Versajánló

Nagy László: Egyedül

Jaj április, te április,

ló-lábak, tüzek, trombiták,

szalagok, buja tekervények,

virulnak taknyos kis remények,

a hóhérnak is nyit virág.

Jaj április, te április,

szívemen ez a marok hó,

mintha csöngetne valaki,

Versajánló – ŐRSÉGVÁLTÁS

A Kárpátalja hetilap szerkesztősége szeretné megköszönni Penckófer Jánosnak, hetilapunk munkatársának nálunk végzett szolgálatát.

Dsida Jenő: Krisztus

Krisztusom,

én leveszem képedet falamról. Torz

hamisításnak érzem vonalait, színeit, sohase

tudlak ilyennek elképzelni, amilyen itt vagy.

Ilyen ragyogó kékszeműnek, ilyen jóllakottan

derűsnek, ilyen kitelt arcúnak, ilyen

Berda József: Imádságosan

Finom ebédek s vacsorák ízes illatát

szagolja képzeletem: sült húsokét

s fűszeres levesekét, amint párolognak

az ünnepi asztalon. S látom a rétesek

és bukták tornyos tálait s kidülledt szemekkel

máris rohannék, mint boldog kutya

Vajda János: Önkéntes dala

Isten hozzád, apám, anyám, kedvesem;

A hazáé a legelső szerelem,
A szabadság harcaiba elmegyek,
S vissza csak a győzelem hoz engemet!

Kosztolányi Dezső: Sorsunk

Tanuld meg, porember, a sorsod: lemondás

s lemondani nekem oly fájdalmas-édes.

Ura a végzetnek, ki ezt megtanulja,

bánat és csalódás nem fér a szívéhez.

Nézd a természetet, mint vár elmúlásra,

minden egyes ősszel lassan hervadozva

Csokonai Vitéz Mihály: A tavasz

Az egész világ feléledt

S az elérkezett tavasznak

Örömére minden örvend;

Csak az egy Vitéz nem örvend.

Enyelegnek a juhnyájak,

Tehenek, lovak futosnak,

Danol a pacsirta s a pinty;

Az egész berek homályja

Zeneg édes énekekkel:

Oravecz Imre: Ablak

1944-ben kiestem az első ház ablakából

a kiskertbe,

felmásztam a párkányra,

tárva volt a belső szárny,

a külsőnek meg nem fordították rá a zárát,

nekitámaszkodtam, és felpattant,

több métert zuhantam,

és mindenki azt hitte,

Király Zoltán: Önarckép, 1954

Nem fontos, hogy ki vagyok én.

Egy szeg a műhely asztalán.

Ezért fejem kissé kemény,

míg a halál nem üt kupán.

Keményen, kurtán pattogok,

ha kontár keze ver, pedig

lennék szelíd szerszámotok,

még pengenék is reggelig.

Szabó Lőrinc: Érzékenység

Az érzékenység volt a fő-bajom.

Minden gondolat, minden fuvalom

kivert magamból. És a képzelet –

mint valami állandó szédület

kísért, lengetett sok káprázatom:

mintha hullámzó üvegormokon

lépkedtem volna, úgy vitt, röpített,