Wass Albert: Egy nap tenélküled

Egy nap Tenélküled,

mint üres utca

mely piszokfelhőben

nem vezet semerre.

Sötét, rút épület

arcomba bámul,

lélek se mozdul,

csak a szél

süvít a magány

hágóján át.

Egy nap Tenélküled,

mint széles sivatag,

hol fű s virág nincs,

se bokor, se fa,

csak kopott homok,

mely öröklétbe nyúlik

és feldúlt egébe

egy méla napnak.

Egy nap tenélküled

végtelen éji táj

csillagtalan

világa vár

bús pironkodást

átgyúrni egy nap

csodás pompáivá!

Egy nap tenélküled

egy süllyedő nap

az idő gödrébe

hang nélkül,

mint óriási moly,

amely az éjt repdesvén

reménytelen keres fényt.

Wass Albert a magyar irodalom egyik legellentmondásosabb, legmegosztóbb alakja, igen kalandos életet élt. A magát hivatalosnak mondó irodalomtörténet tudomást sem vesz róla, legjobb esetben elhallgatja, ha éppen nem ruházza fel mindenféle negatív jelzővel. Viszont van egy tábor, melyben a legnagyobb magyar írók közé sorolják, már-már istenítik őt. Tény, hogy az egyik legolvasottabb magyar szerző. Az is tény, hogy politikai felhangoktól sem mentes kultusz alakult ki alakja körül, de nem kevésbé politikai indíttatású az ellene folyó boszorkányüldözés sem.

A politikai üldözését még a kommunista román diktatúra kezdte el a második világégést követően. Erdélyi főnemes és magyar királyi katonatiszt volt, ami már önmagában is halálos bűnnek számít a románok számára. Ez ma sincs másként. 1946. március 13-án „háborús bűnökért és gyilkosságért” távollétében édesapjával együtt a kolozsvári népbíróság halálra ítélte. A vádakat sohasem sikerült rábizonyítani. Azóta számos felmentési kísérlet történt, de sajnos, miközben Romániában a valódi háborús bűnöst, Antonescut istenítik, Wass Albert ügyében nem sikerült kieszközölni a perújrafelvételt sem. A román diktatúra nem nyugodott bele, hogy nem sikerült kézre kerítenie az írót, kérvényezték az USA-tól a kiadatását, sikertelenül. 1985 őszén az Interpol értesítette, hogy Ceausescu diplomatáknak álcázott Securitate-ügynököket küldött az USA-ba, hogy megöljék. Egy neki szánt bombát sikerült időben hatástalanítani, a két tettest elfogták, de diplomáciai védelmet élveztek, ezért csak kiutasították őket az országból. A sors furcsa fintora, hogy végül 1998. február 17-én saját kezével vetett véget az életének.

Irodalmi munkásságát két Baumgarten-díjjal jutalmazták. Magyarországon és az elszakított részeken 1990 után kezdtek elterjedni a könyvei, ma is népszerű írónak számít. Olyan művek kötődnek a nevéhez, mint a Kard és kasza, A funtineli boszorkány, Adjátok vissza a hegyeimet!, Farkasverem, Titokzatos őzbak, Elvásik a veres csillag stb. Pilinszky János a következőket írta róla 1941-ben: „Érzékeny, szemlélődő lélek. Mondatai az álom varázshatalmával hatnak, mégis fegyelmezett, szigorú stílus ez. Emberek, városok és tájak tűnő hangulata él soraiban, mellékesen, mert csak egy fontos: a pillanat, mikor minden mulandó értéket és értelmet kap, csak egy pillanatra, de ennek a pillanatnak emléke – múlhatatlan. […] Veszélyes és kétes anyag, de szerzőnk kezében a legkisebb részletnek is művészi hitele van.”

1993. augusztus 20-án Göncz Árpád köztársasági elnök odaítélte számára a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje kitüntetést. 1997-ben állítólag megkapta, így magyar állampolgárként halt meg.

Költőként kevésbé közismert, a választott verset korábban én sem ismertem.       

Lengyel János