Csendes megemlékezés a március 15-ei nemzeti ünnep alkalmából Ungváron

A megyeszékhelyen az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 176. évfordulójának alkalmából – a hagyományokhoz híven – Petőfi Sándor szobránál gyűltek össze a helyi magyarság képviselői. Sokadik éve sajnos ismét csak szűk körben fejezhették ki tiszteletüket az egykori hősök emléke előtt.

A csendes megemlékezésen Bacskai József, Magyarország ungvári főkonzulja felolvasta Orbán Viktor miniszterelnök külhoni magyarokhoz intézett levelét:

„1848-ban a magyar nemzet a szabadság zászlóvivője lett. A márciusi ifjak nemcsak felelős kormányt, a cenzúra eltörlését és a törvény előtti egyenlőséget követeltek, de arra is vágytak, hogy végre olyan Európában élhessenek, amelynek nemzetei együtt, egymás mellett, nem pedig egymás romjain akarnak emelkedni. Hitték: a szabadság nem önmagáért való, és végképp nem az erősebbek szabadsága a gyengébbek, a többségé a kisebbség felett, hanem mindenekelőtt arra szolgál, hogy általa béke, biztonság és jólét teremjen minden embernek. Személyes véráldozatukkal megpecsételt szellemi örökségként hagyták ránk, hogy nemzeti önállóságunkból senki barátságáért vagy fenyegetésére egy hajszálnyit sem engedhetünk.

A magyar szabadság őrtüzeinek fénye ma is messzire látszik. Hirdeti, hogy mi, magyarok kérjük, követeljük vissza azt a szabad, méltóságteljes és erős Európát, amely békét tudott tartani a saját földjén, és határozottan kiállt minden olyan nyílt vagy burkolt törekvéssel szemben, amely őshonos kisebbségei nyelvének, kultúrájának felszámolására tört. »Legyen béke, szabadság és egyetértés!«” – zárult Orbán Viktor levele.

Balogh Lívia, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője kiemelte:

– A KMKSZ tagsága és vezetése számára különösen fontos, hogy megemlékezzünk március 15-ről, hiszen a magyar nemzet, a magyar nemzetállam 1848-ban a forradalom után alakult. Erre emlékezünk és emlékeztetünk minden évben Ungváron is a Petőfi-szobornál. Ugyanakkor az elmúlt időszakban, mióta háború van Ukrajnában, illetve előtte a világjárvány sem tette lehetővé, hogy nagy ünnepséget szervezzünk. De még ha szűk körben is, és csak a civil szervezetek vezetősége, a társadalmi szervezetek tagsága, néhány ember gyűlik össze, akkor is fontos, hogy méltassuk ezt a napot, hisz mindannyian a magyar nemzet részei vagyunk, a kárpátaljai magyarság is – fogalmazott az elnök asszony.

Héder János, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főjegyzője Isten áldását kérte az egybegyűltekre, a kárpátaljaiakra, akik megélik a háború minden nyomorúságát, könyörgött az édesanyákért, akik elvesztették gyermekeiket, az árvákért.

– Légy meghallgatója a mi könyörgésünknek, a mi imádságunknak, tarts meg, vigasztalj meg és erősíts meg bennünket! Adj nekünk, Urunk, jövőt, amit te készítettél! Áldd meg a te népedet! Így engedd, hogy megálljunk őszinte szívvel emlékezve, hálát adva minden jóért, amivel megajándékoztál bennünket, és tebenned bízva, hittel küzdve, látva a jövőt, Urunk, kérünk, áldj meg bennünket! – fohászkodott az egyházkerületi főjegyző.

A nemzeti imádságunk eléneklését követően Magyarország Ungvári Főkonzulátusának, a társadalmi szervezeteknek a képviselői és a helyi magyar líceum diákjai elhelyezték az emlékezés és a tisztelet koszorúit.

Rehó Viktória