Reménység-esték Nagypaládon
Isten bármilyen körülmények közepette is gondoskodik az Ő hívő népéről, illetve mindig lesz vagy marad az Ő nevében hívő nép, akiket megtart, még ha a többség a gazdagság, jólét, biztonságérzet vagy éppen a szegénység, nehézség, nyomorúság miatt hagyja is el Őt. De az is igaz, hogy sokszor éppen ezek miatt (főleg az utóbbi három) találnak el vagy újra vissza hozzá. A gyülekezeti és társadalmi közösség – s ha még az igaz élő Istenbe vetett hit is társul hozzá − rendkívül fontos az ember életében, és talán a mostani időkben ez fokozottan igaz a kárpátaljai emberre nézve. Ezen indíttatásból június 9-én fertősalmási és nagypaládi fiatalok evangelizációval egybekötött közösségi alkalmat szerveztek a helyi emberek számára, ahol minden korosztály képviseltette és jól érezhette magát, hiszen több programmal is készültek a szervezők. A közösségi alkalom ötletéről, megvalósulásáról Biró Benjamint, az esemény egyik szervezőjét kérdeztük.
Tavaly ősszel a fertősalmási református gyülekezet szervezésében, a helyi általános iskola udvarán szerveztünk egy tábortüzes alkalmat, ahová sok ember eljött. Az alkalmon volt evangelizációs rész is, illetve áhítat, valamint dicsőítés és gyerekfoglalkozás. Mivel láttuk a pozitív visszajelzéseket, illetve azt, hogy az emberek vágynak a közösségre, ezért tervbe vettük, hogy Nagypaládon is szervezünk egy hasonló alkalmat idén.
Ezért Biró Kamillával, a fertősalmási református gyülekezet egyik aktív tagjával, munkatársával, aki egyben a Nagypaládi Művészeti Iskola ideiglenesen kinevezett igazgatója is jelenleg, illetve több gyülekezeti taggal, segítővel, szolgálattevővel együtt úgy döntöttünk, hogy jó lenne nevet adni az alkalomnak és rendszeressé tenni.
Elkezdtük tehát szervezni, de már a szervezésen belül is inkább az eredményre próbáltunk összpontosítani. Mert amikor Isten rendbe teszi bennünk a felmerült kérdéseket és dogokat, akkor az válik egyre inkább lényegessé magában a szervezésben is, hogy Isten munkája menyire nyilvánul meg az egészben.
Éreztünk magunkban egy űrt, ezért szerettünk volna egy olyan alkalmat szervezni, amely úgymond nem „templomi”, hanem azokat az embereket is megszólítja, akik talán nem járnak templomba, viszont így lehetőséget biztosít a számukra, hogy részt vegyenek egy olyan alkalmon, ami ugyan a szabadtérben valósul meg, de Isten van a középpontjában. Szerettük volna közvetlenebbé tenni számukra az alkalmon Isten jelenlétét.
A Nagypaládi Művészeti Iskola udvara adott otthont az eseménynek, amelynek a Reménység-esték címet adtuk. Egyrészt a háborús helyzet miatt adtuk neki ezt a nevet, hogy Isten eszközeiként az Ő üzenetét tolmácsoljuk, és az emberekbe általa elültessünk egy kis reményt, másrészt pedig folytonossá tegyük ezáltal is az alkalmat, remélve, hátha más gyülekezetek is kedvet kapnak és becsatlakoznak.
Az alkalom kezdetén Mecséri Károly, a Nagypaládi Református Egyházközség lelkipásztora köszöntötte a jelenlévőket. Emellett Deák Enikő helyi gyülekezeti tag bizonyságtételét is meghallgathattuk, továbbá zenés dicsőítést tartottunk, amelynek szolgálatát a Claritas Trio együttes két tagja, Biró Kamilla és Varga Brigitta biztosította.
Ezen az alkalmon is volt gyerekfoglalkozás. Deák István, a gyülekezet egyik presbitere légvárat és körhintát szerelt fel a helyszínen, az evangelizációs rész alatt pedig Danku Margit és Kékesi Emma csuhébabákat készített a gyerekekkel. Nagyné Szakadáti Rita Tiszapéterfalváról pedig a zsinórszövés művészetét mutatta be a számukra.
Az eseményen Laskoti Zoltán, a Szőlősgyulai Református Egyházközség lelkipásztora evangelizált, aki az igehirdetésében Jeremiás próféta könyvének 45. részéből olvasott fel, illetve annak alapján arról beszélt, hogy mi, emberek sokszor a hamis reménységekben bízunk, amik becsapnak bennünket. Tehát mi elképzeljük, hogy Isten milyen, és így egy hamis istenkép épül fel bennünk – „Ezt és ezt várom el Istentől; ha az Isten útján járok, akkor ezt és ezt kapom meg. De mi van, hogyha nem?” –, így csalódunk ebben az általunk felépített istenképben. Kihangsúlyozta, hogy nagyon fontos látnunk, milyen a hamis és milyen az igazi reménység. Az igazi, az maga Isten, a hamis pedig a miáltalunk felállított istenkép. Nagyon sokszor olyankor ér bennünket csalódás, amikor nem úgy történnek a dolgok, ahogy mi azt elvárjuk az Istentől.
A vasárnapi alkalmon körülbelül 60 felnőtt vett részt, de gyerekekből sem volt hiány. Jó volt azt is látni, hogy mindenki nagy örömmel jött segíteni, örült a szolgálati lehetőségnek és feltöltődve tért haza. Ezt többen is jelezték nekem. A jövőben is szeretnénk ezt folytatni, az embereket elérni és közösségbe hozni az alkalmak által.
Dankai Péter
