Aki nem akar katonának állni, fizessen

Gépfegyveres toborzás Lohovón

Levéllel fordult lapunkhoz a munkácsi járási Lohovón (Beregszőlős) élő Katona Henrik és felesége, Vira. Levelükben arra panaszkodnak, hogy 24 éves vejüket, Vászját fegyverrel kényszerítették arra, hogy átvegye a behívóját, ezért Vira asszony és a Lohovói Községi Tanács katonai nyilvántartója, valamint annak lánya között nyomdafestéket nem tűrő szóváltás alakult ki. Katona Henrik azóta vejét és áldott állapotban lévő lányát Magyarországra menekítette, veje ott menekültstátuszért folyamodott, de őket, a szülőket a katonai nyilvántartó a rendőrségen feljelentette, és azóta a helyi körzeti megbízott és a beregrákosi rendőrőrs munkatársai folyamatosan zaklatják, idézéseket kézbesítenek nekik, és pénzt követelnek tőlük.

Autóba ültünk, és elutaztunk Lohovóra, ahol Katona Henrik várt, aki elmondta, hogy ő Eszetergomban született, és Budapesten ismerkedett meg feleségével, Virával. Tizenhárom évig éltek Magyarországon, majd anyósa halála után, 2008-ban Kárpátaljára, felesége szülőfalujába, Lohovóra költöztek lányukkal és fiukkal, ahol gazdálkodnak. Például csirkekeltetőjük van. A családban mind a négyen magyar állampolgárok. Lányuk viszont a szomszédos Boboviscse (Borhalom) településre való férjet választott magának, egy évvel ezelőtt. Jelenleg gyermeket vár, veszélyeztetett terhes, a férje pedig deszantalakulattól szerelt le az ukrán hadseregből. Vászjának hivatalosan a közeli Ivanyivciben van állandó lakcíme, Boboviscsén született és ott élnek a szülei, de mégis megtalálta Lohovón egy építkezésen az állítólag felfegyverzett katonai behívót kézbesítő különítmény.

A településen él a viski születésű Héder József, aki aznap az építkezésen együtt dolgozott Vászjával. Tudósítónknak elmondta, hogy már előző nap át akarta adni a községi tanácsnál katonai nyilvántartóként dolgozó hölgy a behívót Vászjának, de ő nem vette át azt tőle. Másnap négy fegyveres katona és a körzeti rendőr a helyi katonai nyilvántartó hölggyel az említett építkezésen „kapták el” a fiatalembert, akit kettőtől öt évig terjedő börtönnel fenyegettek, ha nem írja alá, hogy átvette a „povesztkát”. „Vászja az erőszakos fellépésük és fenyegetőzésük hatására valamit odafirkált a papírra, de ők azt mondták, hogy ez nem jó aláírás, írja alá ahogy kell!” – emlékszik vissza Héder József.

Az esetet követően Vászja telefonált mások mellett az anyósának, aki az esetet tisztázandó megkereste Nagyija Sz. katonai nyilvántartót, majd annak udvarán szóváltásba bonyolódott vele és a lányával. Több tanú is elmondta, hogy nyomdafestéket nem tűrő hangnemben zajlott a beszélgetés. Nagyija Sz. lánya állítólag megpróbálta leköpni Katonáné Herc Virát, de a tanúk szerint tettlegességre nem került sor.

Megpróbáltuk felkeresni a szabadságon lévő Nagyija Sz. katonai nyilvántartót is otthonában, de csak a lányával sikerült beszélnünk, ő állítólag Munkácson tartózkodott ottjártunkkor. A lánya elmondta, hogy Vira asszony számon kérte az édesanyján, hogy miért nem a saját vejét vonultatja be katonának. Minősíthetetlen hangnemben kiabált velük, de ők sem maradtak adósok, majd Nagyija Sz. lánya személyesen tett feljelentést az eset után a rendőrségen. Elmondta, hogy a férjének és mint egészségügyi dolgozónak, neki is le van adva a katonakönyve a munkahelyén, bármikor kaphatnak behívót ők is.

Másnap autóba ült Katona Henrik családja, lányukat és vejüket Magyarországra menekítették, ahol menedékjogot kértek a magyarul nem beszélő Vászjának. Katona Henrik szomorúan mesélte: „A mienkhez hasonló esetekre Magyarország nincs felkészülve. A székesfehérvári Bevándorlási Hivatalban olyan kritériumokat soroltak, aminek egy a háború elől menekülő kárpátaljai fiatalember nem felel meg. Nem politikai, és nem is vallási üldözött, egyszerűen csak nem akarja itthagyni az állapotos feleségét és harcolni egy polgárháborúban.”

A történet idáig látszólag szokványos, csakhogy ezzel nem ért véget.

Míg a család Magyarországon volt, megjelentek a Lohovón illetékes beregrákosi rendőrkapitányság munkatársai a házuknál – mesélték a szomszédok és a rokonok –, bár a családot nem találták otthon, de felmérték, hogy vagyonos emberek lehetnek, több autójuk van és nagy gazdaságuk. Azóta Vira asszonyt naponta zaklatják, aki már több, a nevére szóló V. V. Krucan rendőrőrnagy aláírásával kiküldött idézést is széttépett. A civil ruhás nyomozók már többször el akarták vinni kihallgatásra, de ő nem ment velük. Rendszeresen náluk keresik a hivatalosan nem náluk bejelentett vejüket, Vászját is, akinek szintén több idézést vittek már Katonáékhoz. A rendőrök finoman jelezték, addig nem hagyják abba a család zaklatását, amíg nem fizetnek nekik 250 dollárt. A család egyik közeli rokona őrnagy a vasúti rendőrségnél, tőle kértek segítséget. De azóta állítólag őt és feleségét is zaklatják a beregrákosi rendőrök, amiért beleavatkozott. Vira asszony már alig várja, hogy végre továbbadják a bíróságnak az ügyet, ahol remélhetőleg megvédheti majd magát, de erre láthatóan nem törekednek a rendőrök, ők csak egy kis pénzt akarnak.

A Katonáéknál összegyűlt szomszédok és rokonok közül többen elmesélték, hogy bizonyos illetékeseknél pénzért el lehet intézni, ha valaki nem akarja, hogy a gyermekét katonának vigyék.

Megkérdeztük az ügyről Petro Kuckir polgármestert is, aki ugyancsak rendes éves szabadságát tölti otthon. A kerti munkát hagyta félbe a kedvünkért. A polgármester úr kifejtette, hogy sok visszaélésről halott a sorozásokkal kapcsolatosan, de ezek az esetek nem Lohovón történtek. Ugyanakkor a konkrét esetről csak mások elbeszéléséből értesült. Szerinte nem valószínű, hogy a katonai hadkiegészítő parancsnokság munkatársai felfegyverkezve hordanák ki a mozgósításban érintett férfiaknak a katonai behívókat, ugyanis tudomása szerint a katonai hadkiegészítő parancsnokságon nincsenek fegyverek, csak tollak és papír. Vászja ráadásul nem is lohovói lakos, sajnálja, hogy a két család között ilyen konfliktus alakult ki.

vv/bzs