2013. február 8.

Vajhagyó vasárnap

A nagyböjtöt közvetlenül megelőző vasárnap az evangélium szerint (Mt 6, 14-21) a megbocsátás fontosságáról, a helyes böjtölésről, a mennyei kincsek gyűjtéséről szól. Egyfajta gyakorlati útmutatás ez a következő különleges időszakhoz. Nagy Szent Bazil mondja: „A böjt olyan régi, mint az emberiség: a paradicsomban írták elő. Az első parancs, amelyet Ádám kapott: „a jó és a rossz tudásának fájáról ne egyetek”, a böjt és megtartóztatás törvénye. Ha Éva megtartóztatta volna magát a fától, most nem lenne szükségünk böjtölésre, mert nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. A bűn megsebzett, a bűnbánat meggyógyít bennünket, de a böjt nélküli bűnbánat erőtlen és terméketlen. Mivel nem böjtöltünk, kiűzettünk a paradicsomból. Böjtöljünk tehát, hogy visszatérhessünk bele. Ne utánozd Éva engedetlenségét, és ne fordulj ismét a kígyóhoz (gonosz lélek) tanácsért, aki étellel puhítja el a tested”.

Ma liturgikus szövegeink az elveszett Paradicsomot siratják. Az Édenkert, Isten közelsége és barátsága lenne az ember természetes helye, otthona, de az első emberpár bűne kitaszított bennünket ebbe a világba, amit a bűn, a szenvedés és az elmúlás jellemez. S mindezek gyökerénél ott található a rosszra használt, a bűn megvalósítására szolgáló evés. „A kert minden fájáról ehetsz. De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz” (Ter 1, 16b-17). A tiltott gyümölcs az ember teremtményi voltának határát jelenti. Az engedetlenség képe a Bibliá­ban, a tiltott fáról való evés. Kissé szimbolikus dolog, de az egyház a nagyböjtben „tiltott ételeket” ad elénk,- ahogy a Teremtő is a Paradicsom közepébe helyezte a tiltott fát - hogy a böjtölés, a „nem evés” által mutassuk meg ellentmondásunkat a bűnnel szemben. S ez akkor válik érdemszerzővé, ha a jézusi tanítás szerint tudjuk böjtöltetni a szemünket, a fülünket, a szánkat; ha azért foglalkozunk kevesebbet a „földi” táplálékokkal (azok konkrét és szellemi jelentésében), hogy minél több mennyei eledelben részesüljünk (konkrétan az Eucharisztiában, általában az isteni kegyelemben).

Ha van merszünk kipróbálni, amint Jézus javasolja, megtapasztalhatjuk a szabadság és a harmónia csodálatos élményét.

Bakancsos Sándor
görögkatolikus áldozópap