A sziget- és szórványmagyarság él, s élni is akar

Arany Ősz az aranyló őszben

November 4-én októbert idézően meleg nap köszöntött Técsőre. A kéklő égből alázuhogó napsugárözön pedig aranyfénybe vonta az egykori máramarosi koronaváros fáinak sárguló lombozatát, s a természet őszi ragyogásával köszöntötte a XXIX. Arany Ősz Nemzetközi Kórus- és Néptánctalálkozó résztvevőit.

A rendezvénynek helyt adó Técsői Járási Művelődési Ház nagytermében elsőként Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke köszöntötte a nagy számban egybesereglett közönséget, felidézve, hogy november 4. a magyar nemzet számára gyásznap, mivel 62 éve, 1956. november 4-én indult meg a szovjet hadsereg végzetes támadása a forradalmi Budapest ellen, elfojtva a szabadságharcot. Ám a szabadság eszméjét nem lehetett elpusztítani, az tovább élt, s hatott. 1989, a magyarországi rendszerváltás éve pedig nálunk, Kárpátalján is hittel, reményekkel teli esztendő lett. És bár jelenleg rengeteg gondunk van, mégis itt kell kitartanunk, s azon kell dolgoznunk, hogy megőrizzük, s szebb időkbe átmentsük kultúránkat.

Beke Mihály András beregszászi első beosztott magyar konzul nagy kincsként jellemezte a népi kultúrát, majd leszögezte, miszerint ez a kórus- és néptánctalálkozó nemcsak kulturális élményt nyújt, hanem nagyon komoly megtartó erővel is bír, melyre nagy szüksége van a szórványban élő magyarságnak. Örömét fejezte ki annak kapcsán, hogy a néptánc, a népzene nem „múzeumi tárgy”, hanem élő hagyomány.

Molnár László, a KMKSZ kulturális titkára köszönetét fejezte ki azok felé, akik huszonkilenc éve útjára indították e rendezvényt, s köszönetet mondott mindazoknak, akik most, amikor nagyon sokan külföldön kényszerülnek munkát vállalni, s emellett a mindennapi munka miatt mindenki időhiánnyal küszködik, a nagyon nehéz körülmények ellenére is egyben tudják tartani a kórusokat, illetve a néptáncegyütteseket.

Péter Edit, a Técsői Városi Tanács képviselője is fontosnak nevezte a hagyományőrzést. László Károly helybeli református lelkész pedig hangot adott meggyőződésének, miszerint az eltelt száz év alatt sohasem volt annyira fontos, hogy a magyarság hallassa szavát, mint napjainkban. Majd arról szólt, hogy a kárpátaljai magyarság békét akar, s templomainkban a békéért imádkozunk. Végezetül Imre Sándor técsői születésű, de Budapesten élő poéta feltette a költői kérdést: vajon azok, akiknek tudniuk kellene, tudják-e, milyen jó kapcsolatok is voltak annak idején Magyarország és a Kijevi Rusz között.

A felszólalásokat köve­tően Imszticsei Gabriellának, a Técsői Hollósy Simon Középiskola tanárnőjének, a rendezvény háziasszonyának a felkonferálása mellett színpadra léptek a találkozó főszereplői. A Técsői Járási Művészeti Iskolák Egyesített Zenekara előadta Marc-Antoine Charpentier Pre­ludio Te Deum, Kókai Rezső Kis verbunkos, Márton István Kárpáti énekcsokor és Esik az eső, illetve Kéler Béla Magyar vígjáték-nyitány című műveit, valamint román népdalfeldolgozásokat. A termet betöltötték a komolyzene lelkeket éteri magasságokba emelő dallamai. Ezt követően a Hollósy Simon Középiskola Nereszen Tánccsoportja mutatott be – igen ügyesen – egy somogyi néptánccsokrot. Majd a rahói Retro Népdal Asszonykórus előadta az Ezer esztendő című, szíveket megdobogtató, hazafias dalt, illetve a Csillag és Úgy élem az életem c. népdalokat. Míg a szintén Rahóról érkezett Havasi Gyopár Gyermektánccsoport gyönyörűen előadott csárdásával megmutatta, hogy a Fehér- és a Fekete-Tisza összefolyásánál fekvő városban a felnövekvő nemzedék tagjai is őrzik a magyar kultúrát, s szívet melengető volt hallani, hogy a szórványvidéken élő magyar gyerekek milyen tisztán, akcentus nélkül énekeltek táncuk közben. Akárcsak a Huszti Magyar Általános Iskola Nárcisz Néptáncegyüttesének a tagjai, akik az őszhöz illő népdalokból álló népdalcsokrot, valamint somogyi gyermekjátékot és szépen koreografált somogyi ugrós táncot adtak elő, majd eléne­kelték Kiss Kata magyarországi énekes Magyar vagyok c., a hazaszeretetet lírai szépségű verssorokba foglaló dalát. Vagy éppen a bustyaházai Bokréta Tánccsoport gyermekei, akik nagydobronyi népdalcsokorral és ügyesen elő­adott rábaközi tánccal léptek fel. A Csapi KMKSZ-Nyugdíjasklubjának énekkara is népdalokkal és hazafias énekekkel (szüreti dalok, Magyar vagyok, Nélküled) mutatkozott be. Majd a Záhonyi Arany Ősz Népdalkör lépett a közönség elé, két népdalcsokrot nyújtva át a publikumnak, illetve előadva – a többi kórushoz hasonlóan igen kiművelt hangon – a Dal a magyar címerről és az Ott, ahol zúg az a négy folyó c., meghatóan gyönyörű hazafias dalokat. S külön kiemelhetjük az énekkar vezetőjének, Vassné Oláh Ágnesnek a csodálatosan csengő hangját, mellyel elvarázsolta hallgatóságát. A técsői Dudarik Folklór Gyermekegyüttes pedig ruszin népdalt, tánccsokrot mutatott be.

A Nevetlenfalui Művészeti Iskola Énekkara a lelkeket Istenhez emelő vallásos énekekkel – Felix Mendelssohn-Bartholdy Miért késel, Jézus? és Öröm van nálad, valamint Georg Friedrich Handel Téged dicsérlek c. műveivel – mutatkozott be. A Téglási Dominus Kórus üdítően ifjú hölgytagjai a szülőföld s a haza szeretetéről tettek hitet, előadva az Ima a hazáért, Ez az otthonunk, A világnak szívében, illetve a Nagyszelmenc és Kis­szelmenc elszakításáról szóló Elveszített kézszorítás c. dalokat. Az aknaszlatinai Bel Canto Női Énekkar nevéhez méltóan szép hangon adott elő klasszikus műveket: Felice Giordinitől az Éljenek a víg nőket, Giovanni Battista Pergolesitől pedig a Stabat Matert. A Viski Kölcsey Ferenc Oktatási-Nevelési Intézmény énekkara erdélyi és viski népdalokkal lépett fel. A tanintézet Szivárvány Tánccsoportja (a kis- és a nagycsoport) szilágysági, szatmári és viski tánccal lepte meg a közönséget, a nagycsoport pedig csodálatos, érett táncművészetével bűvölte el a nagyérdeműt a Viski Bicskások élvezetes zenei kísérete mellett. A técsői Gyöngyvirág Vokálegyüttes szépen összeállított népdalcsokrot mutatott be, a Técsői Művészeti Iskola tanárainak és diákjainak tökéletes hangzású zenei kíséretével. Az Aknaszlatinai Nefelejcs Néptáncegyüttes tardonai karikázóval lépett fel. A Viski Református Egyház Énekkara három vallásos énekkel emelte az ég felé a szíveket. A Viski Citera Trió pedig moldvai népdalcsokrot mutatott be.

Utószóként elmondhatjuk: talán sohasem volt még ennyire változatos tematikájú a műsor, mely elsősorban azt mutatta meg: a felső-Tisza-vidéki magyarság él – és élni is akar.

Lajos Mihály