A fajtaválasztásról hajtatásban I.

A jelenlegihez hasonlóan nehéz gazdasági helyzetben fokozott jelentőségre tesz szert a gazdálkodóknak a hajtatást érintő valamennyi döntése és lépése, különösen fontossá válik, hogy kihasználjunk minden kínálkozó lehetőséget, ami az új fajtákban és termesztési technológiákban rejlik. Most, amikor lezártuk a 2015-ös szezont, s megkezdtük a felkészülést a következő hajtatási idényre, eljött az ideje, hogy a munkánkat meghatározó tényezőket számba véve eldöntsük, milyen fajták termesztésének vágunk neki jövőre.

Ami a hajtatást meghatározó tényezőket illeti, mindenekelőtt az elmúlt évet jellemző rendkívül meleg és száraz időjárást, a termesztéshez szükséges anyagok és a napszám drágulását, valamint a vásárlóképes kereslet csökkenését érdemes szem előtt tartani. Olyan zöldségeket célszerű tehát termesztenünk, olyan fajtákat kell választanunk, amelyek bírják a szélsőséges időjárást, viszonylag olcsón előállíthatók, s amelyek iránt kereslet mutatkozik a piacon és a felvásárlóknál – vagyis amelyek jövedelmezően termeszthetők.

A kereskedők jóvoltából idén is a szaporítóanyagok igen széles kínálatából választhatjuk ki a számunkra legmegfelelőbbet. Vegyük hát számba azokat a szempontokat, amelyek meghatározzák a termesztendő fajták kiválasztását!

A paprika

Bár a paprika szín- és alakváltozatainak gazdagsága rendkívüli, ne feledjük, hogy a termesztő számára jó fajtának mindenekelőtt a piaci kereslet szempontjainak kell megfelelnie.

A kárpátaljai vagy nyugat-ukrajnai piac szereti az úgynevezett magyar paprikát, amelynek fehéres a színe, kúp alakú a formája – tölteni valónak is nevezik az ilyet. Az utóbbi években feljövőben van az úgynevezett blocky típus, jellemzően szintén fehér vagy halványzöld színben. Ezek a típusok a teljes termesztési időben keresettek.

Érdemes a fajtára jellemző bogyónagyság szerint is választani. Az üzletláncok a tálcázható, 110-130 gr-os bogyóméretet kedvelik, és ez a menő a piacon vásárló háziasszonyok körében is a nyári lecsószezon idején. Az év más időszakaiban az extra nagyságú bogyóméret felárral értékesíthető.

Jól értékesíthetők a júliustól a piacon több színben is megjelenő kaliforniai típusú paprikák. A bogyók nagyságát, vastag, roppanó húsát, az élénkpiros vagy sárga színét jól megfizeti a vásárló.

A nyár második felében jól eladható a paradicsom- és az almapaprika is. A csípős fajták közül a sötétzöld, kb. 15 cm hosszú, 2-2,5 cm széles méregerős paprika a keresett.

A fentebb említett fajták jellemzően hibridek, a továbbra is bizonyos keresletnek örvendő Podarok Moldovi jellegű tájfajták az alacsony termésátlag, a nyári elaprósodás miatt lassan kikopnak a termesztésből. A tőlünk nyugatabbra vagy délebbre fekvő országokban nagy népszerűségnek örvendő kápia paprikák ugyanakkor a folyamatos próbálkozások ellenére nálunk még nem hódították meg a háziasszonyokat.

Foglaljuk össze a piaci igényeket: a közkedvelt fajták az év megszokott időszakában legyenek nagy tömegben, választékban, megfizethető áron folyamatosan elérhetők.

A termesztés során, a fajta kiválasztásánál persze megjelennek a termesztő szempontjai is; a jó paprikafajta ezek szerint:

1. „Illik” a termesztő­berendezéshez, a termesztési módhoz. (A növény magasságának, növekedési erélyének meg kell felelnie a fóliasátor méreteinek. Ebből következik, hogy egy nagy növekedési erélyű, gyorsan magasra növő 2-2,5 m-es paprikafajta nem való alacsony belmagasságú létesítménybe, mert hamar kinövi azt. Ilyen helyre válasszunk inkább gyenge növekedési erélyű fajtát, amely akár determinált (nem folytonnövő) paprika is lehet. Természetesen a fentiek a metszett, felkötözött állományra igazak, a kordonos állomány esetén más szempontok az irányadók.)

2. Jól köt, tavasszal és a nyári forróságban is. (Ha hosszú kultúrában – esetleg fűtve – termesztünk paprikát, akkor tudnunk kell, hogy egyes fajták a tavaszi fényszegény időszakban rosszul kötnek, a virágot, az apró terméskezdeményeket elrúgják. Ez a jelenség inkább a fehérhúsú paprikára jellemző. Persze hideghajtatásban, valamilyen elővetemény után kiültetve, április közepe után ez a jelenség a paprikánál már nem tapasztalható. A nyári forróságban viszont, amikor a napi maximum hőmérséklet 30oC fölött van, szintén gyakran előfordul, hogy a virágok nem termékenyülnek meg kellőképen. Az ilyen apró, csökött termésben a magszám alacsony vagy teljesen hiányzik. A jelenség oka a sátorban a 32oC-ot meghaladó hőmérséklet mellett a légköri aszály, vagyis az alacsony páratartalom. Ugyanakkor vannak fajták, amelyek az extrém körülmények között is jól termékenyülnek és elfogadható nagyságú bogyóméretet – és így termésátlagot is – produkálnak.)

3. Viszonylag kevés zöldmunkát igényel. (A kötözött paprikanövényt amellett, hogy 1-2-3 szálra, madzagra felvezetjük, rendszeresen – 10-15 naponta – két levél után vissza kell csípni. Nyilvánvaló, hogy ez képzett munkaerőt, vagyis munkaidőt és pénzt igényel. Ha ezek csak korlátozottan állnak rendelkezésünkre, akkor inkább válasszunk úgynevezett egyensúlyi fajtát, amelynek a kacsképzése viszonylag gyenge.)

4. Nem lilul a paprikabogyó. (Hideg tavaszon, vagy akár hideg júniusban is előfordul, hogy a paprikabogyón lila csíkok jelennek meg. Ettől a paprikahús íze nem változik, de a bogyó piaci értéke csökken, így nehezen értékesíthető. Ez a tünet szintén a világos, fehérhúsú paprikára jellemző. A jelenség oka, hogy a hideg miatt a foszfor felvételében zavar támad. Ha kimelegszik az idő, a jelenség a többi bogyón már nem tapasztalható. Védekezni az optimális hőmérséklet tartásával, megfelelő foszforellátással és – mivel a jelenség fajtafüggő is – megfelelő fajtaválasztással lehet.)

5. Nem érzékeny a kalciumhiányra. (A fehérhúsú paprikák termesztőinél évről évre előfordul, hogy a növekvő bogyó csúcsa környékén barna folt, a szövet elhalása tapasztalható. Leginkább az első, így a legdrágább bogyóknál jelentkezik ez a tünet. Az ok: relatív kalciumhiány. A kalcium ugyanis nehezen mozog a növényben, így ahhoz, hogy eljusson a fejlődő bogyóba, fejlett gyökérrendszer, optimális hőmérséklet és vízellátás, valamint páratartalom szükséges.) (Folytatjuk)

Őrhidi László
nagydobronyi gazdálkodó, a „Pro agricultura Carpathica”
Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadója