Emlékünnepség Munkácsy Mihály születésének 180. évfordulója alkalmából a festőművész szülővárosában
A XIX. század magyar festészetének nemzetközileg is elismert mestere, Munkácsy Mihály festőművész születésének 180. évfordulója alkalmából szervezett emlékünnepséget a Munkácsy Mihály Magyar Ház február 22-én.
1844. február 20-án, 180 évvel ezelőtt látta meg Munkácson a napvilágot Lieb Mihály Leó, aki szülővárosa előtt tisztelegve felvette a Munkácsy nevet, s hatalmas méretű vásznaival magyar festőként elsőként hódította meg az egész világot. A festőművészről elnevezett, a Latorca-parti város szívében található kulturális központ méltóképpen őrzi Munkácsy Mihály emlékét. A Munkácsy Mihály Magyar Ház főbejáratánál a festőóriás mellszobra köszön a látogatókra, a lépcsőkön lépkedve Munkácsy vázlatainak másolatait tekinthetik meg az épületbe betérők, míg a központi rendezvénytermet a művész leghíresebb festményeinek reprodukciói díszítik. A jubileumi évforduló alkalmából a város lakói ezúttal is együtt emlékeztek meg híres szülöttjükről.
A rendezvényen megjelenteket elsőként Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója köszöntötte. „A Magyar Ház nem véletlenül viseli Munkácsy Mihály nevét, hiszen ő a legismertebb Munkácson született magyar. Nagyon büszkék vagyunk rá, s próbálunk hétről hétre tartalmas programokat szervezni a róla elnevezett kulturális intézményünkben” – hangsúlyozta. Az igazgató elmondta, hogy az elmúlt napokban ellátogattak a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumba, amellyel az elmúlt években nagyon szoros együttműködés alakult ki.
Munkácsy Mihály 1882-ben látogatást tett szülővárosába. A kíséretében vele együtt utazó Mikszáth Kálmán, a Pesti Hírlap akkori munkatársa tudósításából tudjuk, hogy Munkács polgárai fáklyásmenettel, a város utcáinak fellobogózásával, diadalkapuval, 207 terítékes díszebéddel, táncmulatsággal, emléktáblával s egy közadakozásból készült ezüst babérkoszorúval fogadták városuk híres szülöttjét. A Munkácsy Mihály Magyar Ház és a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum együttműködésnek köszönhetően ennek a babérkoszorúnak a másolatát a közeljövőben a Latorca-parti intézmény is megkapja – jelentette be Tarpai József, hozzátéve: „2007-ben volt egy Munkácsy műveiből álló kiállítás a munkácsi várban, s úgy gondolom, hogy a Magyar Ház is készen áll arra, hogy egy komoly Munkácsy-kiállításnak adjon otthont. Ebben partnerünk Pákh Imre is, aki a legnagyobb Munkácsy-gyűjteménnyel rendelkezik, s nem mellesleg ő is itt született. Bízom benne, hogy amikor eljön a békeidő, akkor a kárpátaljai közönség is megtekintheti Munkácsy Mihály eredeti festményeit itt” – fogalmazott Tarpai József.
Cseh Áron ungvári magyar vezető konzul ünnepi köszöntőjében kiemelte a Munkácsy Mihály Magyar Ház és a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum együttműködésének jelentőségét, majd méltatva a munkácsi kulturális intézmény munkáját aláhúzta: „Magyarország Ungvári Főkonzulátusa a kezdetektől azon dolgozik, hogy ez az intézmény a kárpátaljai kulturális és szellemi élet egyik fellegvára legyen, aminek színes és színvonalas programjaival, kiállításaival, könyvbemutatóival és különböző rendezvényeivel a 2021-es évi megnyitása óta kiválóan eleget is tesz. Ehhez a magunk részéről igyekszünk minden segítséget megadni, és személyes jelenlétünkkel is erősíteni a főkonzulátus és a Magyar Ház közötti szoros együttműködést.”
A köszöntőket követően Cseh Áron konzul úr, Tarpai József igazgató úr és Korolyova Erzsébet, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Munkácsi Alapszervezetének elnöke elhelyezték az emlékezés koszorúit Munkácsy Mihály mellszobra előtt.
„Munkács számos híres szülöttje közül Munkácsy Mihály a legnagyobb géniusz, aki híressé tette a mi városunkat. A festő magyarként és emberként is meghatározó személyiség volt, mind az irodalomban, mind a zenében is vitte a prímet, hiszen számos híres zeneszerző és író az ő nyomdokaiban lépkedve tette a saját dolgát. Mi nagyon büszkék vagyunk rá” – fejtette ki Korolyova Erzsébet.
Az ünnepség ezután a rendezvényteremben folytatódott, ahol az egybegyűltek Popovics Béla pedagógus, helytörténész és művészettörténész előadását hallgatták meg a festőművész életéről, munkásságáról, valamint a szülővárosához fűződő, egész életén át tartó kötődéséről. „Fontosnak tartom vele kapcsolatban azt a tökéletességre való törekvést, a nagyon magas szakmai szintet, a mély emberi alázatot, humánumot és humort, ami jellemezte. Mindig hangsúlyozom a mindig megélt magyarságát és a kereszténységre való törekvését, hiszen ezek nagyon fontos lelki tulajdonságai ennek a nagy művésznek. Emberileg óriási fizikai és szellemi energiákat kellett fektetnie abba, hogy az ismeretlenségből, az asztalosinasságból felküzdje magát az olimposzi csúcsokra. Hatalmas munka volt ez, ezt senki nem csinálta meg helyette, ő maga küzdötte fel magát ilyen magaslatokra. És ez mindenképpen egy olyan dolog, amit érdemes ellesni, hogy hogyan csinálta ő ezt végig” – magyarázta a helytörténész, folytatva: „Másrészt pedig végtelen érzékenysége volt a szenvedések irányába. Lehet, hogy éppen azért, mert ő is nagyon sokat szenvedett gyerekkorában, ebből adódóan nagyon meg tudta élni a szenvedést, és mély részvétet tudott érezni azok iránt, akik ilyen dolgokat átéltek. S ez megjelenik a képein. Ő úgy volt realista festő, hogy valójában romantizáló realista volt, akire hatott a francia realizmus, Rembrandt, később, élete második felében az impresszionizmus is, ami kevésbé jellemző, de tetten érhető művészetében. De mindenképpen egy olyan személy, aki szakmailag és emberileg is példakép sok ember számára. Büszke vagyok rá, hogy munkácsiként Munkácsyt a sajátomnak érzem, és ő is annak érezte a várost, amikor Budapest után megkapta a díszpolgárságot Munkácson is 1880-ban. Akkor úgy érezte, hogy személyesen is meg kell ezt köszönni, és 1882-ben eljött ide népes küldöttséggel. Életének talán legszebb három napja volt ez, hiszen nagyon felszabadult, boldog és örömteli minden itt töltött pillanata ennek a nagyszerű embernek” – fogalmazott Popovics Béla.
Az emlékünnepség végén a szervezők felvágták a jubileumra készített, Munkácsy Mihály arcképével díszített tortát.
CsA
