Milyen a jó paradicsomfajta hajtatásban és kordonon?

Előző számunkban a paprika fajtaválasztásával kapcsolatban vettünk sorra néhány, a gazdák által figyelembe veendő szempontot. Most a hajtatásban és kordonon termesztett paradicsomfajtákról faggatjuk Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodót, a „Pro agri­cultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadóját.

– Milyennek kell lennie a jó paradicsomnak?

– Mint a paprika esetében is jeleztük, végső soron a piac, a vásárló dönti el, milyen fajtájú (alakú, színű, ízű) paradicsomot termeljen a munkájából megélni szándékozó kertész. A vásárló elsősorban a szemével választ, tehát a paradicsom legyen 150-200 grammos, fényes felszínű, lehetőleg mélypiros színű, rajta a frissességet jelző csészelevéllel. Az ilyen paradicsom tapintása kellően kemény, s lehet akár fürtös is, ízre édeskés-savas, (a fajtára jellemző módon) húsos vagy leves, a bogyó rekeszei is pirosak, nem rágósak.

– Ezeket az igényeket a legtöbb kiskerti fajta kielégíti. Akkor miért kell a profi termesztőnek drága pénzen vetőmagot vásárolnia?

– Azért, mert a paradicsomtermesztő körzetek a végső felhasználótól, a vásárló háziasszonytól viszonylag messze alakultak ki, s mert a kereskedelmi lánc (termelő–felvásárló–viszonteladó–felhasználó) esetenként jelentős távolságra szállítja az árut, és azt szeretné, hogy a paradicsombogyók ennek ellenére minőségromlás nélkül kerüljenek a pultra. Ezért a nemesítők az éréslassító gének beépítésével létrehozták a hosszan pulton tartható (LSL) paradicsomhibrideket, amelyekben az élénk piros szín kialakulása után 2-3 héttel fejeződik be a biológiai érés, a paradicsomra jellemző íz-, cukor- és zamatanyagokkal. Vagyis gyakorlatilag az érettnek tűnő bogyó több napot eltölthet szállítás közben, a boltok pultjain, míg igazán élvezhetővé válik. Az ilyen, a lánckereskedelemnek megfelelő fajta jellemzően hibrid és így elég sokba kerül.

– Aki a paprika fajtaválasztásával foglalkozó írásainkat olvasta, már tudja, hogy a termesztő igényei is befolyásolják a fajtaválasztást. Milyen tehát a jó fajta a termesztő szempontjából?

– Fontos, hogy a fajta növekedési erélye illeszkedjék a fóliaház belméretéhez; a bogyóméret legyen a piaci elvárásoknak megfelelő; kössön, színesedjen a paradicsom extrém forróságban is; lényeges, hogy a rezisztenciasora legyen minél hosszabb, a vetőmag ára pedig értékarányos a fajta teljesítőképességével.

– Vegyük sorra a fenti szempontokat! Mi az összefüggés a termesztett paradicsomfajta és a fóliaház méretei között?

– Mint köztudott, alaktanilag a paradicsomnövény lehet determinált vagy folytonos (indeterminált) növekedésű. A folytonos növekedésű fajták fő szára kedvező körülmények között növekedve akár több méter hosszú is lehet. Az első 6-8 levél után megjelenik az első virágfürt, majd további három levél és egy újabb fürt következik. Mivel a tenyészőcsúcs növekedése sohasem áll le, így az ilyen fajták alkalmasak a hosszúkultúrás termesztésre. Szabadföldi, kordonos termesztésre is ilyen fajtákat használunk. Mivel a virágfürtök viszonylag ritkán helyezkednek el, ezért az érésük is elhúzódó, de a bogyóik hosszú időn keresztül folyamatosan érnek. Ezen fajták tenyészterület-igénye is nagyobb (tehát lehet spórolni a palántával). Ahhoz azonban, hogy az indeterminált fajtákban rejlő termesztési potenciált kihasználhassuk, elég magas, négy métert meghaladó gerincmagasságú növényház kívánatos.

Ezzel szemben a determinált fajták főszárán általában 2–5 fürt megjelenése után a tenyészőcsúcs virágfürtben végződik. A virágfürtök között 1-2 levél jelenik meg.

A féldeterminált fajták átmenetet képeznek a két szélsőséges típus között. A főhajtás általában 5–8 fürt után zárul le. A fürtök között alul három, a felsőbb szinteken pedig két levél alakul ki.

A determinált–féldeterminált alakkör éréslefutása koncentrált, így alkalmas koránérő, jó árfekvésű, nagy tömegű paradicsom termesztésére. Jól használható a kisebb légterű berendezések hasznosítására, úgy tavaszi, mint őszi hajtatásra. Kedvező körülmények között egy a tavaszi hajtatásból származó növényen egy-egy oldalhajtás átveheti a főszár szerepét és őszre az állomány még egyszer berakódik paradicsommal, alig kisebb tömegű termést hozva, mint tavasszal.

– Most térjünk vissza ahhoz a kérdéshez, milyen a vásárlók számára kívánatos paradicsom! Milyen bogyóméret termesztése lehet üdvös a gazda számára?

– Minden háziasszony tudja, hogy milyen a friss fogyasztásra szánt paradicsom kívánatos mérete, csakhogy országonként, régiónként másként tudja. A magyarországi „háziasszonyszabvány” kb. 120-130 g-os. A nyugat-ukrán „hozjajka” az ilyen méretű bogyóra azt mondja: apró, és emiatt olcsóbban vásárolná. A Kárpátalján kívánatos méret a 150-160 g-os bogyó, és érdemes olyan fajtát választani, amelyik ilyen bogyóméretet tud.

Bizonyos körülmények között azonban a piac ettől eltérő paradicsomokra is vevő lehet. Van például egy piaci szegmens, amely a „Biff” paradicsomot (200 g felett) kedveli, egy másik pedig a 20-25 g-os koktélparadicsomot keresi. Napjainkban van bizonyos felfutása a narancs-, citrom-, barna-, rózsaszínű paradicsomnak, illetve alakra az ovális, körte, ökörszív formájúnak is.

A török, spanyol származású paradicsomnál a hazai piacon megjelent az a kívánalom is, hogy a szemenként szedett paradicsomon legyen rajta a csészelevél. Választhatunk olyan fajtát, amelyen a bogyó szára úgy ízesül, hogy a csészelevél (mintegy a frissességet jelezve) a bogyón marad. A gond az, hogy a paradicsomon maradt szár „beládázásnál”, kiszállításnál felsértheti a többi bogyót, és rothadást idézhet elő. Tehát ha a kereskedő nem honorálja kellőképen a többletmunkánkat, akkor ne erőltessük a csészelevéllel való szedést.

Ami a fürtösen szedett paradicsomot illeti, ez ma még inkább a szupermarketek előírása, így nálunk egyelőre nem terjedt el széles körben a termesztése.

Érdemes figyelni arra is, különösen szabadföldön, kordonon termesztőknek, hogy a nagy bogyójú fajták inkább hajlamosak a repedésre, mint a kisebb, 120-130 g bogyójúak.

– A termelői elvárások között említette, hogy a pardicsomnak extrém forróságban is kötnie, színesednie kell. Mégsem az egyenlítőn élünk, miért fontos hát ez?

– Ez esetben nem valamiféle abszolút forróságról beszélünk. Remélhetőleg minden paradicsomtermesztő tudja, hogy a fóliasátorban szabályozni kell a léghőmérsékletet. Hideghajtatásban ez leginkább a nyári forróság elleni védelmet, tavasszal pedig a 70% körüli páratartalom, s a 15 OC körüli hőmérséklet állandó biztosítását jelenti. Legnehezebb a forróság elleni védekezés, hisz tudjuk, hogy 32 OC léghőmérséklet felett a virág nem termékenyül meg, a piros szín nem alakul ki, hanem sárga marad a bogyó. Kézenfekvő módszer a hőmérséklet csökkentésére a szellőztetés, árnyékolás, párásítás ventilátor alkalmazásával. De választhatunk olyan fajtát is, amelyik extrém körülmények között is jól köt, színesedik.

– Mi az a rezisztenciasor, s mikor kellően hosszú?

– A rezisztenciasor azoknak a kártevőknek és kórokozóknak a felsorolása, amelyekkel szemben az adott fajta ellenálló. A paradicsomot sok kórokozó és kártevő veszélyezteti. A tavaszi és őszi termesztés során léphet fel leginkább a paradicsomvész (a paradicsom fitoftorózisa). Szellőztetéssel, fűtéssel, okszerű növényvédelemmel, fajtaválasztással védekezhetünk ellene.

Ellenálló fajták termesztésével, a vírusátvitelért felelős kártevők pusztításával védekezhetünk (megelőző módon) a vírusbetegségek ellen is.

Fűtött létesítményekben előbb-utóbb fonalféreg-fertőzéssel is számolnunk kell. Talajfertőtlenítéssel ideiglenesen védekezhetünk ellene, de az igazi megoldás a konténeres termesztés, az oltott palánta használata, vagy a fonalféreg fertőzésének ellenálló fajták termesztése.

A talajból támadó úgynevezett gyengültségi kórokozók (fuzá­rium, verticillium) ellen is védekezhetünk a megfelelő fajta kiválasztásával.

Az elmondottakból látható, hogy mennyire fontos a katalógusokban feltüntetett rezisztenciasor.

– Mindebből levonható-e a következtetés, hogy mikor értékarányos az adott fajta teljesítőképességével a vetőmag ára? Mennyit érdemes tehát fizetnünk a jó vetőmagért?

– A termesztés jövedelmezőségét meghatározó egyik tényező, hogy olyan fajtát válasszunk, amely megfelel mind a piaci igényeknek, mind a termőhelyi adottságoknak. Manapság már általános a hibridvetőmagok használata, amelyeket a vetőmagcégek aranyáron kínálnak. A vetőmagok ára elérheti a termesztési érték 5–10 százalékát is, ám a termesztés biztonsága, a fajták termőképessége mindenképpen indokolja a hibrid vetőmag használatát. Továbbszaporítás céljából a hibrid paradicsom bogyójából magot fogni mindazonáltal nem érdemes.

pszv