Hármas rendezvény a felújított művelődési házban

Kultúrájában is él a nemzet

Egy anyaországától mesterséges határral, galádul elszakított, verbális és fizikai erőszakkal, valamint soviniszta oktatási törvénnyel és ugyancsak soviniszta tervezett nyelvtörvénnyel fenyegetett nemzetrész megmaradása szempontjából – a templom és az iskola mellett – nagy jelentőséggel bírnak a művelődési házak is, melyek az elszakított nemzetrész kultúráját őrizve segítenek megmenteni azt a beolvasztástól. S minden tiszteletet és megbecsülést megérdemelnek azok a még ukrajnai viszonylatban is alulfizetett szellemi munkások, akik lapos zsebbel, de csak azért is elszántsággal, valóban tevékenyen munkálkodnak azon, hogy megőrződjék a magyar kultúra a Kárpátok lábainál…

Tiszapéterfalva művelődési háza is kultúránk egyik bástyája, azonban az eltelt években, bizony, rajta hagyta nyomát az idő vasfoga. Ám 2017–2018 folyamán sikerült felújítani, ez év július 6-án pedig – ünnepélyes keretek között – sor is került a felújított művelődési ház felavatására, egyúttal a XXIII. Kárpátaljai Népzenei, Néptánc- és Kézművestábor megnyitására, valamint az V. Kárpátaljai Népzenész, Néptáncos, Népi Énekes Mesterképzést elvégzett néptáncosok, népzenészek és népi énekesek okleveleinek az átnyújtására.

Az ünnepség felvezetése során rámutattak, hogy a most felújított kultúrház összefonódott a Tiszapéterfalván megrendezett, hagyományossá vált Kárpátaljai Népzenei, Néptánc- és Kézművestáborral, melyet attól a nemes céltól vezérelve rendeznek meg  évről évre, hogy megőrizzék és továbbadják az ifjúságnak népi kultúránk azon kincseit, melyeket őseink hagytak ránk. Mert őriznünk kell e kincseket. Mert nem lehetünk elég igényesek és következetesek abban, hogy megkülönböztessük a valódi értéket a kulturális szeméttől. Ám mi itt, Kárpátalján megtanultuk elválasztani a tiszta búzát az ocsútól, az értéket a talmi csillogástól. S most örülhetünk a művészeti tábor egyik helyszínéül szolgáló épület megújulásának, mely projektet a Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetsége bonyolította le, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-től kapott összeg mellett pedig az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség és a Tiszapéterfalvai Községi Tanács is támogatta a munkálatokat. Sor került a külső és a belső falak újravakolására, illetve az újrafestésükre, emellett új padlózat került a régi helyébe, s úgyszintén felújították a közvilágítást is. A tervek között szerepel a tetőszerkezet cseréje, az épület újrafedése, valamint egy vegyes tüzelésű, tűzifával és földgázzal egyaránt fűthető kazán beszerzése is.

Szilágyi Mátyás, Magyarország beregszászi főkonzulja ünnepi beszédében kitért rá, hogy a magyar állami vezetés hosszú évek óta egyre többet próbál tenni a határon túli magyar közösségek boldogulásáért. Majd kifejezte elismerését mindazok munkája iránt, akik hozzájárultak a Tiszapéterfalvai Művelődési Ház felújításához, s kiemelte Grezsa István kormánybiztos szerepét, akinek a tevékenysége nyomán megannyi eredmény született a külhoni magyarság támogatása terén. Leszögezte, hogy Magyarország változatlanul támogatja a határon túli magyar nemzetrészeket, ezt jelzik a gazdasági projektek megvalósítását célzó programok, valamint az a diplomáciai munka, mellyel a magyar kormány töretlenül kiáll a határon túli nemzetrészek anyanyelvi oktatási jogainak a megvédéséért. S mint mondta, ebben a kérdésben a magyar álláspont változatlan. Végezetül pedig kifejezte reményét, hogy Isten megsegíti törekvéseinket.

Tóth Bálint tiszapéterfalvai polgármester arra emlékeztette a megjelenteket, hogy a Tiszaháton mindig is fontosnak tartották a hagyományőrzést, az itt élő falusiak életének szerves része volt a hagyománytisztelet átörökítése az újabb és újabb nemzedékek számára.

Hunyadi Attila tiszapéterfalvai református lelkész, a Máramaros-ugocsai Református Egyházmegye esperese arról beszélt, hogy egységben és szeretetben kell együtt munkálkodnunk, s megéri, hogy együttes erővel dolgozzunk nemes célokért, de nagyon fontos, hogy az Úr áldása legyen a munkánkon. Legyünk akár államtitkárok, akár egyszerű kétkezi munkások, ne feledjük, hogy egyedül Istené a dicsőség. Mert Tőle kaptuk a tálentumainkat, a képességeinket, melyeket használnunk kell a közösség érdekében. Így azok is, akik a szervezőképesség, vagy a zenélés, vagy az ének, vagy a tánc tálentumát kapták, ezen készségeket használva, ezen készségekkel élve dicsőítsék az Urat.

Pősze Roland, a Tiszapéterfalvával egybeépült és közös községi tanács által vezetett Tiszabökény görögkatolikus egyházközségének parochusa felszentelte a felújított művelődési házat. Majd arról szólott, hogy a kultúra, a művelődés mindig fontos, mert összehozza az embereket, egybekapcsol minket. Végezetül pedig Isten áldását kérte mindnyájunkra.

A felszólalásokat követően Ötvös Sándor, a Kormánybiztosi Kirendeltségi Főosztály vezetője és Szilágyi Mátyás főkonzul ünnepélyesen átvágta a felújított, felavatott művelődési ház szalagját. Majd Paládi Máté, a Tiszapéterfalvai Művészeti Iskola diákja előadta Franz Schubert Esz-dúr impromtu c. művét, s csodálatos, meglepően érett zongorajátékkal örvendeztette meg a művelődési házat zsúfolásig megtöltő közönséget. Azután a többek között Liszt Ferenc-díjas Pál István Szalonna és bandája vette birtokba a színpadot, hogy a magyar népzene-, népdal- és néptánckincs megannyi gyöngyszemével, köztük kalotaszegi népzenével bűvölje el az újra és újra tapsviharban kitörő hallgatóságot, s külön megcsodálhattuk Pál István Szalonnának, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetőjének a virtuóz hegedűjátékát is. Megjegyzendő, hogy Pál István Szalonna is nagy szerepet játszott a mesterképzés szervezésében, lebonyolításában, s ugyancsak nagy szerepet játszik a Tiszapéterfalván zajló népzenei, néptánc- és kézművestábor munkájában, a népzene iránt érdeklődő fiatalok oktatásában.

Végezetül Pál Katalin, a Hagyományok Háza Hálózat kárpátaljai kirendeltségének vezetője adott át okleveleket több, a népzenész, néptáncos és népi énekes mesterképzésen részt vett fiatal számára: népi ének kategóriában Csele Rékának, nagybőgő kategóriában Bíró Jánosnak, brácsa kategóriában Szavla Krisztiánnak, hegedű kategóriában Bíró Anikónak, néptánc kategóriában a Takács Dóra-Jakab István párosnak, harmonika kategóriában pedig Torma Gergelynek. S miért fontosak a mesterképzések? Mint Pál Katalin – ezek fontosságát ecsetelve – kifejtette: a jövőben a mostani mesterképzéseken részt vett ifjú népzenészek, néptáncosok és népdalénekesek fogják tartalommal megtölteni művelődési házainkat. Nagy és nemes feladat hárul hát rájuk…

Lajos Mihály