Kocserha János: Fel kell készülni a hosszú távú segítségnyújtásra

2022. május 9., 15:41 , 1106. szám

Kocserha Jánossal, az Aknaszlatinai kistérség alpolgármesterével beszélgettünk többek között a vidékre érkező menekültek ellátásáról, az oktatásról, valamint a jelenlegi nehézségekről. A településen közel 2 200 hivatalosan regisztrált belső menekült van, közülünk 120 fő az önkormányzatok által működtettet menekültszállókon. Az alpolgármester szerint a háború elhúzódhat, ezért fel kell készülni, hogy a menekülteket továbbra is el tudják látni.

– Jelenleg hány menekültet szállásolt el a helyi önkormányzat? Hogyan sikerült az elmúlt közel 65 napot a háború kitörése óta átvészelni?

– A háború első napjától igyekeztünk megszervezni és kijelölni a menekülteket befogadó helyszíneket. Mivel Akna­szlatina határátkelőhellyel rendelkezik, így itt folyamatos volt a menekültek jelenléte, és nagy volt a mozgás. A településen a volt bentlakásos iskolában, valamint a Bolyai János-líceumban fogadjuk a menekülteket, illetve a kistérség más településein is fogadják őket, összesen 230 főt. A líceumban 50 főt tudunk elszállásolni, a bentlakásos iskolákban pedig 70-et. Jelenleg 120 fő kap napi háromszori étkezést és szállást, valamint tisztálkodási szereket. Őket a humanitárius segélyekből tudjuk ellátni. Az Ukrajnai Allergológiai Kórházban 300 fő van elszállásolva. A magánszektorban a hivatalosan regisztráltak száma 2 300 fő, de ennél sokkal többen vannak. Igyekszünk az ott elhelyezkedők számára is segítséget nyújtani mind ruhaneműkkel, mind tisztálkodási szerekkel, illetve élelmiszercsomagokkal. Akinek szüksége van rá és kérvényezi, egyből kaphat segítséget.

– Honnan érkezett segítség a kistérség számára?

– Mivel Románia a közvetlen szomszédságunkban helyezkedik el, így a legtöbb segítséget onnan kaptuk. De érkezett segítség Magyarországról, Hódmezővásárhelyről Lázár János és Grezsa István szervezésében, valamint Európa más országaiból is, például Németországból, Hollandiából. Romániából az RMDSZ-től, valamint a Magyar Néppárttól több helyszínről is érkeztek a humanitárius szállítmányok.

– Milyen nehézségekkel kell most szembenéznie az önkormányzatnak?

– Nem tudjuk, hogy mi lesz tovább, és meddig fog elhúzódni a háború. De úgy néz ki, hogy egyhamar nem lesz vége. A humanitárius szállítmányok mennyisége csökken. Szinte már alig érkezik. Meg kell próbálnunk valahogy beosztani az adományokat, hogy továbbra is mindenkit el tudjunk látni, hiszen a menekülthullám nem állt le, szinte folyamatos. Ezért fel kell készülnünk a hosszú távú segítségnyújtás biztosítására. Abban reménykedünk, hogy érkezik majd segítség. Elsődleges feladatunk, hogy újraindítsuk a jelenléti oktatást az iskolákban és óvodákban. Úgy tervezzük, hogy megnyitjuk az oktatási intézményeinket, azonban több intézményben menekülteket szállásoltunk el. Most megpróbálunk logisztikát kitalálni arra, hogy ezt a kettőt hogyan lehetne összehangolni.

Kistérségünkben ipari parkot szeretnénk a tavasz végéig bejegyeztetni, s ha sikerül, akkor ez lenne a hadiállapot ideje alatt első nyilvántartásba vett ipari park Ukrajnában. Erre minden ígéretet megkaptunk, már csak az Ukrán Miniszteri Kabinet rendeletét várjuk, és hogy állami támogatást is kapunk a fejlesztéshez. Egy ilyen park létrehozása hozzájárul a kistérség  gazdasági fejlődéséhez, és lehetővé teszi új munkahelyek létrehozását. A parkban akár helyet kaphatnának a vidékre érkező belső-ukrajnai vállalkozások. Az ipari parkban a helybelieken kívül a menekültek is munkalehetőséget kaphatnak.

– A Felső-Tisza-vidékről beszélünk, ami alapvetően magyar szórványtelepüléseket foglal magába. Talán korai bármilyen statisztikáról beszélnünk. Mennyire veszélyezteti a magyar oktatás helyzetét az elvándorlás Aknaszlatinán? Milyen hatással van ez az itteni magyar közösségre?

– Pontos számszerű adatokat nem tudok még közölni, de sajnos a mi közösségünket is erősen érintette a háború, hiszen rengeteg család elment, nincsenek itthon. Nem tudjuk, hogy ezekből hányan jönnek majd haza. Ha beindulna a jelenléti oktatás, az problémás lenne abból a szempontból is, hogy akik külföldön vannak, kimaradnának az oktatásból. Gondolkodunk egy hibrid megoldáson is, hogy ők se maradjanak oktatás nélkül. Szóval nem vagyunk könnyű helyzetben. Amennyiben a háború elhúzódik, félő, hogy még többen döntenek az elvándorlás mellett, ami még tovább csökkentené a magyar közösség arányát, s ez az oktatási intézményeinkre is hatással lenne.

VE