„Ünnepnapokon mindenkire felkerül a kalotaszegi népviselet”

Erdélyi magyarok – kárpátaljai magyar szemmel

A 2015-ben meghirdetett magyarországi Petőfi Sándor-program keretében immár évek óta magyar pedagógusok, cserkészek, néprajzosok, népzenészek, pályázatkiírásban jártas szakemberek vállalnak munkát ideiglenes jelleggel – a különböző magyar szórványvidékeken a program ösztöndíjasaiként, hogy segítsék a szórványokat az asszimiláció elleni küzdelmükben. A viski zenetanárnő, népzenész Becske Adrienn is e program keretében vállalt – átmenetileg – munkát az erdélyi Zsobok község Bethesda Gyermekotthonában.

A Petőfi Sándor-programmal annak egyik tavalyelőtti ösztöndíjasa, Aranyos Dominika révén ismerkedtem meg, aki akkor Aknaszlatinán teljesített szolgálatot – emlékezik vissza beszélgetőtársam. – Láttam, mivel foglalkozik: különböző rendezvényeket szervez, továbbá foglalkozásokat tart a gyerekek számára, melyekkel igyekszik elősegíteni a szórványmagyarság megmaradását, ahogy magának a nevezett programnak is ez a célja. Mivel magam is ilyen jellegű tevékenységekkel foglalkoztam – önkéntesként – szülőfalumban, Visken, ahol különböző kézműves-foglalkozásokat tartottam, magyar könyvesboltot is működtettem, népzenekarban játszom, énekkarban énekelek, gondoltam: én is megpályázok egy állást a program keretében.

– Hogyan került kapcsolatba Zsobokkal, illetve a Bethesda Gyermekotthonnal?

– A pályázat értelmében nem én választhattam meg a fogadó intézményt, sőt az országot sem. A program vezetői döntötték el, hová küldenek, annak alapján, hogy a kompetenciáim melyik fogadó intézmény igényeivel egyeznek meg. Aztán megkaptam a zsoboki állást, melyet 2016. szeptember 1-től ez év május 31-ig töltök be. Az otthont egyébként a református egyház tartja fent, de az állam is besegít, és németországi szervezetek is támogatják őket…

– Legyen szíves, mutassa be a községet.

– A falunak nagyjából 240 lakosa van, mindannyian magyarok és reformátusok. A helységnév szláv eredetű, gödröt jelent, s valóban, a község egy szelektől védett mélyedésben, festői völgykatlanban fekszik. A település Erdély északnyugati részén, a kalotaszegi Alszegen, Bánffyhunyad közelében terül el, ám – bár történelmileg, néprajzilag nem a Szilágysághoz tartozik – közigazgatásilag mégis Szilágy megyéhez csatolták. Milyen a falukép? Az utak jobbak, mint nálunk, a házakat pedig – szinte kivétel nélkül – valamilyen faragott díszítés ékesíti, emellett majdnem mindegyikükben van ún. tisztaszoba vagy más néven cifraszoba, akárcsak a régi idők falusi parasztházaiban. Minden lakosnak van saját népviseleti öltözéke, s nem is 1-2, hanem 1-2 szekrénynyi, hiszen minden alkalomhoz más-más viselet illik. Vasárnaponként a falu idősebb korosztálya még népviseletben megy a templomba, ünnepnapokon pedig mindenkire felkerül a díszes kalotaszegi öltözet.

Az emberek befogadóak, kedvesek és összetartóak. Kis falu lévén, mindenki ismer mindenkit, így nem jelent gondot, ha valakinek valamilyen segítségre van szüksége. Él a kaláka hagyománya, aki tud, segít a másiknak – akár krumplit vagy kukoricát szedni, akár disznót vágni –, mert mindenki tudja, hogy legközelebb neki is jól jön majd a segítség. Ugyanakkor észrevettem, hogy nem törekednek annyira a magyar állampolgárság felvételére, mint a kárpátaljaiak, valami megmagyarázhatatlan félelem bujkál ennek kapcsán az emberekben…

– Több, kevesebb vagy ugyanannyi román szót használnak a köznyelvben, mint ahány oroszt, ukránt mi?

– Ugyanannyit. Az átvett román szavak közül megemlíteném pl. a remorkát (utánfutót), a motorinát (Diesel-üzemanyagot, a mi szolyárkánkat), a pixet (golyóstollat), a doszárt (irattartó mappát, a mi pápkánkat), a buletint (személyi igazolványt, a mi paszportunkat), a borkányt (üvegedényt, amit mifelénk bánkának neveznek), a pungát (nejlonszatyort), a kariókát (filctollat)…

– Miként jellemezné a megélhetési helyzetüket?

– Ez jobb, mint a miénk, a minimálbér 1100 lej, ami kb. 7000 hrivnyának felel meg. Az árak magasabbak, mint itthon (de a keresetek is jobbak), viszont alacsonyabbak, mint Magyarországon. A falu munkaképes lakosainak a nagy része az 1994-ben felépült Bethesda Gyermekotthonban – teljes nevén: Bethesda Gyermekotthon és Szórványiskola Központban –, valamint a hozzá tartozó gazdasági egységekben talál munkát. 1998-ra ugyanis mezőgazdasági, illetve élelmiszer- és könnyűipari vállalkozásokat hoztak létre. Előbb a malmot és a pékséget, majd a kertészetet, az állattenyésztő telepet, a varrodát – itt a mai napig készítenek kalotaszegi viseletet, a református lelkészek számára pedig palástot –, a tejfeldolgozó, valamint az almafeldolgozó üzemet. Mindezek eredményeként leállt a falu elnéptelenedésének a folyamata, sőt több család vissza is költözött a községbe. Bár a fiatalok körében még mindig jelentős az elvándorlás, de nem Magyarországra települnek ki, hanem a mintegy 50 km-re fekvő Kolozsvárra települnek be, emellett sokan ingáznak is a nagyvárosba. Van továbbá egy réteg, amelyik Németországban vállal munkát, de ez nem jellemző. Többek számára pedig jó jövedelemforrást jelent a Kalotaszegre jellemző fafaragás, a faragott fa dísztárgyak értékesítése.

– Milyen a gyermekvállalási kedv?

– A családokban általában 2-3 gyerek nevelkedik.

– Milyen az oktatási helyzet és a kulturális élet?

– Könyvesbolt nincs, sőt a faluban csak egy élelmiszerüzlet van, ami egyben kocsma is… A legközelebb Bánffyhunyadon található egy papír-írószerbolt, ahol pár magyar nyelvű könyv is vevőre vár. Az újságok közül pedig a Szilágy megyei hetilapot, a Szilágyságot, illetve a Kolozsváron megjelenő Szabadság c. napilapot járatják. Teljesen elterjedt a parabolaantennák használata, melyekkel ugyanazokat a magyar nyelvű csatornákat lehet fogni, mint itt, Kárpátalján.

Az általános iskola magyar tannyelvű, az idén 96 gyerek kezdte meg a tanévet, akik között vannak helyi, illetve a környező magyar szórványokból iskolabusszal bejáró tanulók – bár a bejárók közül többen hétközben a Bethesda Gyermekotthonban laknak, és csak hétvégére mennek haza –, valamint az otthon állandó (és iskoláskorú) lakói. A mostani tanévben több osztályt is összevontak (az 1–3-at, a 0-2-4-et és az 5–6-ot), a 7. és a 8. osztályban viszont elegendő a gyermeklétszám az önálló osztályok működéséhez.

A kulturális élet színes és gazdag. Nagyon szép, felújított kultúrotthon (művelődési ház, kultúrház) található itt, mely még szabadtéri színpaddal is rendelkezik. Tavaly ősszel is volt pl. hagyományos szüreti bál, ahol – meghívásunkra – a Viski Bicskások szolgáltatták a zenét. A gyermekotthonban pedig fellépett a felvidéki Hetényről érkező Tábita Bábszínház. És a gyülekezeti élet is igen aktív, szinte minden hétvégén van valamilyen konferencia, találkozó, csendesnap, melyeken 10-15 zsoboki egyháztag is részt vesz...

Mit fűzhet hozzá mindehhez az újságíró? Talán csak annyit: Isten tartsa meg ilyen életerősnek a továbbiakban is a zsoboki magyar közösséget…

Lajos Mihály