Versajánló

Babits Mihály: Három angyal

Három, három, három, három, három angyal szállt felém.

Egyik fehér, mint a felhő, másik könnyű, mint a fény.

Harmadik úgy hullt a földre az égből egyenesen,

mint egy könny szemből a szívbe, nedvesen és nehezen.

Hogyan óvjam meg az elsőt, hogy ne kapjon foltokat

Nagy Gáspár: A Grund porába

Boka János

a nagy BOKA

értette-e

hogy érte is…

történt minden

miatta is

amikor nemecsek e.

a GRUND porába írta

bizonyos

vörösingeseknek:

„kéz

        kezet

                mos

kézfogást mos el

Lao-ce: Tao Te King

A taot az emberek elhagyták:

Így támadt az erkölcs és a kötelesség.

Keletkezett az okosság és az ismerés:

Így támadtak a nagy hazugságok.

A vérrokonok eltávolodtak egymástól:

Így támadt a gyermeki kötelesség és szeretet.

Szepesi Attila: Hani

Mint kotlóstyúk a serteperte csibéit, úgy pátyolgatott néhányunkat, balga

művészjelölteket Hani, a pöttöm japán lány, nálunk öt-hat

esztendővel idősebb, de évtizedekkel bölcsebb – csöppet sem

mellékesen Kodály diákja a Zeneakadémián. El-eljött velünk füstös

Oravecz Imre: Gyász

Nagyszünet után lehetett.

A hatodikosok, hetedikesek, nyolcadikosok

önállóan foglalkoztak valamivel.

Nekünk volt óránk, ötödikeseknek.

A tanító néni tartotta, egy festett szájú, fiatal nő,

kihez esténként katonatisztek jártak

a lángosi laktanyából.

Pilinszky János: Te győzz le

Te győzz le engem, éjszaka!

Sötéten úszó és laza
hullámaidba lépek.
Tűnődve benned görgetik
fakó szívüknek terheit
a hallgatag szegények

Zsille Gábor: Hiány

Mekkora kalanddá nemesedett

az a családi séta Szentendrén,

hetvenkilenc tavaszán, mikor még

nem tudtam, hogy létezik karantén

és ingázás, határzár, vasfüggöny

(belső játszóteremen hinta állt,

s még a hatnapos tanítási hét

Csoóri Sándor: Carmina Burana

Hányfelé, élek, istenem!

a házam itt van, ott a kenyerem,

asztalom holdsütésben, székem fagyban,

szemem sajduló gyászban hagytam.

Csellengő napok pásztora –

vagyok a Mindig, vagyok a Soha,

szakadt estéken nő alszik velem,

Kosztolányi Dezső: Anyuska régi képe

Anyuska régi képe.

Ágh István: Absztrakt félelem

Kilenc hónapom smaragd

lombja elfogy, mint a hab,

most a járvány háttere,

bár látszatra semmi baj,

azt terjesztik a hírek,

hullanak az emberek,

itt még csak a fák alatt

bukdosnak a levelek,

minden hírré vált adat,