A tápanyag-utánpótlás hasznáról

Őr Hidi László nagydob­ronyi gazdálkodót, a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadóját ezúttal a növények tápanyag-utánpótlásának céljáról és mikéntjéről, előnyeiről és veszélyeiről faggatjuk.

– Mi indokolja, hogy kiemelten foglalkozzunk a tápanyag-utánpótlással a növénytermesztésben?

– A zöldségtermesztés sarkalatos eleme az okszerű tápanyag-utánpótlás. A megfelelő tápanyagellátásnak a hozam növelésén és a termés minőségének javításán kívül további előnyei is vannak: 20–50%-kal kisebb a vízfelhasználás, 10–30%-kal csökkenthető a növényvédelmi költség, kiszámíthatóbb a termesztés, nagyobb a termésbiztonság.

– A növények tápanyagellátásának az alapja a szakszerű alaptrágyázás, azaz a szerves és szervetlen tápanyagok talajművelés előtti kijuttatása a gyökérzónába. Mit kell figyelembe venni ilyenkor?

– Az alaptrágyázást több tényező határozza meg. A kijuttatandó adagok megválasztásakor vegyük figyelembe a termesztési célt (korai friss piac, feldolgozás, tárolás stb.), a termesztendő növényfaj tápanyagigényét, sóérzékenységét, illetve a megcélzott termésátlagot. Az sem mindegy, mi volt az elővetemény. Egyéves pillangós növények termesztése után például hektáronként mintegy 30 kilogrammal kevesebb nitrogénműtrágyára van szükség, nagy tömegű szervesanyagmaradvány esetén viszont 25–50 kilogrammal többre. Ugyancsak befolyásolja az alaptrágya mennyiségét a talaj kötöttsége (a kötöttebb talaj nitrogénszolgáltató képessége rosszabb), humusztartalma, EC-értéke, kémhatása (lúgos talajon több foszfort kell adni).

Ne feledjük, hogy alaptrágyázásra mindig a talajvizsgálati eredmények ismeretében kerítsünk sort. (Lásd lapunk november 2-ai számát! – a szerk.) Nagyon fontos, hogy hajtatásban kizárólag érett trágyát használjunk és törekedjünk az egyenletes kiszórásra. Figyeljünk oda arra is, hogy a zöldségfajok többsége érzékeny a klórra (kálisó, nyalósó, fertőtlenítés az állattenyésztésben stb.).

Célszerű már az ásványi anyagok és a műtrágyák megválasztásánál odafigyelni a kijuttatott mennyiségre, az időbeni elosztásra, a kémhatásra, az összetételre, a szórhatóságra.

– Mi a helyzet a tápoldatozással?

– A zöldséghajtatásban adagolt tápoldatban lévő tápelemek mennyiségének, arányának megváltoztatására több okból lehet szükség. Erre kényszerülhetünk többek között a növények fejlettségének, az évszakoknak, az átlaghőmérsékletnek vagy a megvilágítás hosszának, erősségének a változása miatt. A cél mindenképpen a növények számára legkedvezőbb környezeti feltételek megteremtése, de mindig a fényerősségből kell kiindulni, ez a tényező határolja be, milyen hőmérsékletre, víz- és tápanyag-adagolásra van szükség.

A környezeti tényezők együttesen hatnak a növények fejlődésére, azoktól függ, hogy a vegetatív vagy a generatív jelleg erősödik. Palántaneveléskor például kedvezőbb a magasabb EC-érték, a nitrogénadagokat általában visszafogjuk, magasabb foszfor- és kalciumszintet tartunk, szükség esetén pedig az EC további emelésével tudjuk visszafogni a palánták megnyúlását. Kiültetés után célszerű magasabb foszforszintet tartani, a gyökeresedés után pedig sok kalciumra van szükség, megfelelő magnézium-, vas- és káliumarány mellett. A termésérést emelt káliumadaggal és az EC-érték növelésével gyorsíthatjuk.

A kora tavaszi fényhiányos napokon lassan fejlődnek a növények, keveset párologtatnak, ezért kis adagokban, töményebb tápoldatot kell kijuttatni, nyáron viszont éppen ellenkezőleg, higabb tápoldatot, alkalmanként nagyobb mennyiségben.

– Mikor, miként lombtrágyázzunk?

– Lombtrágyázásra általában akkor van szükség, ha a talajból valamiért nem tudja felvenni a növény a tápanyagot, például hideg a föld, beteg a gyökérzet. Néhány alapelvet azonban célszerű szem előtt tartani. Fiatal növények esetében jobban hasznosulnak a lombtrágyák, mert fokozottabb a tápanyagfelvétel. Érdemes hígabb oldatott használni. Savas kémhatású oldatokból a tápelemeket a növények könnyebben felveszik. A lombtrágyát reggel vagy délben adjuk, amikor fokozott a párologtatás. Minél nagyobb felületet takarunk a lombtrágyával, annál jobban hasznosul. Csak jó minőségű, lágy vízzel szabad lombtrágyát kijuttatni, a töménysége a 2,5-3 EC-értéket ne haladja meg. A minél jobb oldódáshoz 14 és 200C között legyen az oldat hőmérséklete.

A lombtrágyázás ajánlott tálcás palántanevelésben, kiültetés után, a terméskötődés segítésére és a kötés utáni gyökértevékenység lassulásának az ellensúlyozására, mikroelemek hiányakor, rossz minőségű talajokon, magnéziumhiánykor egyaránt.

– Kell-e számolnunk mellékhatásokkal trágyázásnál?

– Természetesen igen. Például a növények nemcsak a tápanyagok hiányától, hanem a túladagolásuktól is szenvedhetnek. A műtrágyázásnak káros mellékhatása lehet még a talaj kémhatásának nemkívánatos megváltoztatása, illetve az ammónium esetleges felszaporodása miatti perzselés. A túladagolás többnyire az ionantagonizmus miatt veszélyes, azaz a kelleténél nagyobb mennyiségben jelenlévő ionok gátolhatják más ionok felvételét, például az ammóniumion a kálium- és kalciumionét.

A tápanyag-utánpótláson kívűl ugyanakkor más előnyei, azaz kedvező mellékhatásai is lehetnek a műtrágyáknak. Lehet gyomírtó hatásuk, illetve szerepet játszhatnak a kórokozók és a kártevők elleni védelemben, mert fokozzák a növények ellenálló képességét. Előfordulhat az ún. ionszinergizmus is, amikor egyes elemek segítík más elemek felvételét, pl. a magnézium a mangánét, cinkét stb.

Szólnunk kell e helyütt a tartós hatású műtrágyákról is. Két nagy előnyük, hogy kijuttatásukkal megteremthető a növények folyamatos tápanyagellátása, és kevésbé terhelik a környezetet. A gyantaburokkal körülvett műtrágyaszemcsékkel a növények több hetes, illetve akár 3–9 hónapos tápanyagellátása is megvalósítható. A tápanyag feltáródása ilyenkor egyedül a hőmérséklettől függ. A nagyon jól hasznosuló burkolt műtrágyákból jóval kevesebbet kell kijuttatni, ezért csökkenti a környezetünk terhelését.

– Hogyan illeszkednek a tápanyag-utánpótlás rendszerébe a biostimulátorok?

– A kedvezőtlen környezeti hatások miatt gyakran legyengülnek a növények, akadozik a tápanyagfelvétel. Ebben az esetben jöhet jól az ún. biostimulátorok használata. Ezek a kizárólag növényi kivonatokból készített anyagok többek között javítják a növények erőnlétét, miáltal erősítik az ellenálló képességüket. Így növekszik a tápanyag hasznosításának a hatékonysága, s ezáltal a termés mennyisége. Vannak kifejezetten gyökeresedést serkentő készítmények, ezekkel csökkenthető a hideg talaj vagy az átültetés miatti sokk.

pszv