Parlament: Elromlott a „zöld” szavazógép?

2019. szeptember 25., 19:20 , 974. szám

Előző számunkban foglalkoztunk már vele, hogy a jelek szerint véget értek a mézeshetek a Nép Szolgája pártnál. Az elmúlt héten újabb riasztó hírek érkeztek a kormányzó párt háza tájáról.

A „nép szolgája” nem mondott le mandátumáról

Az Ukrajinszka Pravda számolt be arról, hogy a parlament ügyrendi bizottsága meghallgatta Olena Kopancsukot, a Nép Szolgája frakció képviselőjét, akit korábban rajtakaptak, amint pártbéli kollégája helyett szavaz a Rada üléstermében.

A bizottsági ülésen Oleh Szinyutka, az ellenzéki Európai Szolidaritás frakció tagja, a bizottság elnöke feltette a kérdést Kopancsuknak, hogy aláírta-e június 26-án a Memorandum a Nép Szolgája párt képviselőjének felelősségéről című dokumentumot, amelyet akkor a párt valamennyi képviselőjelöltje ellátott a kézjegyével.

„Igen, aláírtuk a memorandumot, ismerem a tartalmát. De a memorandum a szándékokról szólt, ezért jelenleg nem jár jogi felelősséggel mint olyannal” – felelte Kopancsuk.

Szinyutka erre emlékeztetett, hogy a Kopancsuk által is aláírt memorandum 7. pontjában az áll, hogy a képviselő vállalja, önként lemond mandátumáról, ha mások helyett szavaz, a 3. pont pedig rögzíti, hogy képviselőként csak személyesen fog szavazni.

„Kész ön lemondani mandátumáról, mert ezek olyan dolgok, amelyeket nyilvánosan aláírt?” – tette fel a kérdést Szinyutka.

Kopancsuk erre így válaszolt: „A memorandum tartalma – még egyszer hangsúlyozom – szándékokról szól. A memorandumnak nincsenek jogi következményei.” Magyarán, a „félreszavazó” honanya nem szándékozik lemondani a képviselőségről.

Bizonyára emlékszik rá az olvasó, hogy nemcsak Kopancsukot kapták szabálytalan szavazáson a parlament üléstermében. Szeptember 12-én párttársával, Szerhij Litvinenkóval együtt nyilvánosan kértek elnézést tettükért, s azt ígérték, egyhavi képviselői bérüket jótékony célokra ajánlják fel. Úgy látszik, ennyit voltak hajlandók áldozni bűnük „megváltására”, lelkiismeretük megtisztítására. Ajánlatuk mindazonáltal egészen nagyvonalúnak tűnik, ha összevetjük a harmadik „gombnyomogató”, a független Olekszandr Kovaljov képviselő eljárásával, aki egyáltalán nem reagált az esetre, sőt a hírek szerint megfenyegette az újságírókat, miután azok leleplezték.

Lázongó képviselők

A honatyák azért az előző héten se lazsáltak, elfogadtak egy sor fontos döntést és határozatot. Egyebek mellett kinevezték Dmitro Szennyicsenkót, az Ukrposta ingatlankezelési és infrastrukturális főosztályának korábbi vezetőjét az Állami Vagyonalap elnökévé. Az UNIAN hírügynökség szerint az új elnök kinevezése kapcsán megemlítette egyebek mellett, hogy az állami tulajdon egyre csak apad, a 3600 vállalatból 2300 „többé-kevésbé élő”, míg a többi „maradékok papíron”.

A Legfelső Tanács döntően gazdasági, illetve a gazdasági élet átláthatóvá tételét elősegíteni hivatott kérdésekkel foglalkozott az előző héten, de akadtak kivételek. Botrányos kivételnek bizonyult az 1009. sz. törvénytervezetről második olvasatban rendezett szavazás. A tervezettel a Zelenszkij-féle kormányzat módosítani szerette volna a Büntetőeljárási törvénykönyvet, annak is a 27. cikkelyét, amely szabályozza a parlamenti képviselők jogállását, rögzíti a honatyák sérthetetlenségére vonatkozó garanciákat. A képviselők mentelmi joga ugyanis a gyakorlatban nemcsak attól válik semmissé 2020. január 1-jétől, hogy a Rada szeptember elején nagy csinnadrattával átírta az Alkotmány idevágó cikkelyét, ehhez módosítani szükséges az alsóbbrendű jogszabályok néhány rendelkezését is. Ha például elfogadják az 1009. számú tervezetet, többé nem lesz szükség a parlament hozzájárulására a képviselők megmotozásához, poggyászuk, járműveik, hivatali és lakóhelyiségeik átkutatásához, telefonjaik lehallgatásához, postájuk felbontásához.

Amikor azonban a házelnök múlt héten szavazásra bocsátotta a szóban forgó törvénytervezetet, kiderült, hogy a minimálisan szükséges 226 helyett a dokumentum csak 196 igen szavazatot kapott. Dmitro Razumkov nagyszerű reakcióidőről téve tanúbizonyságot abban a pillanatban leállította a szavazást, amint nyilvánvalóvá vált, hogy a dokumentum nem kapja meg a szükséges többséget, azt azonban nem sikerült megakadályoznia, hogy az eredményjelző tablón megjelenjen a szavazás eredménye. Ebből kiderült, hogy mindössze 196-an szavaztak mellette, illetve az is eldőlt, hogy a házrend értelmében a szavazás érvényes, a törvény „nem ment át”.

A tervezetet ezek után kénytelen-kelletlen visszaküldték az illetékes bizottságnak, amely azt várhatóan később újra elfogadásra alkalmasnak nyilvánítja, a kulisszák mögött pedig megindult a „nyomozás”, vajon a véletlen műve volt-e ez a szavazótermi baki, vagy a képviselők egy része tudatosan szabotálta a pártakaratot? A parlamentben az a pletyka járta, hogy a „nép szolgáit” jól lehordták a vezetőik a történtek után, s figyelmeztették őket, hogy a jövőben következményei lesznek az efféle szabadosságnak.

A kormánypárti képviselők tagadták a mendemondákat, különösen azokat, melyek szerint lázadás tört volna ki a párton belül. Volt, aki szerint az egész galibát az okozta, hogy az ellenzéki Európai Szolidaritás frakció tagjai még a szavazás előtti utolsó pillanatban is szót követeltek, s a házelnök azért állította le a voksolást, hogy az ellenzéki kollégák elmondhassák, ami szívüket nyomja, ezt azonban a nagyon hiszékeny médiafogyasztók is kétkedve fogadták. Mások úgy vélték, az okozhatta a gondot, hogy akadtak a kormánypárti frakció képviselői között néhányan, akiknek nem volt világos, miről szól a törvénytervezet, s ezért határoztak úgy, hogy inkább tartózkodnak szavazáskor. Ez a vélekedés már közelebb állhat az igazsághoz, ám egyesek még messzebbre mentek a találgatásban. Ezek szerint a tervezet anélkül került másodszor is a törvényhozás elé, hogy abban figyelembe vették volna több kormánypárti képviselőnek a dokumentummal kapcsolatos észrevételeit.

Érdemes megjegyezni, hogy nem ez az első eset, amikor a kormánypárti frakción belül nincs egyetértés a pártvezetés által előterjesztett törvénytervezeteket illetően. Legutóbb a Kárpátalja is beszámolt arról, hogy a többséget alkotó képviselők egy része ellenezte azt az elképzelést, mely szerint visszahívhatóvá tennék az egyéni választókerületben, vagyis a szavazók által közvetlenül megválasztott képviselők mandátumát is.

Megfigyelők szerint nem csoda, hogy konfliktusok támadnak a frakción belül, hiszen abban a Zelenszkij-pártiak mellett Kolomojszkij által támogatott, Arszen Avakov belügyminiszter által javasolt, illetve külföldi civil szervezetekkel kapcsolatban álló képviselőket is találhatunk. Mint rámutatnak, elképzelhetetlen, hogy egy ennyire heterogén társaság mindig mindenben egyetértsen. Ráadásul a pártvezetés és az Elnöki Hivatal által diktált elképesztő jogalkotási tempó lehetetlenné teszi a frakción belüli egyeztetést, a mindenki számára elfogadható álláspont kialakítását.

A megfáradt honatyák pálinkára vágynak

A hétvége közeledtével érzékelhetően alábbhagyott a képviselők munkakedve, amire a parlamentben lebzselő újságírók is felfigyeltek.

Nem elég, hogy péntekre a minimumra csökkent a parlamenti ülésteremben lézengő képviselők száma, láthatóan a megjelent honatyákat se érdekelte különösebben, hogy mi történik körülöttük. Olyannyira nem, hogy Zsan Belenyuk, a Nép Szolgája párt frakciójának 28 esztendős tagja egyszerűen elszundikált a padban. Ugyanakkor Szerhij Litvinenko (az a bizonyos más helyett szavazó „nép szolgája”) – ugyancsak a strana.ua beszámolója szerint – már az estét szervezte. Miközben kollégái az ország ügyes-bajos dolgaival voltak elfoglalva, az 51 esztendős Szerhij Anatolijovics telefonja üzenetküldőjén keresztül a menüt vitatta meg ismeretlen társával.

„Ma érkezem, tegyetek néhány patron búzakönnyet a fagyasztóba” – idézi a honatyát a portál. A búzakönny gabonából készült ukrán szeszes italféleség, amely nem tartalmaz adalékanyagokat, azaz tiszta, mint a „könny” – szolgál magyarázattal olvasóinak a strana.ua megjegyezve, hogy mielőtt Litvinenkót képviselővé választották volna, egy szeszgyár megbízott igazgatója volt. „Talán valamilyen saslik is lehetne, paradicsom és kenyérke…” – írta tovább a kívánságlistát a honatya. Sajnos, egy idő után a teremben zajló események mégiscsak elvonták Litvinenko figyelmét a hétvége tervezéséről, így nem tudhatjuk meg, még mit tervezett el a munkahét méltó lezárására a nép szerény szolgája.

(ntk)