Alábukások és ütközések

Miként alakulnak ki, majd pusztulnak le a hegységek?

A táblatektonikai mozgások során más-más módon, de hegységek tornyosulnak a magasba, majd pusztulnak le az erózió révén. Ismerkedjünk hát meg a hegységek, hegységrendszerek kialakulásának és lepusztulásának több tíz- vagy akár több százmillió éven át tartó folyamatával!

Hogyan képződnek a hegységek? Ha két kontinentális lemez között egy viszonylag sekély tenger vagy óceán hullámzik, annak aljzatán lassan lerakódnak az üledékek. Majd miután az egyik kontinentális tábla közeledni kezd a másik felé, a hatalmas nyomóerők miatt az üledékrétegek mindinkább meggyűrődnek. Egy részük a mélybe nyomódik, ahol az óriási rétegterhelés, vagyis a fölöttük elhelyezkedő üledékek rájuk nehezedő súlya miatt geokémiai átalakuláson mennek át, és az eredeti laza üledékekből kemény kőzetek keletkeznek. Így kialakul a hegység gyökere, mely akár kb. 60-70 kilométeres mélységig is lenyúlhat. Majd ahogy fokozódnak a két kontinentális lemez által kifejtett nyomóerők, a felfelé nyomuló üledékrétegek is kőzetekké alakulnak át, és magasba tornyosul maga a hegység is. Amikor egy óceáni tábla találkozik egy kontinentális lemezzel, a nagyobb sűrűségű óceáni tábla a kisebb sűrűségű kontinentális lemez alá hajlik, így megkezdődik az előbbi alábukása (szubdukciója), létrejön egy mély óceáni árok, melynek az alján ugyancsak felhalmozódnak az üledékek, azokból lassan kőzetek képződnek, így ebben az esetben is kialakul a hegység gyökere, majd maga a hegység. Ám mivel az alábukó litoszfératábla a földköpenybe csúszva olvadni kezd, magma keletkezik, kialakulnak a vulkáni kürtők, és heves, robbanásos kitöréseket produkáló rétegvulkánok születnek, így az óceáni és kontinentális táblák találkozásakor képződő hegységek tűzhányókban bővelkednek. Hasonló folyamatok zajlanak le két óceáni lemez egymáshoz közeledése során, amikor a valamivel sűrűbb tábla a másik alá bukik, és vulkáni szigetívek keletkeznek, a nagyobb szigeteken pedig hegységek is. 

Most pedig ismerkedjünk meg a konkrét hegységképződésekkel (orogenézisekkel)! Az ismertek közül a kaledóniai oro­genézis ment végbe a legkorábban, a paleozoikumban, mintegy 490-390 millió éve. Előtte Laurencia (Észak-Amerika őse) és Fennoszarmácia (Európa őse) között a Japetus-óceán hullámzott, s az ezt hordozó óceáni tábla a két oldalról rányomuló kontinentális lemezek satujába kerülve azok alá hajlott. Majd feltornyosult a Kaledóniai-hegységrendszer, és így született meg a Skót-felföld, Észak-Anglia és Észak-Írország hegyvidéke, a Skandináv-hegység, az Észak-Amerika keleti partjai mentén húzódó Appalache-hegység északi része, de a Spitzbergák szigetcsoportja is őrzi a Kaledó­niai-hegységrendszer maradványait. Laurencia és Fennoszarmácia egymáshoz préselődése révén pedig megszületett Laurussia (más néven Euramerika) őskontinens. Alighogy véget ért e hegységképződés, mintegy 380-280 millió évvel ezelőtt lezajlott a hercinai orogenézis is, melynek során Fennoszarmácia összeforrott a nagy déli szuperkontinenssel, Gondwanával, bezárva a kettőjük közt elhelyezkedő Tornquist-óceán medencéjét, miközben Gondwana északnyugati része és Euramerika Laurencia része is egymáshoz nyomult, és bezárták a Japetus-óceán déli részét. E folyamatok során emelkedtek a magasba a Variszkuszi-hegységrendszer tagjai. Franciaországban a Massife Central és a Vogézek, Belgiumban az Ardennek, Németországban a Fekete-erdő, a Rajnai-palahegység, valamint a Harz-hegység. Csehország területén a Szudéták, a Cseh-érchegység és a Cseh-erdő. Továbbá ekkor született meg az Ibériai-félsziget közepét elfoglaló Mezeta-fennsík, a félsziget paleozoikumi hegységeivel együtt, valamint az Appa­lache-hegység déli része. Ez utóbbi hegység akkor még a Himalája magasságával vetekedett, a modern korban pedig itt bukkantak rá egy egymilliárd éves hegység alapjaira. De ugyancsak a Variszkuszi-hegységrendszer maradványa több kisebb hegyvidék is. Ugyancsak ehhez az orogenézishez sorolják az Urál kialakulását, bár ez valamivel korábban zajlott le, melynek során Laurussia és Angara őskontinens (Szibéria őse) egymáshoz nyomulva bezárták az addig köztük hullámzó Urál-óceánt, és magasba emelték az Urál-hegységet. Így kialakult Laurázsia, valamint ennek a Gondwanához való préselődése során Pangea szuperkontinens.

A 225 millió éve megkezdődött mezozoikum során aztán megindult Pangea feldarabolódása, a lemeztektonikai mozgások következtében pedig e földtörténeti idő vége felé megkezdődött, majd a 65 millió évvel ezelőtt kezdetét vett földtörténeti újkorban folytatódott a Pacifikus-, illetve az Eurázsiai-hegységrendszer kialakulása. A Pacifikus-hegységrendszer nyugat, észak és kelet felől körbeveszi a Csendes-óceánt. Keleten tornyosult fel a Kordillerák és a Sziklás-hegység (a közöttük kialakult medencékkel, fennsíkokkal), valamint az Andok, míg északon és nyugaton vulkáni szigetívek sorakoznak. Az Eurázsiai-hegységrendszer kialakulása pedig jórészt bezárta a lassan felbomló Laurázsia és Gondwana között elhelyezkedő Tethys-óceánt. Eközben magasba emelkedtek a Pireneusok, az Atlasz, az Appenninek, a valaha szintén a Himalája magasságával megegyező Alpok, továbbá a Kárpátok, a Dinári-hegység, a Balkán, a Kaukázus, a Pontuszi- és a Torosz-hegység az Anatóliai-magasfölddel, az Elburz és a Zagrosz az általuk közrezárt Iráni-fennsíkkal, a Hindukus, a Karakoram, a Himalája a Tibeti-fennsíkkal, valamint több kisebb hegység. Afrika Európához való nyomulása pedig az elkövetkező évmilliók során a Tethysből fennmaradt Földközi-tengert is be fogja zárni. A szél, a csapadék (eső és havazás), valamint a víz eróziója aztán lekoptatja a hegyeket.

Lajos Mihály