Szőcs Géza: Kívánok boldog régi évet
Most hogy a szem a múltba réved
Kívánok boldog régi évet
Kívánom úgy éld meg a múltat
Mint aki szívből megtanultad
Mint ki érti a tegnapot
S mindent mit tőle megkapott
Megkapta boldog régi éned
E most kimúló múló évet
Melyben 12 hónapig
Mint egy főbérlő ott lakott:
Éned mint hal vagy boldog lélek
Vagy mint valami csillag-fajta
Úszott mint fényes hal a vízben
Mint repülőhal szállt át rajta
S amit lehetett megkapott
Most köszönj el a régi évtől
S nyiss az új évre ablakot
Elsőre kizárólag egy eredeti ötletként tűnik föl az itt olvasható Szőcs Géza-költemény. Olyan érzés, mintha szerzőnk mindössze azzal az egyszerű ötlettel akarná meglepni az olvasót, hogy nem boldog új, hanem boldog régi évet kíván. De aztán hamarosan rá kell ébrednünk, nem csak holmi óévbúcsúztató sziporkával állunk szemben.
A Kívánok boldog régi évet arra a nagyon is jól ismert és természetes cselekvésre utal, hogy az év végének közeledtekor az ember visszapillant az elmúlt esztendőre. Az ember mielőtt az új esztendőbe belevágna, bizony összegez. De mit javasol ez a költemény? „Most, hogy a szem a múltba réved, kívánok boldog régi évet, kívánom, úgy éld meg a múltat, mint aki szívből megtanultad” – tanácsolja a versbeli személy, majd a részletekre is kitér. Azt mondja tehát, hogy legyünk bölcsebbek az elmúló esztendő által, és lássuk meg boldogságunkat az éppen hátrahagyandó időszakban.
Mert nincs olyan, hogy csakis rossz volt minden a letűnő tizenkét hónapban, az idei háromszázhatvanhat napban. Nincs olyan, hogy ne találnánk „főbérlői”, vagy „mint hal a vízben” érzést az épp lepergő, „boldog régi évben”. Ilyen bölcsességgel változtassuk tehát pozitívvá a letűnő régi évet. És nyissunk ablakot – az újra…
Penckófer János