Hét szobrot avattak hat településen

II. Kárpátaljai Nemzetközi Szobrásztábor

Mint arról korábban már beszámoltunk, a Pro Arte–Munkács Társadalmi Egyesület másodszor szervezte meg nemzetközi kőszobrásztáborát, ezúttal a Kaszonyi Termálfürdő területén. A táborban öt országból hét elismert alkotó dolgozott 15 napon át, majd végül elkészült munkáikat felajánlották a környező településeknek. Augusztus 28-án, vasárnap hét szobrot avattak fel ünnepélyesen hat különböző helyszínen.

Az első szoboravató ünnepségre Csonkapapi központjában került sor, ahová a Lengyelországból érkezett Piotr Bies kosszarvakat imitáló szobra került.

Az ünnepségen Kiss Pál, Csonkapapi polgármestere köszöntötte a művészeket és a megjelenteket, vendégeket, közöttük Faragó László és Trieb Gergely magyar konzulokat, Sin Józsefet, a Beregszászi Járási Tanács és a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnökét. A polgármester köszönetet mondott az alkotónak a számukra felajánlott szoborért, amelynek méltó helyen méltó környezetet alakítottak ki.

Miután Kiss Pál polgármester és Piotr Bies leleplezte az alkotást, a művész köszönetet mondott Matl Péternek az alkotótábor megszervezéséért, amely a munka mellett felüdülés és pihenés is volt a számára. Alkotása kapcsán elmondta: a kosszarvakat imitáló művével arra reflektál, hogy a Kárpátokban olyanok az utak, a szerpentinek, mint a kos szarvai. A szobron fák, bárányok is láthatók, illetve egy szekér libákkal, utalva a régi falucsúfoló mondásra: „Papiba szekeren jár a liba.”

Matl Péter munkácsi szobrászművész elmondta: „A Pro Arte–Munkács két évvel ezelőtt nagy fába vágta a fejszéjét, nemzetközi kőszobrásztáborokat kezdtünk Kárpátalján szervezni. A Beregszászi járás falvait céloztuk ezzel a két művészteleppel. (...) Nem a várost, hanem a falut célozzuk meg, olyan községeket, amelyeknek különben nem lenne pénzük megvásárolni köztéri szobrokat. A járásban felállított alkotások egy szoborútnak a részei.(...) A célok között szerepel, hogy a határ túloldalán lévő falvakban is állítsanak hasonló szobrokat, amelyek egységes szoborutat képezhetnek majd a határok megszűnését követően” – hangsúlyozta Matl Péter.

Sin József elismerően szólt a helykiválasztásról és a hagyományaihoz, kulturális értékeihez ragaszkodó papiakról. Elmondta: „Minden községnek szüksége van szimbólumokra, és remélhetőleg ez a műalkotás is ilyen lesz ebben a községben.”

Köszönetet mondott az ajándékért Szeghljánik Péter református lelkész, majd Nagy Anikó, az Ungvári Filharmónia énekesnője hazafias dalokat énekelt, és bemutatták tehetségüket a helyi fiatalok is.

Csonkapapiból az avatóünnepség résztvevői Beregsomba siettek, ahol a helyi református parókia gyülekezeti termében leplezték le a kassai Gúgyela Tamás Ferenc alkotását: egy kettévágott farönkre helyezett kőtemplomot. Barta Ferenc, a KMKSZ Beregsomi Alapszervezetének elnöke köszöntötte a vendégeket. Az avatóünnepségen szolgált a Beregsomi Református Egyházközség énekkara, a fiatalok két alkalomhoz illő verssel és egy gitárral kísért énekszámmal mondtak köszönetet az ajándékért.

Gúgyela Tamás Ferenc a szobor leleplezése után elmondta: két anyagot használt a szobor elkészítéséhez, fát és követ. A kő az ember életének léptékében olyan, mintha örökkévaló lenne, a fa viszont közel áll az emberhez, élő anyag. „Az embert sokszor megpróbálja az élet, akárcsak a fát a vihar. Midkettő meghasad. De a templom ezt a kettéhasadt tönköt összetartja. Ez a szobor az én kívánságom a falunak, hogy lélekben legyen szilárd, mint ez a kőtemplom, amit faragtam.”

Zápszonyban Matl Péter alkotását helyezték el. Bacskai László polgármester a református templom közelében kialakított kis parkban elmondta: „Egy harmincéves álom valósult ma meg. A nyolcvanas években erre a helyre megálmodtunk egy parkot, és azt szerettük volna, hogy legyen itt egy szobor. Ez, hála Istennek, most megvalósult. Egy olyan műalkotást kaptunk, amely lényegében örök. A témájában is örök – a család.”

A szobor ünnepélyes leleplezését követően Matl Péter szobrászművész művét bemutatva elmondta: „Ebben a műben a kősziklát használtam fel, hogy elbeszéljem azokat a ritmusokat, élethelyzeteket, amelyek a hegyek közt élő emberekre jellemzők. A két egymásba boruló hegy, a ráfaragott motívum az anyagi világot, a közösséget, a családot szimbolizálja, mely rendíthetetlen alapját képezi társadalmunknak. A közöttük lévő függőleges űr a hitet, a lelkivilágot, mely összeköti és egyben körbeveszi életünket. A kőszikla anyaga ezen tények örökkévalóságáról tanúskodik. Egyúttal ezen munkám tiszteleg Manajló Ferenc festőművész emléke előtt, aki útmutató volt számomra ebben az ábrázolt formavilágban.”

Brenzovics László parlamenti képviselő, a KMKSZ elnöke örömének adott hangot, hogy jelen lehet szülőfaluja, Zápszony első köztéri szobrának felavatásán, néhai Spigel József telkén. „Szimbolikus helyen, az ősi templomunk és a régi iskolánk között avatjuk fel ezt a szobrot” – mondta a KMKSZ elnöke, majd köszönetet mondott Matl Péternek és művésztársainak, hogy a környező falvakat műalkotásokkal gazdagították.

Méltatta a műalkotás üzenetét és jelentőségét Tóth Mihály, az UMDSZ tiszteletbeli elnöke, aki ugyancsak Zápszony szülötte. Deme Andzselika Reményik Sándor versét szavalta, majd Balázs Antal református lelkész a Bibliából vett üzenettel igyekezett megerősíteni a jövőbe vetett bizodalmukban a jelenlévőket.

Nagybégányban Starmüller Géza kolozsvári szobrászművész munkája került leleplezésre. Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke, megyei képviselő ünnepi beszédében emlékeztetett: „A földi létünk egy állomás csak, nem kezdet és nem vég. Végső soron, ami számít, az az, hogy mit tudtunk alkotni az életünk folyamán. A legtöbb emberi alkotás láthatatlan marad. A szobrászművészek abban a kiváltságos helyzetben vannak, hogy az ő alkotásaikat megfigyelhetjük és láthatjuk. Mondhatnánk, hogy ez is egy darab kő, ez is anyag. Igen, de a szobrász műalkotása egy olyan anyag, amely egy lelki, spirituális mag köré épül, amely valahol egy magasabb dimenziót képvisel. Éppen ebben rejlik az a tulajdonsága, hogy rezonanciát kelthet az emberi lelkekben. Kívánom, hogy ez a szobor szolgálja ennek a közösségnek a lelki épülését.”

Hanka Dezső, Nagybégány polgármestere elmondta: három hónap sem telt el azóta, hogy felavatták a községben a játszóteret, a Nemzeti Összetartozás Parkját, és már ott állhatnak egy szobor mellett, amelyet egy erdélyi magyar szobrászművész alkotott. A polgármester köszönetet mondott Starmüller Gézának és beregi szőttessel ajándékozta meg.

Miután Hanka Dezső és Star­mül­ler Géza leleplezte a szobrot, a művész bemutatta alkotását, amely egy faragott életfára emlékeztet. Véleménye szerint, az sem véletlen, hogy kérése ellenére a két templom közé került. „A kompozíció alapformája geometrikus. Az élet mindig a geometrikus formákból indul ki, és halad a mikroszkopikus mérettől a nagyobb kémiai láncok felé. Ebből a szögletes világból elérkezünk egy olyan világba, amely kitölti a minket körülvevő természetet. A munka filozófiája a következő: amikor az ember valamit csinál, gondolattal, szóval, tettel, az legyen szerves egész (…) Azt szeretném, hogy ez a munka olyan legyen, mint egy talizmán” – mondta Starmüller Géza.

Gajdos Edit és Punyku Katalin Reményik Sándor és Kovács Vilmos verseit szavalta, Nagy Anikó művésznő előadása után Marosi István görögkatolikus lelkész megszentelte a leleplezett szobrot.

Vaszil Tatarrszkij kijevi és Raffay Dávid budapesti szobrászművészek munkáit a Kaszonyi Termálfürdő területén avatták fel. Tatarrszkij Pulzus névre keresztelt, modern nonfiguratív műve marad a termálfürdő területén, míg Raffay Dávid szkíta típusú párducszobra a Pro Arte–Munkács Társadalmi Egyesület munkácsi szoborparkjába kerül.

Raffay Dávid a szobrásztábor kapcsán munkatársunknak elmondta: „Nem kap mindenki rendszeresen megrendeléseket. De akinek folyamatosan van megrendelése, az is szereti ezeket a táborokat, a kollégák társaságában dolgozni jó dolog. Fejlődik az ember lelkileg is, szakmailag is. Meg a szobrászoknak ez nem szakma, az a legjobb pihenés, amikor felhőtlenül dolgozhatnak.” Nagy meglepetést keltett, amikor a szoboravatások kapcsán Raffay Dávid kitűnő énekhangján magyar népdalokat énekelt.

Hetedikként, egyben utolsó­ként a falunapot tartó Ra­faj­na­új­fa­luban avattak szobrot, a református templom bejáratánál, ahol a Tokaj melletti Bodrogkeresztúrból érkezett Makoldi Sándor Gyula munkáját avatták. Ez egy olyan, anyát ábrázoló szobor, amely az ősi kunbabákkal rokonítható motívumvilágában, és őseink formakincsét követi. Az utolsó szoboravató ünnepségen is énekelt Nagy Anikó művésznő, valamint bemutatták tehetségüket a helyi fiatalok is. Végül a művészek a szoboravató ünnepségek fáradalmait a rafajnaújfalui falunapi ünnepségen pihenték ki.

Badó Zsolt