2012. május 25.

Követésre hívás

(Jézus) a sokaságot pedig az Ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: „Ha valaki énutánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.

Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét énérettem és az Evangéliomért, az megtalálja azt.” (Mk 8, 34-35)

A Jézussal való aktív kapcsolatról.

1. Kezdet (34/a). Jézus magához hívja a tanítványokat és a környező sokaságot. Ugyanazt mondja minden kategóriának, mert közös startra állítja őket.

1.1. A tanítványok felé ez kritika. Mert nem állnak jobban, nem értenek többet, nem értek el mélyebb közösséget, mint a sokaság (az előzőekben Péter az ördög eszköze volt, 31-33).

1.2. A sokaság felé ez lehetőség. A tanítványi körbe kerülni.

2. Hívás (34/b). Ugyanazt a hívást intézi a sokaság és a tanítványok felé.

2.1. „Ha valaki énutánam akar jönni…”. a) Jézus után kell menni. Nem előtte, hogy mi majd megmondjuk Neki, mit kell csinálni és miként (ekkor Jézus nem Úr, hanem szolga); nem mellette, Neki besegítve és Rá befolyást gyakorolva, hanem teljesen Rá hagyatkozni és mindenemmel (lehetőségeim, képességeim, terveim stb.) Őt követni. Ez a teljes önkiszolgáltatás. Csak ezzel az önkiszolgáltatással kezdődhet az Istennel való kapcsolat. b) Akarni kell. Az ember szabad döntése. Nem erőltetett a krisztusi közösség. Ez egy hatalmas döntés, melyet csak meggyőződéssel lehet felvállalni.

2.2. „… tagadja meg magát”. a) Böjt. Lemondani olyan dolgokról, melyek megakadályoznak a követésben. Amelyek rosszak, mert a követés helyett Jézus elé vagy mellé helyeznek, ill. az elhatározást meggyengítik. A követés egy állandó böjtös élet. b) A cél: azonosulni Jézussal (hogy ne mi, hanem Jézus éljen bennünk).

2.3. „… vegye fel a keresztjét”. Ezt naponként kell tenni (Lk, 23-24). A kereszt a mindennapi önmegtagadás eszköze és értelemhordozója. Mindenkinek a sajátját személyére készített egyéni keresztet kell felvennie és nem a másét. Ezt a keresztet az ember az életének egy szakaszában (lehet egy krízisben) sajátjaként felismeri és választhat: otthagyja vagy felvállalja. Ha felvállalja a keresztet, az: a) kivégzi az ént; b) de helyette a kereszt által hordozott személyiséggel ajándékoz meg („élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus”). A kereszt ad értelmet az életnek. A kereszt által hordozott személyiségünk a maradandó, az önmagunk személyisége a mulandó. Választani kell magunk és a kereszt, vagyis a mulandó és a maradandó, az élet és halál között. De ha az életet választjuk, akkor a saját személyiségünk halálát választjuk. A kereszt nem azonos a nem választható, hanem Istentől kapott tövissel, hanem önként felvállalandó szolgálat, melyben folyamatosan meghalok és feltámadok.

3. Indoklás (35-36). Azok felé szól, akik már döntöttek a Jézus követéséről, de meg akarják tartani a régi életüket és nem akarják azt megtagadni és a keresztet felvenni. Azok biztos, hogy elvesztik az életüket. Nem a mulandók, hanem az örökkévalók számítanak, mert láthatatlanból áll elő a látható (és nem a világ nagy csalása szerint: a láthatókból a láthatatlanok).

Radvánszky Ferenc
mezőkaszonyi és bótrágyi lelkipásztor