Az érem másik oldala
Két kislány áll az egyik ungvári bevásárlóközpont előtt. Gyerekesen csacsognak. Tizenévesek lehetnek. Pontosabban: nagyon közel a tízhez. Talán ugyanabba az osztályba járnak és barátnők is lehetnek, mert szinte egyformán vannak öltözve. Spagettipántos átlátszó póló, amely alatt kirajzolódnak a fejletlen mellbimbók. Átlátszó, divatos nyári fehér nadrág, természetesen alatta fehér tanga. A körmük kifestve, pici, elegáns tetkó a vállukon. Vegyes érzésekkel és gondolatokkal nézem őket. Nagyon helyesek, de... Csak én látok állandóan rémeket, vagy tényleg nem ártana kicsit visszafogottabban öltöztetni ezeket a gyermeklányokat? Pár hete a Krímen ugyanilyen gondolataim voltak, mikor alig tízéves kislányok tangás fürdőruhában, tetkóval a meztelen popsijukon fürdőztek a parton. A szüleiket nem is láttam. A fürdőhely tele volt idegenekkel az ország minden részéből. Elég paradox világban élünk: minél többet hallani a pedofíliáról, annál meztelenebbek a kislányok. Vagy talán nem hallani eleget róla?
Magyarországon egymás után göngyölítik fel az internetes pedofilhálózatokat, amelyek pár ezer forintért árulják a gyermekekről készült pornóképeket. Meglett, szexuálisan aberrált felnőtt férfiak csetelnek tinifiúknak vallva magukat tizenéves kislányokkal, hogy elcsábíthassák és hatalmukba kerítsék őket: rászánják azt a pár hónapot, hiszen ha már megrontották a lelküket, a testükkel sem lesz gond... Kevés gyerek tűnik el évente nyomtalanul vagy válik nemi erőszak áldozatává? Szerintem annak az anyának, akinek a kislányát megölték és megerőszakolták, függetlenül a statisztikáktól, a vesztesége 100%-os. És egy életre szól.
De vajon mi a helyzet nálunk? Külföldi becslések szerint gyermekprostitúció tekintetében Oroszország világviszonylatban az elsők közt van. És mivel mi sok tekintetben nem maradunk el a Nagy Szomszédtól, gondolom, nálunk sem jobb a helyzet. A romló gazdasági helyzet miatt a szülőknek egyre kevesebb idejük marad a gyermeknevelésre, az iskolák pedig az egyre többet követelő tanterv miatt nem tudnak elég időt fordítani a tanulók lelkére. És akkor még nem beszéltünk a cenzúrázatlan szemétről, amivel a média önnön szabadságára hivatkozva gátlástalanul fertőzi gyermekeinket: szex, erotika, erőszak nélkül lassan már esti mesét sem mutatnak. A szülő pedig tehetetlen, mert nem tilthatja el mindentől a gyereket.
Nézem hát a kislányokat és csak remélni merem, hogy soha nem fog akadni a környezetükben egy "cukros bácsi" sem. Hogy úgy válnak majd felnőtt, gyönyörű nővé, hogy soha nem éri őket semmi szexuális atrocitás. Remélem, hogy így lesz...
De addig is: nem lenne célszerű szerényebben öltöztetni ezeket a kislányokat? Hiszen mi, felnőttek már tudhatnánk: ha nincs kísértés, nincs bűnbeesés sem. Vagy legalábbis reméljük...
Göreiné Pap Ildikó
