A koraiság fokozása a csemegekukorica-termesztésben
Ejtsünk néhány szót a csemegekukorica-termesztés módszereiről és technológiai sajátosságairól, amelyekkel előbbre hozható a termésérés, s ezáltal nagyobb bevétel érhető el.
Elterjedt nyári csemege a főtt kukorica. Vagy tíz évvel ezelőtt még akkor „kukoricáztunk”, amikor zsengére érett a takarmánykukorica, ilyenkor törtük a tejes csöveket, fogyasztottuk sülve, főve – ki-ki gusztusa szerint. Majd nálunk is megjelentek a csemegekukoricafajtákat kínáló vetőmagcégek, amelyek az édes vagy nagyon édes íz, az érésidő és a felhasználói cél alapján rendezett fajtasorokkal álltak elő. A konzervipari célra termesztett fajták szépen elválnak a frisspiaci felhasználásra szántaktól.
A piacra a szuper édes, korai fajták valók, mert ezen fajták csöveit 2-3 hétig lehet érés után a tövön tartani a minőség különösebb romlása nélkül. A koraiság pedig mindennél lényegesebb. A tavalyi év árdinamikáját értékelve a munkácsi nagybani piacon, elmondható, hogy az első csemegekukorica-csövek július első napjaiban jelentek meg 5 hrivnya körüli nagybani áron, majd a hónap végére 1-1,2 hrivnyára esett vissza az áruk, vagyis aki korán a piacra tudja vinni az áruját, 3-4-szeres árbevételt tud elérni.
Milyen módszerekkel lehet a koraiságot fokozni?
– A termőhely megválasztásával. Legmegfelelőbb számára a középkötött, mély termőrétegű, humuszban gazdag, enyhén savanyú talaj. Kerüljük a víznyomásos, hideg talajokat. Olyan helyet keressünk a tengerink számára, hogy feltétlenül öntözni lehessen.
– A fajtaválasztással. A korai fajták 85–91 nap, a középérésűek 92–104 nap tenyészidejűek a kelés után. Elsősorban a korai fajtákra érdemes alapozni, amelyek másodtermesztésre is alkalmasak.
– Egyéb fogásokkal. A Kárpát-medence a kukoricatermesztés északi határán fekszik. A kukorica hőigénye 22 ± 7 fok. Normál szabadföldi termesztés esetén a vetés legkorábbi ideje április 20-ára tehető. A kelés gyorsasága – megfelelő nedvesség esetén – a hőmérséklet fügvénye. Az elvetett magvak 10oC alatt 22 nap alatt, 15oC-on 15 nap alatt, 20oC-on 7 nap alatt kelnek ki. Ezen a ponton van lehetőségünk besegíteni az anyatermészetnek azáltal, hogy védett körülményeket teremtünk az elvetett magnak, akár úgy is, hogy a tengeriből palántát nevelünk.
Ez utóbbi úgy valósítható meg, hogy a kukorica-vetőmagot sejttálcába vetjük március 15-20. körül, biztosítva ezáltal a keléshez szükséges optimális hőmérsékletet (fóliasátor). Négyhetes palántanevelési idővel lehet számolni a csemegekukorica esetében. Fel kell készülni arra, hogy négy, de legfeljebb öt lombleveles korban mindenképpen ki kell ültetni a növényt. Ezen áll vagy bukik a siker, mert a hatodik lomblevél fejlődésénél már megindul a csőképződés. Ha pedig ilyenkor nem tud fejlődésnek indulni a kukorica, akkor hoz ugyan csövet, de kicsit, nem piacos méretűt.
Az intenzív termesztési technológia előírásai szerint a kukoricát 65 cm széles bakháton termesztjük, az ikersorok közötti távolság 32 cm, a tőtávolság 22 cm, így 55–58 ezer tő jut egy hektárra. Ilyen sűrűséggel alig fattyasodik a kukorica. A bakhátakat ajánlatos fekete fóliával takarni, aláfektetve a csepegtetőcsöveket. Az ültetés előtt a palánta gyökerét mártsuk indítótrágya-oldatba. A kiültetett állományt lehetőség szerint takarjuk fátyolfóliával, akár több sort takarva egyetlen szélesebb darabbal, és művelőutanként rögzítve azt. A lazán felrakott fátyolfólia hasznos dolog, akár egy héttel is előrébb hozhatja a termésérést, mint egy búra, úgy védi a növényeket. Majdnem derékig ér a tengeri, amikor levehető a fátyolfólia. Addigra kicsit „megnyomja” ugyan a leveleket, de nem lesz semmi bajuk a növényeknek.
Valamivel később érik a kukorica a helyrevetéses technológiával. Ebben az esetben a vetés akkor kezdődhet, ha a talaj hőmérséklete 5–7 cm mélységben eléri a 12–14oC-ot. Hasznos a koraiság szempontjából, ha a vetőmagot barázdába vetjük. Töltögetővel, vagy más alkalmas eszközzel 7–10 cm mély barázdát húzunk, és annak a mélyére vetjük a magot 3–5 cm mélyre. A barázdát ne húzzuk vissza, hanem erre terítsük a fátyolfóliát, védett körülményeket teremtve a keléshez és a későbbi növekedéshez. Az ápolási munkák végzéséhez vegyük le a fátyolfóliát, majd munka után terítsük vissza. Figyeljünk arra is, hogy a fátyolfóliát párás időben, este vagy kora reggel vegyük le, különben perzselést okozhatunk.
A hektáronkénti vetőmagszükséglet korai vetés esetén 16-17 kg, későbbi vetésnél 10-12 kg. Korábbi vetéseknél azért célszerű megemelt vetőmagmennyiséget használni, mert számítani kell a csíranövények egy részének pusztulására.
Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodó,
a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadója
