Kosztolányi Dezső: Kip-kop köveznek

2017. április 26., 10:37 , 850. szám

Kip-kop, köveznek.

                       Itt van a tavasz.

Hajnalban száz kalapács zaja ébreszt.

És hallgatom ágyamból a zenés neszt.

Mily csiklandó és édes és ravasz.

Tavasz, tavasz. Az utcánkat javítják.

Mostan fölajzzuk a csigát, parittyát.

Tavasz. Libeg az udvarunk egén fönt

a sárga, kék és rózsaszínű léggömb.

Kip-kop, zene az élet, muzsika,

láng ég a fákon, a bokor zöld oltár.

Mostan miséznek a kis madarak,

és a szobákban is ezer titok vár.

Dal zeng, ha megütöm a képet, asztalt,

zenél az élet, a cipőm, az aszfalt.

Most, mint a léggömb, szállani szeretnék.

Mily csiklandó és édes és ravasz

a zöldbe bújni s enni a cseresznyét.

Cseresznyepiros, zöldarany tavasz.

 

 

A Kip-kop köveznek című Kosztolányi Dezső-vers egész felépítettsége, szavainak megválasztottsága sugallja a tavasz titkát és ritmusát, azt a semmi mással föl nem cserélhető érzést, hogy egyszer csak minden feléled. Tavasszal ezt lehet érezni földön-égen, mindenütt. Ezt foglalják magukba a tavasz neszei, a sejtelmes hangok fel-felpattanásai. Ezt az érzést mutatják a színek, és ezt a megfoghatatlan emelkedettséget hordozza a szél.

Mert titok és ritmus és zene a tavasz. Mert létezik örök és igaz, és mindent felülmúló élet. A gyors, pattogó zajokkal együtt adja hírül a tavasz, hogy nincsenek határok. Hogy is lennének, ha minden mindenütt megelevenedik, hogyha egy csapásra hírt kíván adni magáról mindaz, ami élet. Még a munkavágy is ebben a titok-csodában éled újjá. Mert ilyenkor bódító a föld illatát újra beszippantani, a szerszámokat újra kézbe fogni, nagyot sóhajtani: ami ilyen megfoghatatlan, azt mi tudná legyőzni?

És a költő szerint ravasz is a tavasz. Talán a „csiklandósságától”? A zeneiségétől? Ki tudja? Mindenesetre ilyenkor a „kip-kop” is muzsikaszó, és „láng ég a fákon”, miközben „zöld oltár a bokor”. Ilyenkor még a benti világ, a szobák megszokottsága is „ezer titokká” alakul át.

A tavasz a legszebb érzéki költemény, amit valaha írtak. Meg sem kell nevezni, úgy is tudjuk, ki a szerzője…

Penckófer János