Kárpátaljai magyar fiatalok, avagy megmaradásunk zálogai
Boldogulás szülőföldön (25. rész)
A 20 éves Gál Máté az Ungvári Nemzeti Egyetem matematika, informatika és építészmérnöki szakok hallgatója, a tanulás mellett pedig műgyantabevonat-technikával (epoxi) készít termékeket. Kisdobronyban él a családjával. Elmondása szerint édesapja motiválta arra, hogy asztalossággal foglalkozzon, azon belül az említett szakirányt már ő választotta. Édesapja megmutatta számára, hogy a szorgalmas munkának itthon is mindig gyümölcsöző eredménye van.
– Mi volt a legfőbb ok ‒ felsorolhatsz többet is ‒, hogy itthon, Kárpátalján maradtál? Miért marad itthon egy kárpátaljai fiatal?
– Semmiképp sem gondolkodom a külföldre költözésben. Elsősorban úgy vélem, nem véletlenül születtünk oda ahová, másodsorban pedig mindenben meg kell látni a jót is. Esetemben az is közrejátszott, hogy édesapám asztalos, akivel már egy jól kiépített vállalkozást vezetünk, s akivel nagyon sokat dolgozom, mivel érdekel ez a szakma. Jelenleg a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetségének (KMDFKSZ) elnökségi tagjaként is arra buzdítom a fiatalokat, hogy próbáljanak itthon maradni, tegyenek meg mindent ennek érdekében.
– Milyen tényezők jellemzik leginkább ezt a munkát? Mit szeretsz a legjobban benne?
– Ez egy családi vállalkozás, melyben édesapám megmutatta számomra, hogy a kemény munkának mindig van eredménye, s ha ügyfeleink is elégedettek, akkor itthon is tudunk boldogulni, itthon is lehetünk sikeresek, elismertek.
A kreativitásomat leginkább a modern technológia képes kifejezni, ezért döntöttem az epoxigyantás termékek készítése mellett.
– Mikor döntötted el, hogy mivel szeretnél foglalkozni?
– Már gyerekkorom óta igyekeztem a családi vállalkozás tagjává válni, és édesapám munkáját segíteni. Így lehetőségem volt a szakma minden részébe belelátni, megtanulni, művelni.
– Milyen volt a kezdet kezdete? Előtte mit csináltál?
– A kezdetek során nehézséget okozott az anyagbeszerzés, egyedül kellett mindennek utánajárnom. Előtte és közben is a tanulmányaimmal foglalkoztam, viszont minden oktatási intézményben arra neveltek – legfőképp a Nagydobronyi Református Líceumban –, hogy olyan jövőképet lássak magam előtt, amely itthon kárpátaljai magyarként élhető jövőt teremt.
– Mi a siker titka? Mikor sikeres egy vállalkozás?
– Akkor sikeres egy vállalkozás, ha olyan ár-, illetve értékarányt tudsz felállítani, ami szinte mindenki számára elérhető.
– Mi hozhat a kárpátaljai fiatalok életébe változást, hogyan lehet egy kárpátaljai fiatal itthon sikeres?
– Akkor lehet sikeres itthon egy fiatal, ha kitartó, és megtanul „több lábon állni”.
– A tevékenységed során mire vagy a legbüszkébb?
– Arra vagyok a legbüszkébb hogy a munka mellett sikeresen tudom végezni a tanulmányaimat. Így ez is bizonyítja, hogy a kettő nem zárja ki egymást.
– Milyen tanácsokkal látnád el a fiatalokat? Milyen megoldásokat válasszanak, illetve mit tegyenek és mit ne? Mire figyeljenek nagyon?
– Elsősorban azt tanácsolom, hogy fiatalként érezzék kötelességüknek, hogy magyar oktatási intézményben tanuljanak. Továbbá éljenek minden lehetőséggel, melyet az élet kínál, és soha ne adják fel!
– Mik terveid a jövőt illetően?
– Rengeteg tervem van, de ezek maradjanak a jövő titkai. A lényeg az, hogy mindet itthon szeretném megvalósítani!
Dankai Péter
