Mezővári Őszi és Gazdanap harmadszor
A hűvös novemberi idő ellenére vidám hangulat töltötte meg a mezővári Egy Ház a Nemzetért közösségi épület udvarát, ahol november 15-én harmadik alkalommal rendezték meg a Mezővári Őszi és Gazdanapot a BorzsaVári Tehetséggondozó Művészeti és Hagyományőrző Civil Szervezet, valamint a helyi református egyházközség szervezésében. A rendezvény, ami mára a település egyik legfontosabb közösségi eseményévé vált, idén is a helyben élő gazdák munkáját állította a középpontba.
A nap folyamán terméskiállítás és -vásár, kulturális programok és díj-, illetve oklevélátadás teremtette meg azt a családias légkört, amelyre a mezőváriaknak és általában a kárpátaljai magyarságnak évről évre egyre nagyobb szükségük van. A helyi termelők sátrai alatt széles kínálat várta a látogatókat: friss zöldségek, burgonya, füstölt húsáruk és méz is kapható volt. Akadt lehetőség gyalult káposzta vásárlására is, akinek pedig a házi ízekre fájt a foga, frissen sült lángos csábította. A gyerekekről sem feledkeztek meg: ugrálóvár és körhinta biztosította a szórakozást.
A rendezvény üzenetét a legpontosabban Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke, a község lelkésze fogalmazta meg, aki emlékeztetett: a falun élő emberek munkája ma különösen nagy teher alatt zajlik. „A háború árnyékában háromszor olyan nehéz eredményeket elérni. Fontos, hogy legalább egy olyan nap legyen, ahol meg tudják mutatni, hogy ők még itt vannak, dolgoznak, és a közösség meg tudja köszönni a fáradságukat” – mondta.
A püspök szerint a gazdanap lényege éppen az, hogy a mindennapok terhei alatt dolgozó emberek egy napra előtérbe kerüljenek, és a falubeliek, gyerekekkel, fiatalokkal együtt, kifejezhessék tiszteletüket irántuk. A fellépő gyermekcsoportok énekei és táncai ennek a köszönetnek adtak hangot.
A helyi gazdák közül Balogh József tárta fel a mindennapok valóságát. „A mindennapi megélhetésünk is függ a gazdálkodástól, és az itthon maradásunknak is jelképe, hogy meg tudjuk termelni a mindennapi betevőt” – fogalmazott. Kis területen, de többféle terménnyel dolgozik: paprikát, karalábét, krumplit, hagymát termesztenek, sőt napraforgóolajat is készítenek. Szerinte az ilyen alkalmak különösen fontosak, mert a ritkuló közösségi események miatt egyre kevesebb lehetőség nyílik a falubelieknek arra, hogy megosszák egymással gondjaikat, örömeiket.
A rendezvény egyik főszervezője, Kovács Erika számára a gazdanap elsősorban hálaadás és közösségi ünnep, „amikor hálát adunk azért, hogy a nehezen termő föld adott nekünk valamit”. Mint elmondta: fontosnak tartották, hogy a gazdák méltó figyelmet kapjanak, ezért az óvodától a középiskoláig minden korosztály bekapcsolódott a kulturális programba, ahol a Hangicsáló énekegyüttes és a Cseperedő táncegyüttes összes korcsoportja képviseltette magát.
Örömmel számolt be arról is, hogy a rendezvényre idén jóval többen érkeztek, mint korábban, és a helyben megtermelt, vegyszermentes áruk szinte mind gazdára találtak. „Amit a mi földünk termett, az legyen érték – hadd lássák a fiatalok, hogy ez egy ünnep” – tette hozzá. A kiállítók és közreműködők – köztük a Nemzetház munkatársi közössége, a Mezővári II. Rákóczi Ferenc Líceum, illetve a Tündérkert Óvoda mindkét csoportja és a Nefelejcs Rehabilitációs Központ – oklevelet vehettek át munkájukért.
Kovács Sándor, a BorzsaVári Tehetséggondozó Művészeti és Hagyományőrző Civil Szervezet elnöke külön méltatta a gazdák állhatatosságát: „A nagyapám mindig azt mondta: a mezőgazdaságnak négy ellensége van – a tél, a tavasz, a nyár és az ősz” – kezdte mondandóját. Szerinte a gazdanap célja a hagyományteremtés és azoknak az embereknek a megbecsülése, akik egész évben dolgoznak a földeken. „Kevés figyelem irányul rájuk azért a munkáért, amit végeznek, pedig csodálom őket, mert olyan példát hordoznak a szakmához való odaadásban, ami szinte megfoghatatlan” – mondta.
„Nincs olyan helyzet, amiből mindig nyertesen jövünk ki, de tennünk kell a közösségért, Kárpátaljáért, hogy ne aludjon ki a láng” – zárta szavait.
A III. Mezővári Őszi és Gazdanapon az idősödő, sokszor elfeledettnek tűnő gazdák méltatására is sor került. Idén Szeles János, Józan István és Halász László részesült elismerésben. „Ez a díj azoknak szól, akiket talán már nem vesznek észre, pedig évtizedeken át dolgoztak csendben, köszönet nélkül” – fogalmazott Kovács Sándor.
A rendezvény végén a jelenlévők a helyi gazdák által főzött, ízletes bográcsgulyást is megkóstolhatták. A Menyhárt család jóvoltából kapott 80 levendulatövet pedig közösen ültették el kicsik és nagyok.
Kun Viktória



