A közös házastársi tulajdon megosztásáról

„Férjemmel elváltunk. Mindenünk – a lakás, az autó, a vidéki ház, a telek – az ő nevén szerepel. A gyermekeink már felnőttek. Váláskor nem történt vagyonmegosztás. Joga van a férjemnek a válás után az engedélyem nélkül eladni valamit ebből a vagyonból, vagy kölcsönt venni fel rá? A válás után meddig lehet megosztani a közös vagyont?”

– A Családi törvénykönyv (Cstk.) 60. cikkelyének 1. pontja értelmében a házastársak által a házasság ideje alatt szerzett vagyon a férj és a feleség osztatlan közös tulajdonát képezi, még akkor is, ha egyikük ez idő alatt objektív okokból (például tanulás, a háztartás vezetése, gyermeknevelés, betegség) nem rendelkezett saját jövedelemmel. E közös tulajdon birtoklását, kezelését, s az azzal való rendelkezést tekintve a férj és a feleség jogai egyenlők.

A már idézett 60. cikkely 2. pontja rögzíti, hogy az osztatlan közös tulajdon a házasság ideje alatt szerzett minden vagyontárgyra kiterjed a személyes használati tárgyak kivételével.

A Cstk. 57. cikkelye értelmében kivételt képez a fenti általános szabály alól, vagyis a férj vagy a feleség személyes tulajdonát képezi egyebek mellett

– a házasságot megelőzően szerzett tulajdon;

– a házasság alatt, de ajándékozási szerződés vagy öröklés útján szerzett tulajdon;

– az olyan tulajdon, amelyre a házastársak valamelyike a személyes tulajdonát képező pénzen tett szert;

– a privatizáció útján szerzett lakóingatlan vagy földrészleg;

– az ékszerek – abban az esetben is, ha azokat a házastársak közösen szerzett pénzén vásárolták;

– az egyéni érdemekért kapott prémiumok, juttatások;

– az elszenvedett veszteségek, károk utáni pénzbeli kárpótlás;

– a személyes (azaz nem közös) forrásból kötött biztosítások utáni kifizetések stb.

Megjegyzendő, hogy amennyiben a házastársak közös tulajdonát képező vagyontárgy megszerzéséhez, értékének fenntartásához vagy növeléséhez egyikük személyes tulajdonát képező forrást is felhasználtak, az a hozzájárulás arányában az adott házastárs személyes tulajdonává válik.

Tehát amennyiben a levélben felsorolt vagyontárgyakat a házasság idején szerezték, s azok a fentiek szerint nem minősülnek személyes tulajdonnak, osztatlan közös tulajdonnak tekintendők függetlenül attól, ki van feltüntetve tulajdonosként a dokumentumokban (például az adásvételi szerződésben, vagy a tulajdonjogok állami nyilvántartása által az ingatlantulajdonról kiadott kivonatban.

Emellett a Cstk. 68. cikkelye kimondja, hogy a házasság felbomlása, a válás nem szünteti meg a házasság idején szerzett osztatlan közös tulajdonhoz való jogot. Ebből következőleg az ilyen tulajdonnal rendelkezni a válás kimondása után is kizárólag a felek egyetértésével lehet. Az olyan ügyletek a közös vagyontárgyakkal, amelyek közjegyzői hitelesítést vagy állami regisztrációt igényelnek, csak a társtulajdonos írásos, közjegyző által hitelesített hozzájárulása esetén lehetségesek.

Ily módon, mivel a levelében említett telek, lakás, vidéki ház eladását, elajándékozását közjegyzőnek kell hitelesítenie, tulajdonjoguk megszerzésekor pedig kötelező az állami regisztráció, a férje nem értékesítheti e vagyonelemeket az ön hozzájárulása nélkül. A vagyontárgyak (beleértve a gépkocsit is) kölcsönnel, jelzáloggal való terhelésére is csak az ön hozzájárulásával kerülhet sor.

Ami a válás utáni vagyonmegosztást illeti, a Cstk. 69. cikkelye értelmében a házastársaknak a házasság felbontásától függetlenül joguk van az osztatlan közös tulajdon megosztásához. Hangsúlyoznám azonban, hogy a tulajdonmegosztás csak a házasság ideje alatt közösen szerzett tulajdonra vonatkozik, a házastársak és a velük egy háztartásban élők személyes tulajdonát képező javakra nem.

A Cstk. 70. cikkelye úgy rendelkezik, hogy a férjet és a feleséget azonos rész illeti meg az osztatlan közös házastársi tulajdonból, hacsak korábban (például a házassági szerződésben) másként nem állapodtak meg. Amennyiben a felek nem tudnak megegyezni az osztatlan közös tulajdon elosztásáról, kérhetik, hogy a bíróság tegye ezt meg helyettük. Ilyenkor a bíró minden releváns körülmény figyelembevételével határoz, s indokolt esetben akár el is térhet az egyenlő elosztás elvétől. Például figyelembe veheti a bíróság a házastársak közös gyermekeinek érdekeit, és határozhat úgy, hogy a gyermekeket nevelő szülő nagyobb hányadban részesül a közös tulajdonból, ha a másik szülő által a gyermekeknek juttatott tartásdíj nem fedezi a kiadásokat.

A Cstk. 71. cikkelye kimondja, hogy az osztatlan közös tulajdon elosztása a házastársak között „természetben” történik. A fel nem osztható vagyontárgyakat a házastársak egyikének ítélik oda. A valamely szakma gyakorlásához szükséges eszközök annak a házastársnak jutnak, aki az adott szakmát gyakorolja. Viszont ezen eszközök értékét figyelembe veszik a többi tulajdonelem odaítélésekor. Pénzbeli kártérítés megítélése az osztatlan közös tulajdonból őt megillető rész fejében a házastársak egyikének (például a családi ház, földrészleg elosztásakor), csak az adott fél hozzájárulásával lehetséges, kivéve a Polgári törvénykönyv által meghatározott speciális eseteket.

Az osztatlan közös házastársi tulajdon válás utáni elosztását illetően is létezik elévülési idő, méghozzá három év (lásd a Cstk. 72. cikkelyét!). Az elévülési idő számítása attól a pillanattól kezdődik, amikor az adott személy tudomást szerzett, vagy tudomást kellett, hogy szerezzen a tulajdonhoz való jogának sérüléséről. Ugyanakkor a bírónak nem feladata vizsgálni az elévülési időt, csak amennyiben ezt kezdeményezi az alperes. Ellenkező esetben az elévülési idő lejárta ellenére is megosztható a közös tulajdon.

Hangsúlyoznám, hogy a volt házastársak egymás között is megállapodhatnak a közös tulajdon elosztásáról, s ilyenkor általában nagyobb az esélye annak, hogy mindkét felet kielégítő megállapodás szülessék, mintha a bíróságra bíznánk a döntést. A felek közötti megállapodás betartására garanciát jelent, hogy azt írásba kell foglalni, s közjegyző által hitelesítendő.

hk