Puskaropogás, banditák és vadnyugati hangulat

Télűzés cserkész-módra

Február 8-án, immár tizenhetedik alkalommal szervezte meg farsangi bálját a beregszászi 4. Számú Bendász István Cserkészcsapat. Ez alkalommal rablókká, indiánokká és pisztolyhős cowboyokká avanzsáltak a cserkészek és az érdeklődők, a bál témája idén ugyanis a vadnyugat volt.

Az eseményen elsőként dr. Orosz Ildikó, a bálnak, ezzel együtt pedig a szalonnak, játékteremnek és tánctérnek helyt adó II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnök asszonya köszöntötte a megjelenteket, majd Michels Antal, beregszászi római katolikus plébános idézte fel a westernfilmekből megismert vadnyugati hangulatot, s ennek egy kulcsfontosságú mozzanatát, az igazság szeretetét. Mint mondta: a mai világban néha igazán jó lenne „elővenni” a cowboy-kultúrát, s győzelemre juttatni az igazságot. Taracközi Ferenc, a beregszászi református egyház vezető lelkésze köszöntőjében a telepesekre, mint egy új világ megteremtőire emlékeztetett. A jelenlévő számos fiatalra utalva hangsúlyozta: mindaz az érték, amelyet a cserkészet magában hordoz, jelenti a jövőt, az új világot.

A rendezvényen jelen volt Marosi István, nagybégányi görögkatolikus parochus, Maksai Attila, beregszászi református lelkész, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színművészei, Gál Natália, Kacsur Andrea és Kacsur András, valamint számos cowboy és cowgirl, a nagyszőlősi, munkácsi, csapi és beregszászi cserkészcsapatok, valamint a dédai, eszenyi, kaszonyi, gecsei és benei alakuló csapatok számos képviselője is.

A köszöntők elhangzását követően mindenki nagy megdöbbenésére pisztolypárbajra került sor három bandita és Bárdos István csapatparancsnok között. Utóbbi hősiesen helytállt, s neki köszönhetően eggyel kevesebb bandita járja már a vad Nyugatot, de a harcban maga is megsérült, s ereje végén, bizalommal telve, Jakab Annamáriának, a cserkészcsapat fiatal tagjának adta át jelképesen a feladatokkal és felelősséggel együtt a sheriffnek járó csillagot.

A közjáték persze nem egyszerű játékot jelentett: Bárdos István több mint 22 esztendei munkája után adta át a stafétát a fiatal cserkésznek. „Gyertyára sem vet rossz fényt az, hogy folyton fogy, amíg világít” – szólt a jelenlévőkhöz a leköszönő csapatparancsnok. Hangsúlyozta: az új parancsnokkal generációváltás következik majd, s a gyertyához hasonlóan az ember, a cserkész, a pedagógus is folyton „fogy” munkája, tapasztalatai átadása során, de eljön az a pillanat, amikor teljesen rá kell bíznia a jövőt a fiatalokra. Ez a váltás most életadó stafétaátadást jelent tehát. Elmondta, hogy a csapathoz hasonlóan ő is nagyon bízik az új vezetőben, s reméli, hogy az majd ugyanakkora hangsúlyt fektet a jövőben többek között a hagyományok ápolására, megőrzésére és az ökumenikus szemléletre, mint eddig. Végezetül köszönetet mondott mindenkinek, aki jó szóval, gondolattal vagy épp imájával segítette őt és a csapatot az eddigi munkában, majd stafétaként átadta utódjának azt a magyar zászlót, amely oly sokszor lobogott már a csapat táborhelye fölött. Jakab Annamária köszönetet mondott Bárdos Istvánnak közösségépítő munkájáért, s reményét fejezte ki az iránt, hogy a jövőben is legalább ilyen létszámmal, s legalább ilyen lelkesedéssel tudják majd folytatni a megkezdett munkát. A csapattagok meglepetésként képekben mutatták be Bárdos István s a csapat elmúlt 22 évének kellemes pillanatait.

A szervező cserkészcsoport gondoskodott róla, hogy a töméntelen mennyiségű puskaropogás mellett minden korosztály képviselői jól szórakozhassanak. Volt tánc- és jelmezverseny, finom falatok, tombola, s természetesen vadnyugati alakokhoz méltó mennyiségű country zene is.

Espán Margaréta