Menekültek hazatérése: sürget az idő

Egyre gyakrabban hallani kormányzati emberektől és szakértőktől is, hogy az ukrán gazdaság jövője, helyreállítása attól függhet, sikerül-e hazahozni a külföldre menekülteket a háború után. Az sem mellékes, hogy mi lesz a belföldi menekültekkel.

A friss kutatások egyre világosabban mutatják: minél tovább tart a háború, annál több oka lesz az ukrán menekültek jelentős részének külföldön maradni – derül ki a BBC News Ukrajina összeállításából. Munkát találnak, saját vállalkozást nyitnak, és a gyerekek, különösen a középiskolás korúak, esélyt kapnak arra, hogy az európai oktatásnak köszönhetően boldoguljanak az ottani munkaerőpiacon.

Egyesek hangsúlyozzák, a felmérések továbbra is azt jelzik, hogy a háború kitörése után külföldre távozott ukránok többsége vissza szándékozik térni Ukrajnába. Mások azonban rámutatnak: kevesen tervezik, hogy már a közeljövőben hazaindulnak. Nagyságrenddel többen vannak, akik bizonytalanok, vagy csak „remélik”, hogy a háború után visszatérhetnek. És mindeközben fokozatosan nő azoknak az ukránoknak a száma, akik már egyértelműen kijelentik, hogy nem térnek haza.

A menekültek „portréja”

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának Hivatala (UNHCR) szerint a háború kezdete óta több mint 6,2 millió ukrán távozott az országból. Közülük több mint 5,8 millió Európába került. Ukrajnában a belső menekültek (VPO) számát 5 millióra becsülik.

Azoknak, akik elhagyták otthonukat a háború kitörésekor, körülbelül a fele nő. Hadiállapot idején a 18–60 év közötti férfiaknak tilos elhagyniuk Ukrajnát, így a VPO-k között lényegesen több a férfi, mint a külföldön tartózkodó ukránok között. A határ túloldalán az ukrán menekültek családjai gyakrabban csonkák, szétszakítottak.

Ugyancsak fontos csoport a gyerekeké. Az UNHCR szerint a külföldön tartózkodó ukrán menekültek több mint egyharmada kiskorú.

A külföldön élő ukrán menekültek között magasabb a gyermekek aránya, mint a VPO-k körében. Ezzel szemben az országon belüli menekültek között lényegesen több az idős ember – még ha elhagyták is otthonukat, Ukrajnát ritkábban merik elhagyni.

Összefoglalva, ha a külföldön tartózkodó ukránokról beszélünk, akkor leginkább egy munkaképes korú gyermekes nőt képzelhetünk magunk elé, ha pedig a belső migránsokról van szó, akkor inkább a teljes család a jellemző, amelynek tagjai között a férj és a feleség mellett gyerekek és idősek is vannak.

Anyagi szempontok

A legszembetűnőbb különbség a külföldön tartózkodó menekültek és a belső menekültek között a gazdasági helyzetükben fedezhető fel. Míg a külföldre menekültek több mint 40%-ának van már munkája, az Ukrajnában maradottaknak csak körülbelül az egyharmada dolgozik. Ennek megfelelően abban is eltérés mutatkozik a két csoport között, hogyan boldogulnak: kétszer annyian vannak a külföldi menekültek között, akiknek sikerül minden alapvető szükségletüket fedezni.

A külföldi és a belső menekültek egyaránt nagy számban szorulnak egyszeri juttatásokra és szociális segélyre. Ám a belső menekültek között sokkal többen vannak az ellátásra szorulók, mint a külföldön tartózkodók között.

Különösen szembetűnő a különbség a két csoport között az elhelyezkedés érdekében profilt váltók számában: a külföldi menekültek körében arányuk 11%, míg a belső menekülteknél mindössze 0,2%. A különbség csak részben magyarázható azzal, hogy a belső menekültek között több az idős ember. A megfigyelők rámutatnak, hogy a számok közötti jelentős eltérés sokat elárul az álláskereséshez való hozzáállásról általában, valamint a második szakma megszerzésének objektív lehetőségeiről Ukrajnában és külföldön.

Ki és mikor tér haza?

Az UNHCR legfrissebb felmérése szerint az Ukrajnából érkezett menekültek többsége továbbra is abban reménykedik, hogy a jövőben hazatérhet, de egyelőre marad a jelenlegi tartózkodási helyén.

A külföldre menekültek és a belső menekültek megközelítőleg azonos arányban tervezik a hazatérést a következő három hónapban – mindössze 14–15%-uk számít erre. Azoknak az aránya is hasonló, akik azt remélik, hogy „egy napon majd” visszatérhetnek: 62–67%.

Ugyanakkor a VPO-k között kétszer annyian vannak, akik már eldöntötték, hogy nem térnek vissza a korábbi otthonukba: 12%, szemben a külföldön tartózkodók 6%-ával. Viszont a külföldre menekültek körében háromszor annyian vannak a hazatérést illetően bizonytalanok, mint az otthon maradottak között: 18% a 6%-kal szemben.

Ami a jelenség hátterét illeti, elképzelhető, hogy az ország déli és keleti részét elhagyó belső menekülteknek egyszerűn nincs már hová visszatérniük, mert az otthonuk megsemmisült. A külföldre menekültek között viszont gyaníthatóan nagyobb arányban vannak azok, akiknek az otthona a harcok által érintett régióktól távolabb esik.

Azok között, akik jelezték, hogy visszatérnek – a közeljövőben vagy „egy napon majd”, a háború után, – olyanok dominálnak, akik jelenlegi tartózkodási helyükön megélhetési és egyéb nehézségekkel szembesülnek: jellemzően továbbra is menhelyen élnek, fő bevételi forrásuk a szociális ellátás, és problémáik vannak a nyelvtudással. Külön csoportot alkotnak azok, akik szeretnének csatlakozni a családtagjaikhoz, s az otthonukat is megkímélte a háború.

Ha minden tényezőt figyelembe veszünk, akkor elmondható, hogy a legkevésbé azok szeretnének visszatérni, akik munkaképes korúak, nincsenek eltartott családtagjaik, jellemzően nem valamelyik Ukrajnával szomszédos országban tartózkodnak és már több mint egy éve, még a háború elején távoztak otthonról. A leggyorsabban viszont az idősek és a gyermekes menekültek szeretnének visszatérni, akik erősen függnek a szociális ellátástól.

Hová vissza?

Nyilvánvaló, hogy a visszatérés vagy a vissza nem térés szempontjából a meghatározó tényező a háború vége. A külföldön tartózkodó ukrán menekültek 90%-a azt állítja, hogy a hazatéréssel kapcsolatos döntését befolyásolja az itthoni biztonsági helyzet. A belső menekültek között még többen vannak az óvatosak – a válaszadók 95%-a.

Mind a külföldön tartózkodó menekültek, mind a VPO-k nagy jelentőséget tulajdonítanak az életkörülményeknek – elsősorban a munkalehetőségnek abban a régióban, ahol a háború előtt az otthonuk volt, valamint a vízellátás, az áramellátás és az alapvető szolgáltatások stabilitásának.

A külföldön élő ukránok háromnegyede és az ukrajnai migránsok több mint fele számára a jelenlegi tartózkodási helyük élet- és munkakörülményei is fontosak.

A visszatérés – vagy a vissza nem térés – földrajza is érdekes. Legnagyobb arányban Mikolajiv és Csernyihiv megyék lakosainak vannak konkrét tervei a következő három hónapon belüli visszatérésre, míg Luhanszk, Donyeck és Zsitomir megyék lakói állnak a legkevésbé készen az azonnali hazatérésre.

Általánosságban elmondható, hogy a poltavaiak körében a legnagyobb a bizonytalanság az Ukrajnába való visszatérést illetően (40%), őket követik Donyeck, Luhanszk, Vinnicja, Zsitomir, Lemberg (Lviv), Kijev megyék és Kijev főváros lakosai.

Az otthontól távol töltött idő is számít. Azok, akik 2022 tavaszán hagyták el lakóhelyüket, kisebb valószínűséggel térnek vissza, mint azok, akik például tavaly ősszel kényszerültek útra kelni.

(pszv/bbc.com)