Gólyabál főiskolai módra

2012. november 28., 22:00 , 620. szám

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Hallgatói Önkormányzata (II. RF KMF HÖK) november 23-án rendezte meg hagyományos jótékonysági gólyabálját, melynek idén az alma mater, a főiskola épülete adott otthont.

A nagyszabású rendezvényt dr. Orosz Ildikó, a főiskola elnöke, Nagy Ignác, Magyarország beregszászi konzulja, Popovics Pál, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség elnöke, Kopasz Gyula, a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetségének alelnöke és természetesen a főiskola több tanára és diákja is megtisztelte jelenlétével.

„Nagy alkalom ez a főiskolai gólyák számára, hiszen ezzel lezárul beavatási szertartásuk – mondta köszöntőjében Orosz Ildikó. – Egy jó meleg fészeknek számító intézményben jöttek a világra. Pedagógusaink feladata pedig, hogy megtanítsák őket repülni. Ebben már nagy tapasztalatunk van. Önöknek viszont ügyelniük kell arra, nehogy idejekorán tanuljanak meg repülni, hanem csak akkor, mikor annak 4-5 év múlva eljött az ideje. Azt kívánom, hogy repülési technikájukat gyakorolják, s minél messzebbre jussanak a választott pályán, útvonalon. Közben pedig ne feledjék, a fészek itt van, s nem csupán elrepülni lehet innen, hanem mindenkit vissza is várunk. Térjenek vissza időnként egy nagy kör után…”

Az elnök asszony megható szavai után Nagy Tibor, a Hallgatói Önkormányzat elnöke hirdette ki a főiskola legjeit, vagyis a legstréberebb, leglógósabb, legismertebb, legszebb, legkreatívabb diákot, illetve a legviccesebb, legsegítőkészebb, legcsinosabb, legsármosabb tanárt. Ezután következett az est minden bizonnyal legjobb hangulatú néhány perce: a HÖK által szervezett Gólyatábor legemlékezetesebb pillanatait megörökítő fotóbemutató.

A hagyományokhoz híven a gólyabálon került sor a bécsi székhelyű Lakos Alapítvány idei ösztöndíjainak átadására. Popovics Pál az alapítvány képviseletében 14 főiskolásnak és az Ungvári Nemzeti Egyetem 3 diákjának adta át a 200 eurós ösztöndíjakat.

S ha már hagyomány, természetesen a bál fénypontjának számító keringő sem maradt el, mely után a gólyák a főiskola tanárait is megtáncoltatták.

Az est svédasztallal folytatódott, ahol Nagy Ignác mondott pohárköszöntőt: „Nagyon jó oktatói gárda áll rendelkezésükre itt, Ukrajna egyetlen magyar nyelvű felsőoktatási intézményében. Legyenek büszkék arra, hogy itt tanulhattak, s a magyar nyelvet, magyarságukat a jövőben is őrizzék meg akár Ukrajnában, akár más országban dolgoznak majd. Legyenek büszkék arra, hogy innen, ebből az alma materből indultak, és térjenek vissza abba a kis fészekbe, amelyet most kezdenek el belakni.”

A vacsorával az est hivatalos része véget is ért. A táncos lábúak a főiskola Törökbálint termében ropták, míg mások biliárddal és pókerrel múlatták az időt. Hajnalig tartott a bál, ami nekünk, végzősöknek, főiskolásként az utolsó volt. De remélem, nemcsak a magam nevében szólok, ha azt mondom: megfogadjuk elnök asszony tanácsát, s időről időre visszatérünk majd a „fészekbe”.

Espán Margaréta