Csausz bíró elrablása és megtalálása

Hollywoodban filmet forgatnának egy ilyen sztoriból, nálunk viszont ez a félelmetes valóság. Beleborzong az ember, ha arra gondol, hogy az ország hatóságai úgy bánhatnak egy polgárral, ahogyan Mikola Csausz volt bíróval bántak. Az Elnöki Hivatalban mossák kezeiket, és az előző elnökre, Petro Porosenkóra mutogatnak.

Ki ez a Csausz?

A vesti.ua-nak az esetről készült összeállításából megtudhatjuk, hogy Mikola Csausz bíró 15 éven át dolgozott Kijev Dnyiprói kerületi bíróságán, ahol felkészült, a jogszabályokat kiválóan alkalmazó, szorgalmas emberként jellemezték. Személye a 2013–2014-es Majdan idején, illetve az azt követő időszakban vált szélesebb körben ismertté. Tudható volt róla, hogy néhány ügyben „népszerűtlen” ítéletet hozott. Például megfosztott a vezetői jogosítványától egy nyugdíjast, az Avtomajdan résztvevőjét. Igazán híressé (vagy inkább hírhedté?) azonban annak a Hennagyij Korbannak az esete tette, akit Ihor Kolomojszkij oligarchával hoztak összefüggésbe, és Petro Porosenko akkori elnök ellenségének mondták. Az ügy tárgyalását némelyek az ukrán igazságszolgáltatás működésének elrettentő példájaként emlegették. Mint láthatjuk, egy szakmailag felkészült bíróra minden korban szükség lehet. Érdekességként jegyezzük meg, hogy Korban ügyvédje annak idején az az Andrij Bohdan volt, aki három évvel később, Volodimir Zelenszkij megválasztása után az Elnöki Hivatal első vezetője lesz…

A bíró vesztét azonban nem ez a nagy port kavart ügy okozta. Történt, hogy felmentő ítélettel felérő öt év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt egy drogdílert, akire az ügyész hét év letöltendő börtönt kért. Az eset után, 2016 augusztusában házkutatást tartottak Themis istennő alázatos szolgájánál, és a kertjéből több ezer dollár került elő befőttesüvegbe rejtve. Mire azonban a Legfelső Tanács szeptemberben hozzájárult az őrizetbe vételéhez (a bíróknak akkoriban még mentelmi joguk volt, akár a parlamenti képviselőknek), Csausznak nyoma veszett. Idővel kitudódott, hogy Moldovában van, ahol menedékjogot kért.

Felesége szerint Csausz szökésében az akkori kormánypárt, a BPP egyik képviselője is közreműködött, s az ott-tartózkodását is ő finanszírozta. Mások tudni vélték, hogy Porosenko elnök biztonsági szolgálatának lehetett köze az eltűnéséhez. Az ügyben egy helyi, azaz moldovai oligarcha is érintett lehetett, aki állítólag jó kapcsolatokat ápolt Petro Porosenkóval. Hogy miért lehetett fontos az akkori ukrán kormánypártnak kimenekíteni az igazságszolgáltatás karmai közül és az országból a korrupcióval gyanúsított bírót, azt nem tudhatjuk.

Csausz visszalopása

A történet ezen a ponton akár véget is érhetett volna, ahogyan véget is ért jó néhány ukrán „emigráns” esetében, aki külföldre menekült a törvény elől. Ám ezúttal nem így történt: a chisinaui hatóságok nem adtak menedékjogot a szökevénynek. Még nem zárult le a fellebbviteli eljárás az ügyben, amikor 2020 végén hatalomváltás történt az országban, ami nyilván Csausz helyzetét is bizonytalanná tette. Annyira bizonytalanná, hogy idén április elején az exbírót a nyílt utcáról rabolták el Chisinauban.

A moldovai hatóságok nyilvánosságra hozták a térfigyelő kamerák felvételeit, így az ukrán sajtó is beszámolt róla, hogy előbb egy mikrobuszba tuszkolták Csauszt, majd átültették egy terepjáróba. Chisinauban nem zárták ki, hogy az autó az ukrán nagykövetség járműve lehetett. Azt is megírták, hogy a hányattatott sorsú exbírót ezen az autón szállíthatták vissza Moldovából Ukrajnába.

Később az ügyben vizsgálódó ukrán újságírók megszerezték azoknak a személyeknek az adatait, akiket a moldovai hatóságok ellenőriztek az emberrablással összefüggésben. Kiderült, hogy néhányan közülük kapcsolatba hozhatók az Ukrán Védelmi Minisztérium Hírszerzési Főosztályával, ami lényegében a katonai hírszerzést jelenti, egy másik személy pedig korábban rendőrségi tisztviselő volt. Anatolij Sarij blogger egyenesen azt állította a témának szentelt összeállításában, hogy az ukrán hírszerzés hamis dokumentumokkal látta el az ügyben érintett munkatársait. A titkosszolgálatnál cáfolták mindezt, de úgy tudni, hogy a moldovai hatóságok igencsak dühösek, amiért a szomszédos ország ügynökei a területükön, a tudtuk nélkül „akcióztak”.

A bíró visszatér

Nem kellett sokáig várni a következő fordulatra történetünkben. Május 17-én Csausz videoüzenetében megígérte, hogy visszatér, és megválaszolja a felmerült kérdéseket.

A „visszatérés” igen furcsa módját választotta. Egy Vinnicja megyei faluból a sztároszta jelentette a hatóságoknak július 31-én, hogy megjelent a településen egy ismeretlen, aki egy szál alsónadrágot visel, és azt állítja, hogy bíró, akit elraboltak. Természetesen a hírt mindjárt felkapta a média, az egész ország láthatta az ukrán igazságszolgáltatás levitézlett, alsóban pózoló bajnokát.

Végül a falusi hatóságok tájékoztatása nyomán megjelent a rendőrség, hogy intézkedjék. Ám ekkor váratlanul felbukkantak az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) emberei, és magukkal vitték az exbírót.

Csausz harmadik eltűnése

Viktor Taran politológus információi szerint hiba csúszhatott a titkosszolgálati gépezetbe. Miután a katonai hírszerzés kihallgatta, a „visszalopott” Csauszt egy előre megbeszélt helyen az útszélen hagyták, ahol fel kellett volna szednie őt az SZBU embereinek, s elrejteni a világ szeme elől a vizsgálati fogházukban. Csakhogy az SZBU-s emberek tévedésből nem a megbeszélt helyre mentek a fogolyért. Így Csausz, aki nyilván elunta az üldögélést az út szélén, bement a legközelebbi településre, ahol azonnal felhívta magára a figyelmet.

Felfigyeltek rá az ügyében 2016-ban eljáró Nemzeti Korrupcióellenes Hivatal (NABU) munkatársai is, és szintén a helyszínre indultak. Az SZBU csak percekkel előzte meg a NABU-t, ezért a visszaúton szabályszerű autós üldözéses jelenet bontakozott ki a két hivatal ügynökei között. A NABU emberei igyekeztek utolérni és megállásra kényszeríteni a mikrobuszt, amelyben szerintük Csauszt szállították, az SZBU kísérőjárművei viszont igyekeztek megakadályozni őket ebben. Az üldözés utolsó fázisát, a szlalomozást a fővárosi forgalomban, ahol könnyen civilek is megsérülhettek volna, a NABU ügynökei a világhálóra is feltöltötték.

A titkosszolgálatnak nem sikerült lerázni az üldözőket, így azok utolérték őket az SZBU egyik kijevi épületénél. Ám itt a kapuőrség feltartóztatta a korrupcióellenes hatóság munkatársait, és Csausznak ismét nyoma veszett.

Illetékességi vita

A történtek miatt a NABU törvénysértéssel vádolta meg az SZBU-t, emlékeztetve rá, hogy ők nyomoznak Csausz korrupciós ügyében 2016 óta. A titkosszolgálatnál viszont közölték, hogy 2021 májusa óta nyomoznak Csausz elrablása és a határon való átjuttatása ügyében, vagyis ők nem sértettek törvényt.

Az ellenzéki média a következőképpen magyarázta a hatóságok közötti versengést. Csausz korrupciós ügyében a NABU az illetékes hatóság, következésképpen az SZBU-nak nem lett volna joga beavatkozni. Csakhogy a NABU a nyugati nagyhatalmak nógatására létrehozott, általuk kurírozott, tehát az ukrán hatalomtól lényegében független hatóság. Ezzel szemben az SZBU az elnöknek van alárendelve. Ezek után érthető, miért lényeges, hogy ki hallgathatja ki elsőnek Csauszt. A Nyugat kedvence, a NABU számára, amelynek mostanáig egyetlen valóban jelentős korrupciós ügyet sem sikerült lezárnia, presztízskérdés lehetett megszerezni a „szökevényt”. Az SZBU viszont inkább amiatt aggódhatott, hogy mit tud a bíró. Csausz ugyanis könnyen bajba sodorhatja az előző hatalom néhány oszlopos tagját, talán még magát Petro Porosenko exelnököt is, ha elmeséli, miért és hogyan került Moldovába. A Zelenszkij-féle kormányzatnak viszont attól kell tartania, hogy kitudódik, vajon miként – és főleg miért – hozták vissza a jelenlegi hatóságok az exbírót Ukrajnába, szinte minden létező törvényt megsértve eközben.

Csausz „megtalálása”

Ezek után nem csoda, hogy Csausznak ismét nyoma veszett, majd újra megkerült. Az exbíró ügyvédje, Rosztiszlav Kravec szombaton egész nap igyekezett kideríteni, hol lehet a védence, de az SZBU székházában, a vizsgálati fogházában és a kórházában is tagadták, hogy ott lenne. A média fokozott érdeklődése miatt ez a helyzet végül az SZBU számára is kényelmetlenné válhatott, ezért közölték, hogy Csausz mégiscsak a védelmük alatt áll. Hogy mitől kellene megvédeniük az exbírót, azt nem közölték.

Kravecnek végül vasárnap sikerült „megtalálnia” Csauszt. Megerősítette, hogy ügyfele egyelőre nincs őrizetben, hanem valóban az SZBU védelme alatt áll, s jelenleg biztonságban van, egészségügyi ellátásban részesül. Az ügyvéd egyben reményét fejezte ki, hogy az állam első személyei „elég bátornak bizonyulnak vállalni a felelősséget, és az emberi jogok legnagyobb tiszteletben tartásával oldják meg ezt a kérdést.”

A teherré vált tanú

Az Ukrajinszka Pravda úgy értesült, az SZBU tájékozott volt és készen állt Csausz „váratlan” megjelenésére. Ez megint csak felveti a kérdést, hogy mi a szerepe ebben a történetben a jelenlegi hatalomnak.

Az Elnöki Hivatalnál ezzel szemben makacsul úgy tesznek, mintha semmi rendkívüli nem történt volna.

„Egy vidéki krimi klasszikus cselekménye – vélte Mihajlo Podoljak, az Elnöki Hivatal vezetőjének tanácsadója. – Vagy akár egy hosszú sorozat fináléja, amely még 2016-ban kezdődött, amikor egy jól ismert jelentéktelen személyiség váratlanul Porosenko úr »korrupciós problémamegoldója« lett... Ennek a történetnek azonban egészen biztosan semmi köze az Elnöki Hivatalhoz. A helyzet valószínűleg csak egy választ igényel: jogit. Jogilag korrektet és átláthatót. És a lehető legbővebbet. Itt, véleményem szerint, abszolút nem helyénvaló bármilyen értékelés a politikai struktúrák részéről, és bizonyosan feleslegesek a különböző összeesküvés-elméletek” – szögezte le Podoljak.

De ha Csausz ennyire jelentéktelen figura, vajon miért buzgólkodik az ügyben a katonai hírszerzés és a titkosszolgálat is, miért kell őt ide-oda ráncigálni az államhatáron át? – teszi fel a kérdést a sajtó és az olvasó. Az Ukrajinszka Pravda összeállításából arra a következtetésre juthatunk, hogy valószínűleg Petro Porosenkóról, esetleg a környezetéről tudhatott valami kompromittálót az exbíró, ezért kellett eltüntetni szem elől. Vissza viszont talán azért hozták, mert a jelenlegi hatalom felhasználhatta volna az ismereteit a politikailag még mindig aktív Porosenko ellen.

Miután a dolgok valószínűleg nem az eredeti elképzelések szerint alakultak, Sarij szerint Csausztól „szabadulni” kellett volna, ám bizonyára senki nem vállalta, hogy megtegye. Idővel a helyzet még cifrább lett, hiszen az egész ország megtudta, hogy az exbíró jelenleg az SZBU védelme alatt áll. Nehéz lenne kimagyarázni, ha történne vele valami, netán ismét nyoma veszne.     

(ntk)