Megunta a csillogást az ungvári „csodaszökőkút”
Csak a napokban adták át óriási felhajtás mellett, s máris kimutatta a foga fehérjét az ungvári Posta téren frissiben avatott szökőkút, szabadulni igyekezvén hivalkodó gönceitől.
Legelébb a nagy gonddal felkent nemesvakolat unta meg funkcióját, és vált meg a hozzá illő nemes egyszerűséggel az alája kényszerített szürke betontól az objektum számos pontján. Másutt a betonacél vetette le magáról a rá ruházott terheket, hogy a zárt világából végre kijusson újra a napfényre, mintegy nyelvet öltve a kivitelezőkre, akik időt, pénzt és erőfeszítést nem sajnálva dobálták össze ezt a fércmunkát, csak hogy elkészüljön valahogy a közelgő városnap küszöbére.
A kárpátaljai megyeszékhely első emberei előzőleg nem győzték hangsúlyozni, hogy a kút az adófizető városlakók egyetlen petákjába sem került, mivel a rávalót a patriotizmustól fűtött urbánus vállalkozók dobták össze, teljesen jószándékból és önakaratból, ahogy azt a sűrűsödő adóellenőröktől tanulták. A víz és a díszburkolat tehát merő jóindulatból szökik, miközben a kezdeti emelkedett közhangulat most újra a megszokott, meleg pocsolyába hull alá.
Palkó István