyen mészáros, de ő dönt, és inas lesz Lusztig Ede Rákóczi út 2. szám alatt működő üzletében, idővel pedig textilkereskedő-segéd. Talán nem véletlen, de a Rákóczi út 1. szám alatt működik akkoriban a Nemzeti Színház, amelynek művészei közül sokan törzsvevőnek számítanak a Lusztig-cégnél.

A szabóinas csapatkapitány

Salamon Béla a színház mellett a labdarúgást is nagyon szereti, még inasként vásárol egy futball-labdát, és ifjúi lelkesedésének egyik hozadékaként megalapítja a Remény Futballklubot, ahol a kapitány természetesen nem más, mint ő maga. Csapatában játszik például Révész, Holics, Schlosser vagy Sebestyén, akik később a futball világában maradva válogatott játékosok lettek.

Tanoncideje lejártát követően Lusztig Ede nem alkalmazza, mondván, üzletében nem tarthat csúnya külsejű segédet, mert ez elriaszthatná a vevőit. Hiába alkudozik, hogy akkor majd a férfiosztályra megy dolgozni..., de oda is járnak hölgyek... Salamon végül is a cég Sas utcai üzletében – ahová elsősorban vidéki kereskedők járnak – kap segédi állást.

Színpad és film

A Szabók Szakszervezetének műkedvelő előadásán lép színpadra először, ahol akkora sikereket arat a komikus darabokban, hogy rábeszélik, jelentkezzen valamelyik színháznál. Drámai szerepekben is kipróbálja magát, de az kudarcba fullad, a közönség, amikor meglátja, harsány nevetésben tör ki. A Trocadero mulatóba jelentkezik, ahol kisegítő színészként alkalmazzák. Nappal kereskedősegéd, este a színpadon komédiázik. Elsőként detektívet játszik, olyan jól alakítja, hogy azután csak detektívszerepeket kap, amíg rekedtes hangja miatt el nem bocsátják. Ekkor vállalkozásba kezd, „kötény­gyáros” lesz, ami végül csúfos kudarcnak bizonyul. Mindez visszasodorja ismét a színházhoz. A Fővárosi Royal Orfeumban egy váratlan betegség miatt játszhatja el első főszerepét, ami akkora siker lesz, hogy ezt követően 5-6 pesti színházban és kabaréban játszik egyszerre. De az igazi kiugrást Gerő Jenő vagy más néven Szőke Szakáll: Vonósnégyes című egyfelvonásos bohózata hozza el neki, amit először 1922. szeptember 25-én játszott el a fővárosi Apolló Kabaréban. Kirobbanó sikert arat a bohózat, és első szériában 186-szor kerül előadásra, majd több mint 50 éven keresztül elnyűhetetlen darabja marad a magyar kabaré világának, melynek kapcsán a közönség és a szakma is megjegyzi Salamon Béla nevét. 1923 decemberétől 1931-ig ő volt a Terézkörúti Színpadnak, a korszak egyik legjelentősebb kabaréjának az igazgatója. 1935 és 1938 között nyolc magyar filmben játszik epizódszerepeket. 1939-től 1945-ig mint zsidót eltiltják a színpadi szerepléstől. Ekkor születik a Hej, színművész... című anekdotákkal teletűzdelt könyve, amelyben életéről mesél.

60 éves korában újrakezdhette

A háború után a Royal Revű Varieté színpadán lépett újra közönség elé, majd egyik alapítója volt a Vidám Színpad társulatának. Újabb filmekben szerepelt, és a televíziónak köszönhetően még nagyobb ismertségre és népszerűségre tett szert. Félszeg, ügyefogyott, mégis ravasz kisembereket jelenít meg pályafutása során, azonban nem csupán a színpadon, hanem magánéletében is mulattat.

Az idős Salamon Béla kezelőorvosához, Török doktorhoz rendszeresen elmegy kontrollvizsgálatra. „Miért, Béla bácsi? Nem érzi jól magát?” „Remekül érzem magam, aranyoskám. Csak hát az én koromban az ember sose tudhatja... Tudja, nagyon kopott a télikabátom. Újat kellene csináltatnom, és nem tudom, érdemes-e még...” Török doktor alapos vizsgálat után megállapítja, hogy: „Nyugodtan csináltasson, Béla bácsi!” Majd hozzáteszi: „Persze, ne valami drága anyagból!”

Nyolcvan évet élt, halála napján kiszökött a kórházból és a Vidám Színpadon játszott szeretett közönségének. Sajnos, vele együtt eltűntek a sokszereplős bohózatok is a magyar kabarészínpadokról.

Salamon Béla és felesége Budapesten a Kozma utcai izraelita temetőben van eltemetve.

Badó Zsolt

Felhasznált források: Dévényi Ildikó és Takács István – 2007. www.szineszkonyvtar.hu; Salamon Béla: Hej, színművész..., Kossuth Könyvkiadó, 1957