Versajánló

Nagy Gáspár: Gyönyörű bűnt

Torkig hull a koronatűz,

derékig füröszt a fájás;

szenes húsomba kényszerítik

fogaitok árulását.

A homlok nem perzselődik,

idegeim rághatatlanok;

hát iszonyúbb kínt viselek

annál, mit reám szabtatok.

Juhász Gyula: Nosztalgia

A vad Nyugat csodáiból

Visszahajol Keletre lelkem,

Hol ős, örök hazám terül

A végtelenség pusztaságán

És mély, kevés bánat borong

Az ázsiai égre árván.

Mert ez az én tűnt örököm,

Nem, nem, soha

Soha, míg a világ világ

Vajda János: A tavasz jelei

Nem nézem én az ibolyát

Kakukkra én nem hallgatok,
S nem jóslom ebből a tavaszt,
– Ez már igen kopott dolog.
Falunkban a zsidógyerek
Rongykérő sípja hangozik,
Ez legbizonyosabb jele,
Hogy az idő tavaszodik.

Tollas Tibor: Hozsanna húsvét

Hozsanna húsvét! Künn a tavasz száll,

Sziklasírodból föltámadtál
És csodát műveltél megint.
Puszta földünk virággá ébred,
Sok zsenge ág zsoltárt zeng néked,
Jézus, naparcod rám tekint.

Nemes Nagy Ágnes: Mesterségemhez

Mesterségem, te gyönyörű,

ki elhiteted: fontos élnem.

Erkölcs és rémület között

egyszerre fényben s vaksötétben,

mint egy villám szaggatta táj

szikláin, ahol állhatatlan

roppant felhők – nagy, gomolyos

agyvelők – tüze összecsattan,

Weöres Sándor: Pavane

Mi lesz vélem, nem tudom,

eltévedtem az úton.

Ha örülni tévedtél el,
három-négy muzsikus
húzza, hogy táncba fuss,
körül-muzsikálnak téged
és várják a fizetséget.

Mi lesz vélem, nem tudom,
eltévedtem az úton.

Csukás István: Távirat jött egy kollegától

Távirat jött egy kollegától,

ez aztán ritka esemény,

még én is meglepődtem rajta,

pedig nem vagyok túl szerény,

de elszoktunk már a jó szótól,

egymást maró kutyacsapat

a szelíd lelkű költők céhe,

s a közönség joggal mulat,

Tao Te King: Az Út és Erény könyve (25.)

Íme az ős-zűrből keletkezett,

az ég és föld előtt született:

mily békés, mily üres!

Magában van, nem változik,

zavartalan mindenütt működik.

Ő az ég-alattinak anyja.

Nevét nem ismerem,

kisebb nevén út-nak mondom,

Petőfi Sándor: Bordal

Egyik kezemben a fegyverem,

A másikat sem hevertetem,

Jobbkezemben tartom kardomat,

Balkezembe veszek poharat.

Aki mostan nem tart énvelem,

Verje meg azt az én istenem,

Vigyék el a körmös angyalok...

A hazáért iszom, igyatok!

Oravecz Imre: A hír vétele

Mikor apámmal közöltem a hírt,

hogy meghalt anyám,

hirtelen a szája elé kapta a jobb kezét,

mintha megégette volna valamivel az ajkát,

vagy olyat mondott volna,

mit nem akart, és máris megbánt,

a balt meg leejtette

és kifelé fordított tenyérrel