30 éve döntöttek a Rákóczi-főiskola létrehozásáról

Szellemi műhely lett

1993. október 18-án kárpátaljai magyar szervezetek összefogtak, hogy létrehozzanak egy alapítványt, amelynek célja egy önálló, magyar felsőoktatási intézmény létrehozása volt Kárpátalján. Ennek eredményeként, 1994-ben megnyitotta kapuit Beregszászban az akkori, Nyíregyházán működő Bessenyei György Tanárképző Főiskola kihelyezett speciális képzése. Napra pontosan harminc évvel később, 2023. október 18-án a Rákóczi-főiskola és az égisze alatt működő Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont jubileumi emlékkonferenciát szervezett az intézmény Átriumában nagyszámú közönség előtt megszólaltatva azokat, akik részesei, alakítói voltak az akkori eseményeknek.

Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora korabeli újságok tudósításainak alapján ismertette az általa vezetett intézmény indulásának körülményeit. Megtudhattuk, hogy a kezdeti viták után, az októberi kezdeményező fórumot követően, 1994. január 13-án a Beregszászi Járási Közigazgatási Hivatal bejegyezte a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Alapítványt, melyet négy jogi személy hozott létre, a KMKSZ, a KMPSZ, a Kárpátaljai Református Egyházkerület és a Beregszászi Városi Tanács. A Beregi Hírlap 1994. május 21-i számában meg is jelent a Kárpátaljai Magyar Főiskola első felvételi hirdetése, ahol óvodapedagógus, tanító, angol–történelem és angol–földrajz szakokra és szakpárokra hirdettek felvételt, az 1994–95-ös tanévre. Az újság 1994. szeptember 8-án már a sikeresen lebonyolított felvételi vizsgákról tudósított. Száznál többen felvételiztek, közülük 42 hallgatót vettek fel. A tanárképző tagozat kezdetben csak a hétvégeken, péntek, szombat, vasárnap működött a magyar gimnázium épületében, ahol a nyíregyházi főiskola tanárai oktatták a leendő tanárokat. 1994. szeptember 17-én, szombaton a Beregszászi Járási Tanács üléstermében sor került a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola első tanévnyitójára, amelyről a Beregi Hírlap ezzel a címmel számolt be: „Szellemi műhely lesz”. „Hosszú volt az út, de végül valóban az lett a főiskola, szellemi műhely…” – fogalmazott Csernicskó István rektor, megköszönve mindenkinek, aki részt vett a főiskoláért folytatott küzdelemben, mindenkinek, „aki segített abban, hogy ma itt lehetünk és harmincadik évfordulót ünnepelhetünk”.

Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ügyvivő konzulja kijelentette: „A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola alapítói elérték céljukat. Azok a pedagógusok, akik ebben az intézményben szerezték diplomájukat, elismert és sikeres szakemberek lettek. A főiskola eltelt három évtizedét áttekintve megállapíthatjuk, hogy a fiatal intézmény ez idő alatt a kárpátaljai magyarság tudományos műhelyévé nőtte ki magát. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a főiskola vezetősége a kezdetektől fogva tudatosan és fokozatosan bekapcsolta az intézményt az anyaországi tudományos életbe. Együttműködési szerződések sorozatát kötötték magyarországi egyetemekkel és főiskolákkal, kutatóintézetekkel, sőt a Magyar Tudományos Akadémiával is. Ezzel az intézmény megteremtette azokat az alapokat és lehetőségeket, amelyek segítségével az itt tanuló kárpátaljai fiatalok tovább képezhetik magukat az anyaországban, valamint résztvevői lehetnek a magyar tudományos életnek. Ma már a kárpátaljai magyar tannyelvű iskolák egész intézményrendszere alakult ki a főiskola égisze alatt kiváló infrastruktúrával és humán kapacitásokkal, ami a kárpátaljai magyarság megmaradásának az egyik legfontosabb záloga a háború okozta vészterhes időszakban is” – összegezte a főiskola eredményeit és biztosította hallgatóságát a magyar állam támogatásáról a beregszászi magyar külképviseletet irányító diplomata.

Babják Edit, a Beregszászi Kistérségi Tanács Oktatási és Művelődési Osztályának vezetője Babják Zoltán polgármester köszöntő levelét olvasta fel, amelyben a településvezető köszönetet mondott a Rákóczi-főiskolán zajló magas szintű oktatásért.

Majd a főiskola indulásában különféle szerepet vállalók vették birtokba a színpadot, akik egy id. Debreceni Mihály által vezetett pódiumbeszélgetés keretében idézték fel három évtizeddel korábbi emlékeiket.

Orosz Ildikó megyei képviselő, a Rákóczi-főiskola elnöke elmondta, hogy bár a főiskola létrehozása napra pontosan harminc évvel ezelőtt indult, az intézményt az ukrán állam csak öt évvel később ismerte el hivatalosan.

Virtuálisan csatlakozott a beszélgetéshez Brenzovics László, a KMKSZ elnöke, aki 1993-tól a KMKSZ elnökségi tagjaként aktív szerepet töltött be a főiskola létrehozásában, a képzés elindításában.

Tóth Mihály nemzetközi jogász, Ukrajna elnökének egykori beregszászi járási megbízottja a főiskola létrehozói közül kiemelte néhai Gulácsy Lajos püspök urat, „aki jelentős kérdésekben járt el akkor”, az anyaországból Szabó Tibort és Orosz Ildikót, utóbbit a legfontosabb szereplőként emelte ki. Valamint megemlítette két akkori hivatali kollégáját, akik szintén támogatták a főiskola ügyét, Pataki István néhai polgármestert és Bodó Pál akkori járási tanácsi elnököt.

Szabó Tibor, Martonvásár polgármestere, a Határon Túli Magyarok Hivatalának egykori elnöke, mint egykori köztisztviselő elmondta, hogy a rendszerváltás utáni magyar közigazgatásban megvolt a lelkesedés, de a hozzáértés kevésbé. Elismerően szólt továbbá azokról a kárpátaljai hivatalnokokról, akik a főiskola ügye mellé oda tudtak és mertek állni.

Vinnai Győző országgyűlési képviselő, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola és a beregszászi speciális képzés egykori oktatója fiatal főiskolai adjunktusként vállalta, hogy minden hétvégéjét feláldozza és Beregszászba jön, ahol a történelem szakos hallgatókat tanította 1994–98 között. Családiasabbnak élte meg a beregszászi hangulatot a nyíregyházi főiskolán tapasztaltnál, Beregszászban a lelkesedés óriási volt. „Jó embereket találtam itt és rossz körülményeket” – összegezte akkori emlékeit a Fidesz országgyűlési képviselője.

Vass Ilona, a speciális képzés első koordinátora, a főiskola egykori rektorhelyettese a korai nehézségekre és az alapszabályok és hivatalos dokumentumok jóváhagyatása okozta kihívásokra emlékezett vissza.

Ugyancsak az induláskori emlékeiről beszélt Molnár József, a Rákóczi-főiskola Földtudományi és Turizmus Tanszékének vezetője, a speciális képzés tanára, aki kezdetben nem hitt abban, hogy Beregszászban lehet egy magyar főiskola, de ma már hálás a kezdeményezőknek és az anyaországi támogatóknak, hogy az intézmény eljuthatott oda, ahol jelenleg tart.

Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó, a Magyar Országgyűlés egykori elnöke, volt államtitkár és parlamenti képviselő sikeresnek nevezte azt a missziót, amit a főiskola felvállalt, hisz dupla nyomás alatt él ma a kárpátaljai magyarság, a háború árnyékában, másrészt a kijevi kormányzat nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos jogszűkítő intézkedéseinek a nyomása alatt. Hangsúlyozta: „Számunkra fontos ennek a főiskolának a léte.”

Tóth István, a Határon Túli Magyarok Hivatalának egykori főosztályvezetője, korábbi beregszászi magyar főkonzul az anyaországi támogatások alakulásáról beszélt, magyar szigetnek nevezve a beregszászi intézményt, ahová mindig örömmel tért be.

Bocskor Andrea, az Európai Parlament képviselője, a főiskola egykori diákja, az első Hallgatói Önkormányzat elnöke – Brenzovics Lászlóhoz hasonlóan – online kapcsolaton keresztül, valamint Fodor Gyula, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektorhelyettese, a speciális képzés első évfolyamának végzőse arról beszéltek, hogy diákként mit jelentett számukra és mit adott nekik a főiskola.

A pódiumbeszélgetés végén a főiskola vezetői oklevéllel köszönték meg a beszélgetés résztvevőinek, valamint a kezdeti speciális képzés jelen lévő oktatóinak és hallgatóinak a megjelenését.

Az esemény végén a Rákóczi-főiskola égisze alatt működő Tulipán Tanoda Népművészeti Iskola oktatói adtak koncertet az Esztergom teremben.

Badó Zsolt