Szabó Magda: Európa, utolszor

Hogy szúr ez a korszak! Hogy fel ne sikoltsak,

eltömi öklöm a számat.

Egy körbe futok, mint a mókusok,

egy óriási kalitkában.

Egy rést, amin át meglát a világ,

meglát, kiemel! De hiába.

Börtön ez a föld, ahol éltem előbb,

és nincsen rés a falában.

Európa, nem én, sem apám, nagyapám,

ezer év vívta ki helyem

szíved közepén, s hagytad, hogy a puszta,

hogy a puszta újra benyeljen.

Honnan valaha a törpe lovak

kiragadtak, kinyúltak utánam.

Fog már az Ural nagy karjaival,

és visszahúzza a lábam.

Nem apám, nagyapám:

Szolimán, Batu kán

a tanú: El sohse hagytunk,

hulltunk elegen, de tapadtunk öleden,

s hulltunkban is itt maradtunk.

Eltűrte pogány, konok koponyánk

hitedet, szelídült a beszédünk,

s mint gyík leveti bőrét, keleti

arcunk nyugatibbra cseréltük.

Még olvad a szó ínyemen, Cicero

szavait még ízleli nyelvem,

s ha a sokszavú föld szólítna néven,

még sikerülne felelnem.

Ha szemem lecsukom, látom a csúcsos

Alpokat, mint a tükörben,

s hogy nyújtják nyakukat, szimatolva nyugat

szagait a démoni szörnyek.

Ám már feledek. Tájat, neveket,

mindennap más adatot

ejtek ki magamból, nem hallom a hangod,

ez az ég, ez az ég alacsony.

Hiába kiáltok, pár év s a világot

elvesztem örökre. Csupán

a föld, az a hű, az a hű egyedül,

mely vágyik már csontom után.

Európa, utolszor buggyan e sok szó:

ki hajdan új fényre bűvölted

Hellasz mosolyát, Titus kapuját,

majd rólam is szórd le a földet.

Már vad szívemet szétmarta Kelet

akkorra és csak ez ének

lesz már, kikiált, de akkor, legalább

holtomban vallj a tiédnek!

Ha Szabó Magda, akkor mindenkinek a regényműfaj jut eszébe, és olyan címek, mint Abigél, Az ajtó, Freskó vagy Régimódi történet, és még hosszan lehetne sorolni. De ha mégis akad olyan ember, aki nem olvasott Szabó Magda-könyvet, akkor biztos látott Szabó Magda-történetből készült filmet. Talán épp az említett címek valamelyikének filmváltozatát. Vagyis mindenképp történet jut eszünkbe a kétszeres József Attila-, Kossuth- és többek közt Príma Primissima-díjas szerzőnkről.

Most viszont a költő Szabó Magda kap szót. Mégpedig egy olyan verssel, mint az Európa, utolszor, amely költemény megközelítésének egyik érdekessége lehet az az életrajzi vonatkozás, hogy szerzőnk negyvenéves koráig költőként alkotott, és csak 1958 után váltott műfajt. De az érdekesség csak érdekesség marad. Ez az ismeret a költemény történelmi távlatának megértésénél kevésnek bizonyul.

Ennél többet ígér a mű keletkezési dátuma. 1950 januárjában született e vers, tehát kézenfekvőnek mutatkozik, hogy beleolvassuk a második világháború utáni történelmi-társadalmi helyzetet. Ráadásul a kiindulópont is ebbe az irányba terel: „Hogy szúr ez a korszak! / Hogy fel ne sikoltsak, / eltömi öklöm a számat. / Egy körbe futok, mint a mókusok, / egy óriási kalitkában”; „börtön ez a föld”.

Nos, ilyen „börtön”-érzettel felidézett történelmi perspektívában tűnik elénk többek között Hellász, a görögség egész Európára szóló, lenyűgöző kultúrája, és az a történelmi igazság, ami a magyarságot jellemzi. Hogy tudniillik „pogány, konok koponyánk” eltűrte Európa hitét, sőt fokozatosan – „mint a gyík” levetette „bőrét” –, „keleti arcunk” pedig „nyugatibbra cseréltük”…

Penckófer János